Püspöki kastély (Fertőrákos)
| Fertőrákosi püspöki kastély (Zichy-kastély) | |
 |
|
| A kastély főhomlokzata | |
| Épült | 16. század |
| Stílus | rokokó |
|
|
|
| Jelenlegi funkció | kastélytörténeti múzeum |
| Tulajdoni helyzet | Magyar Állam |
| Fenntartó | Műemlékek Nemzeti Gondnoksága |
| Elhelyezkedése | |
 Fertőrákosi püspöki kastély
Pozíció Magyarország térképén
|
|
A fertőrákosi püspöki kastély (utolsó nagy építtetőjéről nevezik Zichy-kastélynak is) egyemeletes, rokokó homlokzatú, szabadon álló épület belső udvarral. Erkélyes homlokzata háromszög oromzatos. Dísztermét és kápolnáját barokk falképek ékesítik, két szobáját pedig rokokó stukkók. A kastély alapvetően a győri püspökök nyári rezidenciája volt, de Győr török megszállásának idején állandó székhelyül is szolgált.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Elődjét valamikor az Árpád-korban építhették, de ennek maradványait nem ismerjük, mert a kastélyt 1311-ben, a püspök és Sopron városának viszálykodásában a soproniak lerombolták.[1] Egy akkor kelt oklevél szerint – részben a soproniak jóvátételéből – a kastélyt újjáépítették. Ebben a régi kastélyban volt Dóczy Orbán püspöknek és tárnokmesternek vendége Mátyás király, aki a Fertő festői környékét a faluból szemlélte. A török 1529., 1532. évi ottjártakor a kastély ismét erősen megrongálódott. Ezt követően az épület huzamosabb ideig használaton kívül állt, állapota erősen leromlott.[2]
Az 1580-as években Draskovics György újíttatta fel, majd az 1587. évi és az 1653. évi urbárium szerint a kastélyt új alapokra helyezve teljesen átépítette. Az új épületnek földszintjén immár öt, emeletén három helyiség volt.[2]
Mai alakját három jelentős győri püspök építkezéseinek eredményeként nyerte el a 17. század utolsó harmada és a 18. század közepe között. Széchényi György idejében (1658-1685) jött létre az U alakú épület, amely nemcsak a pihenést szolgálta, hanem a püspök innen irányította az evangélikus Sopron rekatolizálását.[1] Az 1681. évi soproni országgyűlés alkalmával itt látogatta meg őt I. Lipót király (1681. június 3.). Az eseményt 1789-ben Zalka János püspök emléktáblával örökítette meg a kapualjban.[2]
Keresztély Ágost püspöksége alatt (1692-1725) folytatódtak a munkálatok; teljesen helyreállították az 1683. évi török támadásokban erősen megsérült épületet. A kastély mai megjelenése, külső és belső díszítésének egysége a harmadik nagy építtető, gróf Zichy Ferenc (1743-1783) győri püspök nevéhez köthető, aki a terveket feltehetően Mathias Franz Gerl (1712-1765) bécsi kamarai, polgári és érseki építésszel készíttette el, és az 1745-ben elkezdett munkálatokat az ő irányítása mellett végeztette. Meghosszabbíttatta az oldalszárnyakat, majd az udvar mögötti szárny megépítésével zárt, négyszögű alaprajzi formát alakíttatott ki. Az utcai szárny belső oldalát egy keskeny második traktussal bővítették, ide került a szűk, de igényes kőszobrászati kialakítású lépcsőház. Az épület utcai főhomlokzatának középrésze szobrokkal és vázával díszített, timpanonos lezárást kapott, az ívben megtört övpárkány alatt a kegyurak címerét helyezték el.[1] 1789-ben itt fejeződött be a soproni társaskáptalan felállítása és a kanonokok beiktatása, amikor Zichy püspök két hosszú asztalnál vendégül látta Sopron egyházi és világi méltóságait.[2]
Simor János püspök a kastélyban rendeztette be hazánk első ismert üvegfestő műhelyét, amelyet Wilfing József, a soproni bencés gimnázium rajztanára vezetett. Az első próbaégetés 1860 elején történt, s a műhely 1867-ig üzemelt. Több soproni templom, így a Szent Mihály templom, valamint az Orsolyita-templom üvegablakai készültek itt.[3]
A kastély a II. világháborúban erősen megrongálódott. Az államosítások után az épület közcélokat szolgált, kialakítottak benne termelőszövetkezeti irodákat, pincészetet, gépállomást, valamint mozitermet, községi könyvtárat, egy időben ideiglenes tantermeket, óvodát is. Állaga – az 1966. évi részleges helyreállítás ellenére – folyamatosan romlott.
