Pápua Új-Guinea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pápua új-guinea szócikkből átirányítva)
Pápua Új-Guinea Független Állam
Independent State of Papua New Guinea
Independen Stet bilong Papua Niugini
Pápua Új-Guinea Független Állam zászlaja
Pápua Új-Guinea Független Állam zászlaja
Pápua Új-Guinea Független Állam címere
Pápua Új-Guinea Független Állam címere
Nemzeti himnusz: O arise all you sons of this land
LocationPapuaNewGuinea.svg

Fővárosa Port Moresby
d. sz. 9° 30′, k. h. 147° 07′
Államforma alkotmányos monarchia
Vezetők
Királynő II. Erzsébet brit királynő
Főkormányzó Michael Ogio
Miniszterelnök Sam Abal
Hivatalos nyelv angol, tok pisin, hiri motu
függetlenség Ausztráliától
kikiáltása 1975. szeptember 16.

Tagság ENSZ, Nemzetközösség, IMF, Csendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum, ASEAN (megfigyelő állam)
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 99
Becsült 7 398 500 fő (2013. július)
Rangsorban 99
Népsűrűség 11 fő/km²
GDP
Összes 14 343 millió USD (126)
Egy főre jutó 2911 USD
HDI (2007) 0,541 (148) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 462 840 km²
Rangsorban 53
Víz 2%
Időzóna AEST (UTC+10)
Egyéb adatok
Pénznem kina (PKG)
Nemzetközi gépkocsijel PNG
Hívószám 675
Internet TLD .pg

Papua New Guinea-CIA WFB Map.png

Pápua Új-Guinea Óceánia egyik állama, mely a Föld második legnagyobb szigetének, Új-Guinea szigetének keleti részét és számtalan kisebb szigetet foglal magában. Fővárosa és a néhány nagyvárosának egyike Port Moresby, ami a sziget keleti csücskének déli partvonalán fekszik. 850-féle bennszülött nyelv és legalább ennyi hagyományos népcsoport létezik a 6 milliónál valamivel kisebb létszámú országban. Az egyik leginkább vidékies jellegű ország is, csupán a népesség 18%-a él városokban.[1] Az ország egyike a legkevésbé felfedezetteknek kulturális és földrajzi értelemben is, és vélhetően számos felfedezetlen növény- és állatfaj él Pápua Új-Guinea belsejében.

A név eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét részben őslakóiról, a pápuákról kapta. A maláj eredetű pepuah szó jelentése: „göndör hajú”. Nevének másik része főszigetére utal, amelyet Yñigo Ortiz de Retez spanyol hajós nevezett el 1545-ben. Az elnevezés onnan ered, hogy a sziget őslakói hasonlítottak az afrikai Guinea lakosaira.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bensbach-folyó környéki táj az ország délnyugati csücskén
Tájkép az ország belső részén
A műhold felvételén az ország zöld területe az előtérben, háttérben északkelet-Ausztrália sivatagos területe

Óceánia egyik szigetcsoportja,melynek jelentősebb szigetei a Bismarck-szigetek és a Salamon-szigetek egy része. A szigetnek szárazföldi határa csak Nyugaton van Indonéziával. Délen Ausztráliával, míg keleten a Salamon-szigetekkel van szomszédságban.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország 80%-a Új-Guinea szigetének keleti felén helyezkedik el. A további 20%-ot más szigetek alkotják. Legjelentősebbek közülük: New Britain, New Ireland, Bougainville.

Új-Guinea legmagasabb pontja a 4694 méter magas Mount Wilhelm. A szigeteken sok a még ma is aktív működő vulkán.

Új-Guinea szigete geológiai szempontból fiatal képződmény. A felszínen megfigyelhető kőzetek a földtörténeti harmad- és negyedidőszak szülöttei, részben tengeri és szárazföldi üledékek, részben vulkanikus anyagok.

