Péter András (művészettörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Péter András
SzületettPollitzer Andor
1903. november 21.
Budapest[1]
Elhunyt1944. december 9. (41 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaNagy Veronika
(h. 1935–1944)
Foglalkozása
  • művészettörténész
  • egyetemi oktató
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1921–1925)
SablonWikidataSegítség

Péter András, Péter Andor (Budapest, Terézváros, 1903. november 21.[2] – Budapest, 1944. december 10.)[3][4] művészettörténész, Péter János (1939) irodalomtörténész, kritikus apja.

Életútja[szerkesztés]

Péter (Pollitzer) Jenő gépészmérnök és Auer Margit (1878–1957) fiaként született.[5] 1921 és 1925 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen Gerevich Tibor és Hekler Antal tanítványa volt. Diplomáját keresztény archeológia főtárgy, művészettörténet és klasszikus archeológia melléktantárgyakból szerezte. Egy félévet Henri Focillonnál hallgatott a párizsi Sorbonne-on. 1925–1927-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 1927. január 27-én Rómában kikeresztelkedett a római katolikus vallásra.[2] 1929. október 15-től 1930-ig önkéntes gyakornokként dolgozott a Szépművészeti Múzeumban Hoffmann Edith mellett. 1932 őszétől a Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézeténél működött mint fizetés nélküli tanársegéd. Előadásokat tartott és gyakorlatokat vezetett. 1933-tól egészen haláláig a Franklin Társulat irodalmi igazgatója volt. 1935. május 28-án egyetemi magántanárrá nevezték ki. 1942-től 1943 januárjáig a Szépművészeti Múzeumban meghatározási gyakorlatokat tartott. Képzőművészeti kritikusként dolgozott a Tükör című folyóiratnál. Tanulmányai elsősorban a magyar és az olasz művészet történetéről szólnak. 1944-ben nyilasok hurcolták el.

Felesége Nagy Veronika volt, Nagy Béla és Grünwald Ilona lánya, akit 1935. május 29-én Budapesten vett nőül.[6]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Magyar vonatkozású XVII. századi freskók a Vatikánban (A Magyar Régészeti Társulat Évkönyve 1923–26)
  • A magyar művészet története (Budapest, 1930)
  • Pietio és Ambrogio Lorenzetti egy elpusztult freskóciklusa (Szépművészeti Múzeum Évkönyve 1929–30)
  • Neue Kunst in Ungarn (Österreichische Kunst, 1932)
  • A ferrarai renaissance-festészet (Magyar Művészet, 1933)
  • A Très Riches Heures tájképei (Gerevich Emlékkönyv. Budapest, 1942)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 10.)
  2. a b Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 3006/1903. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
  3. Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi állami halotti akv. 390/1944. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
  4. Elhalálozási ideje bíróilag lett megállapítva. (A Budapesti Központi Járásbíróság P. K. I. 625043/1951/3. sz. végzése)
  5. A szülők házassága 1903. febr. 22., Budabpest, VI. ker., 146/1903.
  6. Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 376/1935. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]