Pókhálós bojtorján

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pókhálós bojtorján
Arctium tomentosum 2005.07.03 12.28.49.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Katángformák (Cichorioideae)
Nemzetség-
csoport
:
Cynareae
Alnemzetség-
csoport
:
Carduinae
Nemzetség: Arctium
Faj: A. tomentosum
Tudományos név
Arctium tomentosum
Mill.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pókhálós bojtorján témájú kategóriát.

Arctium tomentosum - villtakjas.jpg
Arctium tomentosum

A pókhálós bojtorján (Arctium tomentosum) a őszirózsafélék családjába, a katángformák alcsaládjába, a bojtorján nemzetségbe tartozó növényfaj. Közép-Ázsiában, Kínában és Szibériában, valamint Európa nagy részén (kivétel a Brit-szigetek)[1], Magyarországon is parlagokon, ártereken, nitrogénben gazdag talajon fordul elő, 1500 méteres tszf.-ig; középhegységeinkben és a Dunántúlon gyakoribb.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

60–120 cm-esre megnövő felálló, elágazó szárú kétéves növény. Vastag karógyökere van. Szára hengeres. A levelek nagy méretűek, nyelesek, szíves-tojásdadok, szélük fogazott. Fonákjuk szürkesfehéren molyhos. A tőlevelek nyele sokszor vörös színű, belül tömör bélszövetű. Július-szeptember között virágzik. Sátorozó bogernyőben nyíló fészekvirágzatában a gömbös-tojásdad fészkek átmérője 1,5–3 cm, a csöves virágok bíborszínűek, a nyelves sugárvirágok hiányoznak. A fészek örve tömötten pókhálós szőrű (innen a magyar elnevezés). Kaszattermése van. A fészekpikkelyek horogszerűen visszahajló csúcsai az állatok szőrébe, ruházatba kapaszkodik, ezzel segítve a terjedést.

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cserző anyagok, illóolaj, inulin, keserűanyag, nyálka, poliacetilén, tanninsav, zsírosolaj.[2] A közönséges bojtorjánt és a kis bojtorjánt is felhasználják a hatóanyagok kinyerésére.[3]

Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • diaforetikum (izzasztó szer)
  • dyspepsia (rossz emésztésben)

Külsőleg fejbőr-regeneráló hatású.[4]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Germplasm Resources Information Network (GRIN), 2010. május 5
  2. Liber Herbarum Minor
  3. Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241  
  4. Gyógynövényismeret (Természetvédelmi mérnöki BSc)
  • Természetkalauz – Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai (Magyar Könyvklub, 1998, ISBN 963 548 672 3)