Új-Guinea szigetét alig 20-50 méter mélységű sekély tenger választja el Ausztráliától. A sziget középső vidékén húzódik a 3000-4000 méter magas Központi-hegységrendszer. Itt található az ország legmagasabb csúcsa, a 4694 m magas Mount Wilhelm. A Központi-hegységrendszer északi oldalán medencék láncolata helyezkedik el, amelyeket a Sepik, a Ramu és a Markham folyók hordaléka töltött fel egyenletes síksággá. A tenger mellékén újabb hegyvonulatok húzódnak, a széttagolt Parti-hegység, amelynek folytatása átnyúlik New Britain szigetére. Ezen a vidéken gyakoriak a földrengések és sok működő tűzhányót is találunk. A Maláj-szigetek közelsége ellenére Új-Guinea sohasem volt Ázsia része.[2]

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnagyobb folyói a Sepik és a Fly. Legnagyobb édesvizű tava a Murray. Az éves csapadék körülbelül 1040 mm.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meleg, nedves egyenlítői éghajlat jellemzi a szigeteket. Az átlagos évi hőmérséklete 28 °C. Csapadék: 1040mm.

A partvidéken trópusi hőség, fülledtség uralkodik, meg-megújuló záporokkal. A magasabb fennsíkok éghajlatára a csapadékos időjárás jellemző. Új-Guinea éghajlatát két nagy légáramlási rendszer szabályozza. Az egyik a délkeleti passzátszél , mely májustól októberig uralkodik. A tenger felől fújó passzátszél a hegylejtőkre nagy mennyiségű csapadékot szállít. A novembertől áprilisig terjedő időszakban – a déli félteke nyarán – az egyenlítői alacsony nyomású öv Új-Guineától délre tolódik át. Ilyenkor Ázsia felől megjelenik a monszun.
A kétféle szélrendszer időszakos és rendszeres megjelenése miatt Új-Guinea lakói két évszakot különböztetnek meg: a délkeleties szelek és az északnyugatias szelek időszakát. A két szeles évszak között egy-két hónapon át nyugalmas, csendes időjárás uralkodik.[3]

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrália és Új-Guinea között a jégkorszakban szárazföldi összeköttetés volt. Ennek következtében élőviláguk közeli rokon, vannak olyan kengurufajok, amelyek megtalálhatók mind Ausztráliában, mind Új-Guineában. Nyugat felől meg a maláj esőerdők néhány növényfaja tudott átkelni Új-Guineába. A többi nagyobb szigetnek sohasem volt összeköttetése Új-Guineával, emiatt élőviláguk erősen különbözik.

A természetes növényzet a trópusi esőerdő. Összesen 56 erszényes emlősfaj él Új-Guineában. A dendrolagus (fakúszó kenguru) Új-Guinea egyik legismertebb és igen elterjedt állata. Az erszényesek közé tartozik, amelyek jóval nagyobb szerepet játszanak a szigetek állattársadalmában, mint a magasabb rendű szárazföldi emlősök. Míg az ausztráliai kengurufajták a pusztai élethez alkalmazkodtak, új-guineai rokonaik az esőerdő követelményeinek megfelelően, fákon járó állatokká.
Pápua Új-Guinea nemzeti állatának számít az igen elterjedt Raggi-paradicsommadár, a helyiek nyelvén a kumul. A paradicsommadarak családjának legtöbb faja Új-Guineán őshonos. Elterjedt állatok még a foltos kuszkusz, a vaddisznó, a kazuárfélék, kígyók, krokodilok, lepkék és varánuszfélék számos faja.[4]

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Pápua Új-Guinea állatvilága

Nemzeti parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Új-Guineában is kiépült a természetvédelem hatósági rendszere. Az állatrezervátumok mellett a következő nemzeti parkokat jelölték ki:[5]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pápua Új-Guinea területén már az őskorban is éltek emberek. Kb. 60 000 évvel ezelőtt - az Afrikából kirajzó első emberek csoportjai között - érkeztek a pápuák a térségbe. A sziget belsejében levő felföldön önállóan háziasítottak növényeket.

