Outback

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az ausztráliai outback
Az Uluru
Dingók elleni kerítés, előtérben a figyelmeztető tábla

Ausztrália területének nagy részét, körülbelül 85%-át úgynevezett outback – az „isten háta mögötti vidék” –, a világ legősibb tája foglalja el. Vörös sziklák, vörös por, okker síkságok, bíbor színben úszó hegyek, ragyogó kék ég és magányos házikók jellemzik a végeérhetetlen sivatagi tájat. Tágabb értelemben minden, a nagyvárosi régióktól távoli helyet idesorolnak. Az Outback kifejezés a XIX. század elején jelent meg, nyomtatva először 1869-ben. Jelentése back of beyond, túl a semmin, magyar megfelelője az Isten háta mögött. A terület legtávolabbi részét The Never-Never, vagy Never-Never-Land (seholország) néven is említik.

Áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hatalmas méretű területen jóval kevesebb, mint egymillió ember lakik. A terület nagyobb, meghatározó része félsivatagos, szárazságtűrő növényekkel és állatvilággal, időszakos vízfolyásokkal, minimális lakossággal. Az északi terület éghajlata trópusi. A keleti fél lapos, alacsony, részben lefolyástalan terület, a vízfolyások a tengerszint alatti Eyre-tó felé tartanak. A nyugati oldal helyenként kissé magasabb fekvésű, de 1000 méter feletti magasságú hegység alig található.

A valamelyest termékeny részeket elsősorban legelőként hasznosítják, hagyományosan juh- vagy szarvasmarhatenyésztés folyik a cattle station (marhaállomás), sheep station (birkaállomás) elnevezésű, hatalmas kiterjedésű gazdaságokon, melyek területét a kormánytól bérlik. Az outback területén található a világ leghosszabb, nem közlekedési célú építménye, a több, mint 5000 kilométer hosszú dog fence, a dingó-kerítés, mely a dingók ellen védi a gazdaságokat.

Az elsőre sivárnak tűnő táj számtalan természeti értéket rejt, ilyen az Uluru, a Katja-Tjuta, a Devils Marbles, vagy a King's Canyon. A Queenslandi Riversleigh 1994-ben a világörökségi listára került. A 100 km²-nyi területen ősi emlősök, madarak és hüllők kövületmaradványai vannak az oligocén és miocén korból.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

a két első Sturt expedíció útvonala

A belső-ausztráliai expedíciók a XIX. század elején kezdődtek meg, a már jobban ismert keleti partvidék irányából. Az egyik első expedíciót Gregory Blaxland vezette 1813-ban, már az első kísérletnél sikerült átjutnia a Sydneytől nyugatra található Kék hegységen (Blue Mountains). 1817-től John Oxley indított expedíciókat, őt követte Charles Sturt, aki 1828 és 1830 közötti két első expedíciója során a nyugat felé tartó Darling, majd Murray folyókat követte, célja egy feltételezett hatalmas tó, vagy beltenger megtalálása volt.

Később a kormány tervbe vette egy távíróvonal létesítését, mely a már meglévő indiai vonalhoz kapcsolódva közvetlen kapcsolatot teremtett volna Angliával. A kontinens belseje ekkoriban még feltérképezetlen, ismeretlen terület volt. Komoly jutalmat helyeztek kilátásba annak, aki elsőnek képes a távíróvezeték létesítésére megfelelő útvonalat meghatározni.

1858 és 1861 között John McDouall Stuart skót felfedező hat expedíciót vezetett északra Adelaide-ből az outbacken keresztül, hogy elérje Ausztrália északi partját. Útja során, melyet a sivatag, betegségek és sokszor ellenséges fogadtatás nehezített, az őslakók történelem előtti időktől létező ösvényét követte. A hatodik útja során érte el a mai Darwin környékét, majd súlyos betegen tért haza Angliába és hamarosan meghalt.

a Burke & Willis expedíció útvonala

1860-ban a jóval nagyobb létszámú és sokkal jobban felszerelt Burke & Willis expedíció is elindult délről észak felé. Az indulási hely ezúttal nem Adelaide, hanem a jóval keletebbre fekvő Melbourne volt. Noha elsőnek érték el a Carpentaria-öblöt, a visszaúton több résztvevő, köztük Burke és Willis is meghalt. Halálukat nem az éhezés, szomjúság, hanem egy folyamatosan fogyasztott, az őslakók módszerével elkészítve ártalmatlan és tápláló, de rosszul elkészítve a szervezet B vitamin háztartását felborító, ezáltal akár halálos beriberi betegséget kiváltó növény okozta.

A Stuart által bejárt és feltérképezett ösvény mentén épült fel az 1872-ben üzembe helyezett Overland Telegraph nevű távíróvonal. Az akkori technológia miatt bizonyos távolságonként állandó személyzettel ellátott ismétlőállomások épültek a vonal mentén, főként a víznyerőhelyek közelében kisebb települések jöttek létre. Ezek a települések sokszor a mai napig őrzik az adott hely őslakók általi nevét (pl. Abminga, Wangianna, Engoordina), gyakran utalnak a helyi víznyerőhely fajtájára (creek: patak, spring: forrás, water: víz). A településeket földutak kötötték össze.

