Oxacillin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oxacillin
IUPAC-név
(2S,5R,6R)-3,3-dimetil-6-[(5-metil-3-fenil-
1,2-oxazol-4-karbonil)amino]-7-oxo-4-tia-1-azabiciklo[3.2.0]heptán-2-karbonsav
Kémiai azonosítók
CAS-szám 66-79-5
PubChem 6098
ChemSpider 5873
DrugBank DB00713
KEGG D08307
ChEBI 49566
ATC kód J01CF04, QJ51CF04
Gyógyszer szabadnév oxacillin
SMILES
Cc1c(c(no1)c2ccccc2)C(=O)N[C@H]3[C@@H]4N(C3=O)[C@H](C(S4)(C)C)C(=O)O
InChI
1S/C19H18ClN3O5S/c1-8-11(12(22-28-8)9-6-4-5-7-10(9)20)15(24) 21-13-16(25)23-14(18(26)27)19(2,3)29-17(13)23/ h4-7,13-14,17H,1-3H3,(H,21,24)(H,26,27)/t13-,14+,17-/m1/s1
InChIKey UWYHMGVUTGAWSP-JKIFEVAISA-N
UNII UH95VD7V76
ChEMBL 819
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C19H19N3O5S
Moláris tömeg 401,44 g/mol
Sűrűség 1,49
Olvadáspont 188 °C
Forráspont 686,8 °C


Az oxacillin a penicillinek közé tartozó antibiotikum. Különböző rezisztens Staphylococcus baktériumok okozta fertőzés ellen alkalmazzák, pl. szívbelhártya-, ízületi, agyhártya-, csontvelő-, tüdő-, arcüreggyulladás.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Oxacillinum natricum monohydricum néven hivatalos.[1]

Rezisztencia[szerkesztés]

A β-laktámok alapvegyülete: a propiolaktám.[2]

A penicillinnel szemben fellépő rezisztencia már a 40-es évek elején megjelent, majd fokozatosan terjedt. Ma a Staphylococcus aureus izolátumok kb. 95%-a penicillin-rezisztens. Az igazi problémát az úgynevezett „meticillin-rezisztens” Staphylococcus aureus (MRSA), illetve Staphylococcus epidermidis(en) (MRSE) baktériumtörzsek terjedése jelenti, amelyek nemcsak a meticillinre de több más antibiotikumra, így az Oxacillinra is ellenállóvá váltak.

A Staphylococcus aureus oxacillin-rezisztenciáját három különböző mechanizmus okozhatja:

  1. klasszikus típus: penicillinkötő fehérje(en) (PBP) termelése, amelyet a baktérium-kromoszóma mecA génje(en) kódol
  2. a β-laktamáz enzim fokozott mennyiségű termelése, mellyel a baktérium elbontja a β-laktám-tartalmú gyógyszert
  3. módosított PBP-k termelése, amelyek csökkentik a baktérium affinitását a β-laktám antibiotikumok iránt (az antibiotikum nehezebben épül be a baktérium sejtfalába).

A mec génnel rendelkező törzsek (klasszikus típusú rezisztencia) rezisztensek a penicillináz[3]-rezisztens penicillinekkel (PRP), például a meticillinnel, oxacillinnel és a nafcillinnel(en) szemben, és a rezisztencia expressziójában vagy homogének, vagy heterogének.

Homogén expresszió(en) esetén gyakorlatilag az összes sejt rezisztenciát mutat a hagyományos in vitro tesztek során. Heterorezisztens expresszió esetén egyes sejtek érzékenynek, más sejtek pedig rezisztensnek mutatkoznak. Gyakran a vizsgált sejtpopulációban 104–108 sejt közül csak egy mutat rezisztenciát. A heterogén expresszió esetenként határeseti MIC-értéket eredményez, például oxacillin esetében 4–8 μg/mL-es MIC(en)-et. A klasszikus rezisztenciával rendelkező baktériumok általában rezisztensek más szerekre is, így eritromicinre, klindamicinre, kloramfenikolra(en), tetraciklinre, trimetoprim-szulfametoxazol(en)-kombinációra, a kinolonokra(en) és az aminoglikozidokra(en).