A sziget partvidékét a portugál és spanyol hajósok már a 16. század első felében felderítették. Ekkor kezdődött Új-Guinea írott történelme. 1512-ben Antonio d'Abreu és Francisco Serrano portugál tengerészek először pillantják meg a még ismeretlen szigetet, amikor a Maluku-szigetekhez tartozó Ceram felé hajóztak. 1526-ban egy másik portugál, Jorge de Meneses kikötött a Vogelkop-félszigeten, s ő adja a nagy szigetnek az első nevet: Ilhas dos Papuas, azaz a pápuák szigete. 1545-ben pedig egy spanyol felfedező, Ynigo Ortiz de Retes az Új-Guinea nevet adta a szigetnek, mivel a sziget partvidéke és lakói hasonlítottak az afrikai Guinea lakóihoz. A portugálok délkelet-ázsiai birtokaikon elterjesztették a Dél-Amerikából származó édesburgonya termesztését. Ezt átvették Új-Guinea belső vidékein lakók is. Az édesburgonya elterjedése népességrobbanást okozott körükben.

1643-ban Abel Tasman Új-Írország és Új-Guinea szigetek egyes részeibe látogatott el. A 18. század-ban már az angolok is elkezdenek érdeklődni a szigetek iránt. 1768-ban az angol Philip Carteret kapitány elérte New Britain szigetét és angol felségterületnek nyilvánította. 1824-ben Hollandia és Anglia megegyezett Új-Guinea felosztásában. 1842-ben Blackwood brit kapitány Fly nevű hajóján a Pápua-öböl egy részét átvizsgálta és hajójával behatolt a hajójáról elnevezett folyó torkolatába. 1848-ban a hollandok hivatalosan is jogot formáltak Új-Guinea nyugati felére (ez a terület ma Indonézia része). 1873-ban Új-Guinea keleti felét a britek és a németek gyarmatosították. Hivatalosan a brit védnökséget 1884-ben mondták ki.[6]

1860-ban a Johan Cesar Godeffroy & Sohn hamburgi cég az északi parton kókuszdiót termesztett, koprával kereskedett. A mai ország északi területét a 1885-ben Otto Finsch a német császárnak ajánlotta. Ezzel a terület a Német Birodalom gyarmata lett. A terület neve: Vilmos Császár Terület.

A déli részen 1884. november 6-án a britek Brit Új-Guinea néven egy új protektorátust hoztak létre, majd 1888. szeptember 4-én gyarmattá nyilvánították. 1895-ben Nagy-Britannia és Hollandia megegyezett a közös határban. Az első világháborúban az ausztrálok elfoglalták. 1919-ben ausztrál védnökség alá került Új-Guinea Mandátumterület (Mandated Territory of New Guinea) néven. 1941 decemberében a japán seregek behatoltak a sziget északi részére. Port Moresby-ben pedig amerikaiak táboroztak. 1945-ben a sziget teljes területe felszabadult a japán megszállás alól és ismét Ausztrália igazgatja tovább.

1951-ben első alkalommal ül össze a törvényhozó testület Port Moresby-ben.[7] 1963-ban az ausztrál hatóságok megszüntetik az őslakókkal szembeni szesztilalmat. Ezzel egy időben az államigazgatás törvényt hoz a faji megkülönböztetés megszüntetésére.A pápua önrendelkezési mozgalom újabb jelentős sikere volt, amikor 1964-ben megalakult az első parlament (House of Assembly). Az első országgyűlésnek 64 tagjából 38-at az őslakók választottak. Hamarosan létrejött a pápua nacionalisták pártja, a Pangu Pati, amely a függetlenségi mozgalom élére állt. 1971-ben egy pápua iskoláslány, Susan Karike megtervezi a nemzeti lobogót. Az országgyűlés az új zászlót a címerrel együtt elfogadja, és a két régi ikertartomány (Pápua és Új-Guinea) nevét Pápua Új-Guineára változtatja.[8]

1972-ben választásokat tartottak, amelyben a szavazók függetlenségre szavaztak. 1973 decemberében Pápua Új-Guinea autonómiát, 1975. szeptember 16-án függetlenséget kapott az ausztrál kormánytól. Ekkor Bougainville szeparatistái önálló függetlenséget szerettek volna elérni, végül 2005-ben a sziget autonómiát kapott.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország államformája: alkotmányos monarchia Államfő a mindenkori brit uralkodó, akit a főkormányzó képvisel. A végrehajtó hatalom a miniszterelnök és kormánya kezében van.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd:

