Pápaszemes kormorán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pápaszemes kormorán
Extinctbirds1907 P39 Carbo perspicillatus0369.png
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: 1850
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Gödényalakúak (Pelecaniformes)
Család: Kárókatonafélék (Phalacrocoracidae)
Nem: Phalacrocorax
Faj: P. perspicillatus
Tudományos név
Phalacrocorax perspicillatus
Pallas, 1811
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pápaszemes kormorán témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pápaszemes kormorán témájú kategóriát.

A pápaszemes kormorán (Phalacrocorax perspicillatus) a madarak osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.

A családból ez az egyetlen kihalt faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bering-tengeren levő szigeteken, a Bering-szigeten és a Parancsnok szigeten élt.

Kihalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt a nagy kormoránfajt 1741-ben fedezte fel Georg Wilhelm Steller német természettudós. Steller részt vett Vitus Bering expedícióján azokon a vizeken, amelyeket ma Bering-tengernek nevezünk. Akkoriban a madár még nagy számban élt a Bering-szigeten, a Parancsnok-szigeten és több más szigeten is. Az expedíció hajója, a Szent Péter hajótörést szenvedett, az expedíció tagjai pedig Szibéria és Alaszka között, a Bering-szigeten vetődtek partra. A kényszerpihenő során Steller nemcsak a kormoránt fedezte fel, hanem a szirének legnagyobb faját, a róla elnevezett Steller tengeri tehenet (Hydrodamalis gigas) is.

A pápaszemes kormoránról azt tartották, hogy „nagy, ostoba, esetlen, és alig tud repülni”. Tényleg jókora testű faj volt, és kétségkívül esetlenül mozgott a szárazföldön. Éppen esetlensége okozta vesztét, valamint az, hogy korábban nem voltak rossz tapasztalatai az emberrel kapcsolatban. A fókavadászok könnyűszerrel leöldösték a húsáért. Még nyitott kérdés, hogy ez a madár tudott-e egyáltalán repülni.

A pápaszemes kormorán egészen a 19. század közepéig fennmaradt. Amikor a norvégiai születésű Leonhard Stejneger, az Egyesült Államok Nemzeti Múzeumának kurátora 1882-ben felkereste a területet, a fajt már 30 éve nem látták. A helybeliek elmondták Stejnegernek, hogy a kormoránok utolsó példányai az Aij Kamen nevű kis szigeten éltek.

A pápaszemes kormoránnak nagyon kevés példánya található meg múzeumokban. Alighanem egy sem maradt volna belőle, ha az akkor orosz kézen lévő Alaszka Sitka tartományának kormányzója, Kuprjanov nem ment meg néhányat. A ma ismert hét múzeumi példány mindegyikét ő ajándékozta vagy adta el. A leideni Természettudományi Múzeum példánya először a szentpétervári múzeumba került, amely továbbadta Leidennek. A többi hat közül két bőrt őriznek az angliai Tringben, kettőt Szentpéterváron, egyet Drezdában és a hatodikat Helsinkiben.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]