A β-laktamáz fokozott termelése és a módosított PBP jelenléte által okozott rezisztencia is általában határeseti rezisztenciát eredményez. Általában egyik esetben sincs többszörös rezisztencia.

Mellékhatások, ellenjavallatok[szerkesztés]

Ellenjavallatok: penicillinérzékenység, asztma, allergia, máj- és vesebetegség, vérzékenység, véralvadási rendellenességek.

Az oxacillin – más antibiotikumokhoz hasonlóan – csökkenti a fogamzásgátló tabletták hatását.

A penicillinek gyakran okoznak hasmenést, melyet könnyű összetéveszteni egy újabb fertőzéssel. Egyéb mellékhatások: kiütés. láz, arcduzzanat, nehéz légzés, szokatlan vérzés vagy zúzódásnyom, szédülés, görcsök, száj- vagy torokszárazság.

A láz és a gyomorpanaszok májproblémákra utalhatnak nagy adagú intravénás kezeléskor, 1–3 héttel a kezelés megkezdése után. Az ALT-szint 2–20-szorosára ugrik, de a kezelés megszakítása után 1–2 héttel visszaáll az eredeti szintre. Sárgaság nem jelentkezik, és előfordul, hogy a láz és a gyomorpanaszok is elmaradnak. Az ok ismeretlen, de hasonló a karbenicillinnél tapasztalttal, és HIV-pozitív betegekben gyakoribb.

Egy másik, jóval ritkábban előforduló mellékhatás a cholestaticus hepatitis, mely 1–6 héttel a kezelés megkezdése után alakul ki, és hetekig, akár egy-két hónapig is eltart. Az epevezeték gyulladása miatt alakul ki, sárgasággal jár. Néha allergiás tünetek is jelentkeznek (viszketés, kiütés), de autoantitestek nem mutathatók ki. A mellékhatás hasonlít a dikloxacillinnél és más második generációs penicillineknél tapasztalthoz.

Jelenlegi tudásunk szerint az oxacillin nem ártalmas a magzatra, ismert viszont, hogy az oxacillin átkerül az anyatejbe. Mindkét esetben fokozott óvatosság és orvosi ellenőrzés szükséges.

Az oxacillin nem alkalmas vírusfertőzések (pl. influenza) ellen.

Adagolás[szerkesztés]

Súlyos fertőzés kezdetén intravénásan vagy izomba adva kell alkalmazni, utókezelésként szájon át.

Az oxacillint üres gyomorral (legalább egy órával étkezés előtt és két órával utána) kell bevenni egy pohár vízzel. A szokásos adag 0,5–1 g 4- vagy 6-óránként.

Intravénásan a szokásos adag felnőtteknél 4-óránként 2g vagy 6-óránként 3g 6 héten keresztül, a fertőzés típusától függően önállóan vagy más szerrel kombinációban. 7 naposnál fiatalabb újszülötteknél a születési súlytól függően 25–50 mg/tskg 6, 8 vagy 12-óránként izomba adva vagy intravénásan. 1–12 éves kor között 25 to 37.5 mg/tskg intravénásan vagy izomba adva. A napi maximális adag egyéves kor felett 12 g.

A többi antibiotikumhoz hasonlóan a szert az előírt időpontig akkor is szedni kell, ha a tünetek megszűntek, hogy a baktériumok teljesen elpusztuljanak.

Készítmények[szerkesztés]

A nemzetközi gyógyszerkereskedelemben nagyon sok készítmény van forgalomban önállóan és kombinációban is.[4] Néhány példa európai gyártók készítményeire:

  • Bristopen
  • Cryptocillin
  • Optocillin
  • Penstapho
  • Prostaphlin
  • Stapenor
  • Summopenil
  • Totocillin

Magyarországon nincs forgalomban.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Oxacillin-nátrium-monohidrát[halott link] (OGYI)
  2. ↑ Azetidinone (ChemSpider)
  3. ↑ A β-laktamáz enzimek egy csoportja. Lásd penicillináz.
  4. ↑ Oxacillin (Drugs-About.com)
  5. ↑ Az OGYI adatbázisában még a hatóanyag sem szerepel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Hasonló vegyület (hatóanyag):

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Oxacillin&oldid=26558536”