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Central Province
  2. Chimbu
  3. Eastern Highlands
  4. East New Britain
  5. East Gepik
  6. Enga
  7. Gulf
  8. Madang
  9. Manus
  10. Milne Bay
  11. Morobe
  1. New Ireland
  2. Northern
  3. Bougainville
  4. Southern Highlands
  5. Western
  6. Western Highlands
  7. West New Britain
  8. West Sepik
  9. Fővárosi kerület
  10. Hela
  11. Jiwaka
Papua new guinea provinces (numbers) 2012.png

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törzsi díszekben egy férfi
Egy falu a magasból
Port Moresby központja (a háttérben)

Népesség: 7 398 500 fő[9] (2013. július)

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pápua Új-Guinea egyedülálló a világon abban a tekintetben, hogy egy országon belül itt beszélik a legtöbb különböző nyelvet: az országban a jelenlegi ismeretek szerint 841 nyelvet beszélnek (ebből 11 nyelvnek nincs ismert beszélője, így is marad 830)[10], ami a világ összes nyelveinek kb. egynyolcada, nyelvenként átlagosan kb. 6000 beszélővel.

Az országban három hivatalos nyelv van: az angol a kormányzat és az oktatás nyelve, de ezt kevéssé beszélik. Az elsődleges közvetítőnyelv a tok pisin, ami egy angol, új-guineai és melanéz pidzsin – ezen a nyelven hangzik el a legtöbb parlamenti felszólalás, és ez a hirdetések, a közérdekű információk és a nemzeti hírlap, a Wantok nyelve. Pápuaföldön, az ország déli részén, a harmadik hivatalos nyelv, a hiri motu az elterjedtebb.

Néhány nyelv:

  • Hiri Motu nyelv: a gyarmati időben a rendőrség használta.
  • Simbu nyelv: 138 ezren beszélik
  • enga nyelv: 165 ezren beszélik
  • Sepik/Ramu nyelvek (10 nyelv)
  • Torricelli nyelvek (50 nyelv)
  • kelet-pápua nyelvek (30 nyelv)
  • Sko (7 nyelv)
  • Arai (6 nyelv)
  • Kwomtari (4 nyelv)
  • Amto-Musian (2 nyelv)
  • Busa
  • Nagataman
  • Yuri nyelvek
  • Porome
  • Maisin
  • Kwomtari-Baibai

A szigeten lakók legnagyobb része törzsi vallású (35%).A legnagyobb keresztény egyház az országban a római katolikus egyház (20%). Az országban megtalálhatjuk még a református (11%) és anglikán (6%) vallást, valamint egyéb vallásokat (6%). A lakosság rendkívül heterogén, több mint hétszáz különböző törzs él az országban. Az ország névadói a pápuák nyolcvan százalékot tesznek ki az ország lakosságán belül. A pápuákon belül öt százalékot tesznek ki az engák. Fontosabb pápua törzsek: min, mendek, csimbu, kukukuku, bainging. Az egyéb melanéz törzsek: tolaik, motuk, stb. tíz százalékot tesznek ki. A fennmaradó lakosság legnagyobb része polinéz, maláj, kínai, pakisztáni és európai.

A pápua nyelvek nem egységes nyelvcsalád. Teljesen eltérnek a melanéz (ausztronéz) nyelvektől, ezért egyszerűen „nem ausztronéz” nyelveknek is szokták őket nevezni. Főként Új-Guinea belső területein, Bougainville déli részén, elszórtan New Britain és New Ireland szigeteken is beszélik. Számuk Pápua Új-Guineában legalább ötszáz, s bár legtöbbjüket kis közösségek beszélik, akadnak olyanok is, amelyeket százezernél többen használnak.[11]