A kastély jelenleg a Magyar Állam tulajdonából ki nem adható kiemelt műemlék, kezelését a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága végzi.[3]
[szerkesztés] Az épület
A kilenc tengelyes homlokzat három középső tengelye rizalit, amit orom koronáz. A két szint között övpárkány fut végig. Az oromszárnyakon egy-egy allegorikus női alak áll, a csúcsot rokokó váza díszíti. Az orommező díszítése is rokokó stílusú. Az első emelet oldalrészein lizéna tagolást láthatunk, a széleken pedig egy-egy üres, hosszúkás mezőt. Az ablakok íveit zárókő koronázza; a szemöldök- és könyöklőpárkányok egyenesek. Az előre ívelő erkély a rizalit egész szélességét elfoglalja. A pilléreken és mögöttük toszkán félpilléreken félköríves erkélyajtó nyílik. Ilyenek az erkély ablakai is; alattuk a térdfal baluszteres. Az ablakok felett kisebb, az ajtó felett nagyobb püspöki címer látható; ez utóbbi miatt az oromzat alsó peremét megemelték. Középen Keresztély Ágost címere látható a kardinális kalappal; balra Széchényi Györgyé, amely egy halom tetején álló kiterjesztett szárnyú sast ábrázol babérkoszorúval a csőrében; jobbra pedig Zichy Ferenc címere látható, melyen ötágú koronából kitűnő szarvasagancsok keresztet fognak körül.[1]
A rizalitot az emeleten ión félpillérek tagolják. A földszint vonalkázott falmezejében az emeletieknél kisebb ablakok apácarácsosak. A többi fal dísztelen. A tetőn a gerinc két végét egy-egy hatalmas vasbuzogány zárja le.[4]
A kapu kosáríves, a lépcsőház feltűnően keskeny. A lépcső oválisan áttört kőkorlátján puttószobrok lámpásokat tartottak – sajnos, ezek jelenleg nem láthatók.
[szerkesztés] Díszítések
Az emeleti nagyterem tükörboltozatának freskóján a hét szabad művészet allegorikus nőalakjai hódolnak a Teremtőnek. A rokokó füzéres keretelésben négy grisaille: Pallas Athéné (tudomány), Hesztia (háziasság), Vulkán (ipar) és Hermész (kereskedelem). A "D.Rosa. F. A. 1745." jelzés Caietano di Rosa, többnyire Bécs külvárosait (Lainz, Obersakveit, Kaiserebersdorf) díszítő olasz festőre utal.[4] Bár az épület eredeti berendezése nem maradt meg, ám számos helyiségében az eredeti rokokó kályhák láthatók, amelyeket Magner Károly (1732-1790), kiemelkedő győri fazekasmester készített 1760 és 1790 között.[1]
A nagyterem mellett két oldalszoba nyílik rocaille-díszes stukkómennyezettel. Mindkettő falát rokokó és copf vázák, fonatok díszítik. Előttük a keskeny folyosó a szobáknak megfelelően rekeszekre tagolt. Az első rekesz lapos, függő kupoláját díszítő freskón három puttót láthatunk Zichy Ferenc püspöki címerével, a másik (főalak nélküli) freskón az égboltot madarakkal.[4]
A kastély északkeleti szárnyának három szobáját is kifestették. A stukkóval és a műmárvánnyal díszített püspöki hálószobában a Menekülés Egyiptomba jelenete látható.[1]
A két szintet átfogó belmagasságú házikápolna az északkeleti szárny déli végében kapott helyet. Felső részébe a két keskenyebb falon ablakok nyílnak az emeleti folyosókról. A két szakaszból álló csehsüvegboltozat lezárása félköríves. A fonatos dísszel körülvett ablakok melletti freskókon angyalok láthatók. A két mező egyike Veronika kendőjét ábrázolja, a másik Jézus kínvallatásának jelvényeit. A négy sarokban a négy világvallást bemutató allegorikus képek erősen sematikusak. A mennyezeti freskók valószínűleg egy középszerű barokk festő munkái, amiket Storno Ferenc 1861-ben restaurált (a kor divatjának megfelelően erősen átfestett).[4]
A Mária koronázása a Szentháromság kíséretében témájú hajdani oltárképet feltehetően Fritsch Zsigmond bécsi festő készítette, jelenleg a plébánián van; a kápolnában egy sajnálatosan elmért (elméretezett) másolatot láthatunk. Hasonlóképpen a plébánián van a kápolnát egykor díszítő négy nagy olajfestmény Krisztus életének képeivel: kánai menyegző, lábmosás, utolsó vacsora, emmauszi jelenet. Talán ismeretlen olasz festő művei lehetnek a XVIII. század második feléből.[4]
[szerkesztés] Egyéb látnivalók
A kastély mellett kisméretű, zárt barokk díszkert található, melyet egykor virágágyások és szökőkutak is díszítettek. A teraszos kialakítású kert területi egysége megmaradt ugyan, de szinte valamennyi történeti múlttal rendelkező részletét elvesztette. Hajdan a kastély utcai homlokzata előtt, kő alapzatú vasrácskerítéssel határolt kis előkertet is kialakítottak. A kastély zárt udvarában szép törökmogyoró fa található.
A kastély alatt két hatalmas boltozott mennyezetű pince van; az egyikben két, XIX. századi szőlőprés áll. Az egyik pincéből nyíló, beomlott végű földalatti folyosó felderítetlen – a helyi legendák szerint az alagút a patak alatt a túloldali erdőig, esetleg egészen Sopronig húzódott.[1] Kővel rakott, keskeny, íves bejárata középkorinak tűnik.
[szerkesztés] Források és jegyzetek
- ^ a b c d e f g
- ^ a b c d
- ^ a b
- ^ a b c d e Csatkai, Endre, Dercsényi Dezső, Entz Géza, Gerő László, Héjj Miklós, Mollay Károly, Radnóti Aladár.szerk.: Dercsényi Dezső: Fertőrákos, püspöki kastély – ismertető., Sopron és környéke műemlékei, Lektorálta: Gerő László, Zádor Anna, Voit Pál, Makkai László, 2. javított és bővített kiadás, Budapest: Akadémiai Kiadó (1956)
|
|||||
