Pósz Jenő
| Pósz Jenő | |
| Született | 1884. április 22. Szeged |
| Elhunyt | 1922. március 12. (37 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | a Tanácsok Országos Gyűlésének tagja (1919–1919) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pósz Jenő (Szeged, 1884. április 22.[1][2] – Budapest, 1922. március 12.[3]) famunkás, pártmunkás, a MÁV vasutasszövetség titkára.
Élete[szerkesztés]
Pósz József és Szabó Rozália gyermeke, felesége Horváth Erzsébet volt.[1][2][3] 1 polgárit végzett.[1] 1900 táján Szegeden került kapcsolatba a szociáldemokrata mozgalommal, 1913-tól már az illegálisan működő szociáldemokrata vasutasmozgalom egyik irányítója. Landler Jenővel közösen indított lapot Magyar Vasutas címmel,[4] amelynek felelős szerkesztője volt, ám 1918-ban a Magyar Királyi Belügyminisztérium 4.827. számú rendeletével egy másik lappal együtt "a köznyugalmat és közrendet, különösen pedig a hadviselés érdekeit veszélyeztető tartalmuk miatt" betiltotta.[5] 1918. november 24-én az immáron legálisan működő vasutas-szakszervezet főtitkára lett, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Tanácsok Országos Gyűlése 2. ülésén a parlament egyik elnökévé választotta meg,[6] s tagja volt az 500-as Tanácsnak, illetve a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak is. A kommün bukása után az MSZDP, illetve az ismét illegálisan működős vasutas-szakszervezet újjászervezésén dolgozott, ám 1919. augusztus 21-én délután 1 órakor Budapesten letartóztatták, felbujtás jogcímen.[1] Szeptember 26-án a Gyűjtőfogházba vitték, majd szabadon engedték, ám 1920. január 25-én délelőtt 11 órakor ismét lefogták. Több pere volt is, amelyekben hűtlen kezeléssel, hatóság elleni erőszakkal vádolták.[7][8] 1922. március 12-én halt meg Budapesten. Halálesetét Weisshaus Aladár jelentette be.
Emlékezete[szerkesztés]
Szülővárosában utca viseli nevét.[9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Fogolytörzskönyv – HU BFL - VII.102.a - fogoly - 1920 - 1573. Arcanum, 1920. (Hozzáférés: 2015. július 5.)
- ↑ a b Fogolytörzskönyv – HU BFL - VII.102.a - forradalomutan - 1919 - 610. Arcanum, 1919. (Hozzáférés: 2015. július 5.)
- ↑ a b Halálesete bejegyezve Budapest VII. ker. polgári akv. 489/1922. folyószám alatt.
- ↑ Miklós Imre.szerk.: Belitzky János: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig. Budapest: Szerző, 500. o. (1937)
- ↑ Rendeletek tára, 1918: 328. A m. kir. belügyminiszter 1918. évi 4.827. res. számú rendelete, a »Magyar Vasutas« és a »Villamos« című lapok megjelenésének eltiltásáról.. Arcanum. (Hozzáférés: 2015. július 5.)
- ↑ Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet. Budapest: Az Athenaeum Rt. Könyvnyomdája, 3. o.
- ↑ Levéltári iratgyűjtemények: HU BFL - VII.18.d - sz.n./0066 - 1920. Arcanum, 1920. (Hozzáférés: 2015. július 5.)
- ↑ Levéltári iratgyűjtemények: HU BFL - VII.5.c - 5632 - 1921. Arcanum, 1921. (Hozzáférés: 2015. július 5.)
- ↑ Utcakereső. utcakereso.hu. (Hozzáférés: 2015. július 5.)
Források[szerkesztés]
- Pósz Jenő. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 5.)
- Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1972. 475. o.
További információk[szerkesztés]
- A munkásmozgalom Csongrád megyei harcosainak életrajzi lexikona. Főszerk. Antalffy György. Szeged, MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága, 1987.
- Csongrád megye forradalmi harcosainak életrajzi gyűjteménye. Szerk. Rácz János. Szeged, MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága, 1973.