A pápuán kívül a másik nagy nyelvcsalád a melanéz. A melanéz nyelveket az ausztronéz nyelvekhez sorolják. Új-Guineában a melanézt beszélő népek főként a partvidékeken és a szigeteken élnek. E nyelvek száma mintegy kétszáz. Rendszerint kis közösségek nyelvei, amelyeket összességében Pápua Új-Guinea lakosságának 15 százaléka használ.[11] A melanézek nyugat felől vándoroltak be Új-Guineába, mintegy ötezer évvel ezelőtt.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vörösréz és arany külszíni fejtése az OK Tedi Bányában

Az országban jelentős a bányászat. Főbb nyersanyagok: réz, arany, ezüst, földgáz, platina, kőolaj. A mezőgazdaságban jellemző növények: burgonya, kókuszdió, ananász, banán, manióka.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy törzs férfiai feldíszítve
Nyaklánc kutyafogakból

Pápua Új-Guinea kultúrájára a rendkívüli sokszínűség jellemző, mivel az országban több száz kisebb népcsoport él, főként a belső területek falvaiban. Közös jellemzője a pápua közösségeknek a természetvallás és az animizmus. A pápua falvak vallási központja a szellemház. Az ősök tisztelete igen fontos része a pápua hitvilágnak, fából faragják ki az ősöket ábrázoló szobrokat és a szellemházban helyezik el. Nem ritka az állatáldozat bemutatása a szellemeknek, de a belső területeken előfordul még a kannibalizmus is. A szellemeket tisztelik és tartanak a démonoktól, akik hitük szerint emberi és állati alakot egyaránt felvehetnek. A pápua falvakra jellemző, hogy külön nagy házban élnek a férfiak és a nők. A sértéseket vérbosszúval torolták meg, emiatt gyakori volt régen a törzsek közötti háborúskodás.[12]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség jelentős része írástudatlan. Az analfabetizmus különösen a nők körében magas. A legtöbb alapszintű iskolát a keresztény egyházak működtetik. Pápua Új-Guineában hat egyetem működik, a legnevezetesebb a Port Moresbyben székelő University of Papua New Guinea és a Lae városában működő Papua New Guinea University of Technology. Az egyetemek a függetlenség elnyerése előtt néhány évvel nyitották meg kapuikat, hogy kiképezzék az új független pápua állam értelmiségi és vezető rétegét.[13]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO felvette a kulturális világörökségek listájára a Kuk nevű korai mezőgazdasági települést.

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Holiday Inn Hotel belseje, Port Moresby

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország labdarúgó-válogatottja, 2008

Legnépszerűbb sport a rögbi és a labdarúgás.

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pápua új-guineai labdarúgó-válogatott még nem jutott ki egyetlen világbajnokságra sem. A világranglistán 2012 júniusában a 193. helyen állt.[14]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pápua Új-Guinea az 1976-os első szereplése óta összesen 8 alkalommal vett részt a nyári olimpiai játékokon, de sportolói még nem nyertek olimpiai érmet.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Világbank (2003). World Bank data on urbanisation. (Hozzáférés: 2005. július 15.)
  2. Balázs: Pápua Új-Guinea. 11-13. o.
  3. Balázs: Pápua Új-Guinea. 18-19. o.
  4. Balázs: Pápua Új-Guinea. 157. o.
  5. http://www.jasons.com/Papua-New-Guinea/national-parks-in-papua-new-guinea
  6. Balázs: Pápua Új-Guinea. 292. o.
  7. Balázs: Pápua Új-Guinea. 295. o.
  8. Balázs: Pápua Új-Guinea. 294. o.
  9. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) CIA nevű ref-eknek
  10. http://www.ethnologue.com/show_country.asp?name=PG - Ethnologue; Languages of Papua New Guinea
  11. ^ a b Balázs: Pápua Új-Guinea. 48. o.
  12. Balázs: Pápua Új-Guinea. 102. o.
  13. Balázs: Pápua Új-Guinea. 10. o.
  14. FIFA

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Balázs Dénes: Pápua Új-Guinea. Gondolat, Budapest, 1976. ISBN 9632803345
  • Földrajzi Világatlasz. Cartographia, Budapest, 2007. ISBN 352360-02

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pápua Új-Guinea témájú médiaállományokat.