Pókhálós bojtorján

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pókhálós bojtorján
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Katángformák (Cichorioideae)
Nemzetség-
csoport
:
Cynareae
Alnemzetség-
csoport
:
Carduinae
Nemzetség: Arctium
Faj: A. tomentosum
Tudományos név
Arctium tomentosum
Mill.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pókhálós bojtorján témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pókhálós bojtorján témájú médiaállományokat és Pókhálós bojtorján témájú kategóriát.

A pókhálós bojtorján (Arctium tomentosum) az őszirózsafélék családjába, a katángformák alcsaládjába, a bojtorján nemzetségbe tartozó növényfaj. Közép-Ázsiában, Kínában és Szibériában, valamint Európa nagy részén (kivétel a Brit-szigetek),[1] Magyarországon is parlagokon, ártereken, nitrogénben gazdag talajon fordul elő, 1500 méteres tengerszint feletti magasságig; középhegységeinkben és a Dunántúlon gyakoribb.

Leírás[szerkesztés]

60–120 cm-esre megnövő felálló, elágazó szárú kétéves növény. Vastag karógyökere van. Szára hengeres. A levelek nagy méretűek, nyelesek, szíves-tojásdadok, szélük fogazott. Fonákjuk szürkesfehéren molyhos. A tőlevelek nyele sokszor vörös színű, belül tömör bélszövetű. Július-szeptember között virágzik. Sátorozó bogernyőben nyíló fészekvirágzatában a gömbös-tojásdad fészkek átmérője 1,5–3 cm, a csöves virágok bíborszínűek, a nyelves sugárvirágok hiányoznak. A fészek örve tömötten pókhálós szőrű (innen a magyar elnevezés). Kaszattermése van. A fészekpikkelyek horogszerűen visszahajló csúcsai az állatok szőrébe, ruházatba kapaszkodik, ezzel segítve a terjedést.

Hatóanyagai[szerkesztés]

Cserző anyagok, illóolaj, inulin, keserűanyag, nyálka, poliacetilén, tanninsav, zsírosolaj.[2] A közönséges bojtorjánt és a kis bojtorjánt is felhasználják a hatóanyagok kinyerésére.[3]

Alkalmazása[szerkesztés]

  • diaforetikum (izzasztó szer)
  • dyspepsia (rossz emésztésben)

Külsőleg fejbőr-regeneráló hatású.[4]

Képek[szerkesztés]

Keila (Észtország)
Bonn mellett (Németország)
Termései és magvai a toulouse-i múzeumban

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Germplasm Resources Information Network (GRIN), 2010. május 5. [2011. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 2.)
  2. Liber Herbarum Minor
  3. Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1  
  4. Gyógynövényismeret (Természetvédelmi mérnöki BSc)

Források[szerkesztés]

  • Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai. Budapest: Magyar Könyvklub. 1998. = Természetkalauz, ISBN 963 548 672 3