Noha Ausztrália első, 22 kilométer hosszú vasútját már 1855-ben elindították, a belső területek irányába csak az 1870-es években kezdődött meg a vasútépítés. A lassú tempót jelzi, hogy az 1872-ben Adelaide irányából észak felé indult vonal csak 1891-ben érte el Oodnadattát, majd több évtized szünet után, 1929-ben Alice Springset. A teljes észak-déli transzkontinentális vasút, a The Ghan csak 2004-ben készült el, összességében 132 év alatt. A keleti part irányából több vasútvonal is épült a sivatag felé, ezek végállomásai többnyire az Outback kisebb településein vannak. A vasút által elérhető területen bányák nyíltak, a népesség nőni kezdett.

Az expedíciók az outback távoli helyeire egészen az 1950-es évekig folytatódtak, amikor Len Beadell kutató földméréseket végzett, többek között ő térképezte fel az atomfegyverek tesztelésre használt Emu Fieldet és a rakéták tesztelésére használt Woomera területét, mely manapság Woomera Prohibited Area néven szigorúan zárt terület.

Bányászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kietlennek látszó táj a világ legjelentősebb bányakincseit rejti. Az eljegesedés teljes hiánya miatt a perm korszak óta az outback rendkívül gazdag vasban, alumíniumban, mangánban és uránércekben, és szintén tartalmaz arany, nikkel, grafit és cinkércet. Nagyobb bányák és bányászterületek vannak Coober Pedynél, Lightning Ridge-nél és White Cliffsnél ahol opált találtak. Olajat és gázt termelnek ki Cooper Basinben Moomba körül. Nyugat-Ausztráliában Kimberleynél az Argyle gyémántbánya adja a világon kitermelt gyémántok legnagyobb részét és a világ gyémántellátásának hozzávetőleg egyharmadát. A Nyugat-Ausztráliai Pilbara környékén van az ország legnagyobb vasérclelőhelye, a szintén az államban lévő Woodie Woodie a világ egyik legnagyobb mangánbányája. A Dél-Ausztráliai Olympic Dam adja a világ uránérc-termelésének nagy részét.

Állattenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vízzel ellátott területeken hatalmas marha- és birkatenyésztő gazdaságok jöttek létre. A legnagyobb mérete akkora, mint Belgium. Mivel a juhokat a dingók gyakorta megtámadták, a veszélyeztetett területeken áttértek a szárazságot jól tűrő marhafajták tenyésztésere. A gazdaságokban az állatokat teljesen rideg körülmények között tartják.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az őslakók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület őslakói az évezredek óta a kontinensen élő, európai szóhasználattal aboriginal népek. Több száz különálló törzsben éltek, szintén több száz külön nyelvet beszéltek. Kutatások szerint a világ egyik legősibb népét alkotják. Az aboriginal népességet hosszú ideig tartó méltatlan bánásmóddal illették. A városok és mezőgazdaság terjedésével sok törzset áttelepítettek. A részleges jogfosztottság, a beilleszkedési nehézségek miatt a népesség létszáma folyamatosan csökkent, a várható élettartam jóval alacsonyabb volt az európai lakosságénál. A folyamat csak az 1960-as évektől állt meg.

A hosszú ideig csak korlátozott jogokat élvező aboriginal (őslakó) közösségeket az outback régiókban nem telepítették át úgy, ahogy a partmenti területeken jellemző volt az intenzív mezőgazdaság és a nagyvárosok terjedése során. Az outback területen élő bennszülött népesség jelentős hányada az eredeti lakóterületeiken maradt, mint például az Anangu Pitjantjatjara Yankunytjatjara az Uluru körül. Mára az aboriginal közösségek és területek egy része jelentős autonómiával rendelkezik, a népesség létszáma újra nő, de még mindig nem haladja meg az 1 % körüli értéket.

Európaiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cook kapitány 1770-es expedíciója után a terület brit fennhatóság alá került. Az Amerikai Egyesült Államok sikeres függetlenségi háborúja után az addig oda szállított fegyenceket elkezdték Ausztráliába szállítani. A kor viszonyai mellett akár egy vekni kenyér ellopásáért is hosszú időre valamely ausztrál fegyenctelepre lehetett kerülni. Szabadulásuk után jelentős részük nem ment vissza Angliába, gazdálkodni kezdtek, vagy a sivatagi szabad életet választották. Az aranyláz, opálláz alatt további kalandvágyó, vagy az európai nyomor elől menekülő tízezrek emigráltak Ausztráliába. Mai napig az ausztrál néplélek részét képezik a szabad és öntörvényű csavargók, bozótlakók, a rendszerrel szembenállók. Az egy törvényen kívüli csavargóról szóló Waltzing Matilda olyan közel áll az ausztrál néplélekhez, hogy többször felmerült a hivatalos himnusszá választása.

Az alacsony és kiszámíthatatlan csapadékviszonyok és a talaj terméketlensége miatt Közép-Ausztrália gyéren lakott terület maradt, a teljes lakosság alig 3%-a él az Outback területén.

Egészségügy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „légi dokik” - a Royal Flying Doctor Service egyik repülőgépe

A nagyobb településeken jól felszerelt kórházak vannak. Kisebb településeken gyakori, hogy orvos nélkül, jól képzett és gyakorlott ápolóval működő, kisebb intézmények vannak. Ilyen helyeken az ápoló rádión tartja a kapcsolatot a központtal, ahonnan orvosi utasításokat kap szükség esetén. Az első ilyen „bozótkórház” Oodnadatta kisvárosban létesült.

Sürgős orvosi segítség és másként megoldhatatlan betegszállítás esetén vehető igénybe a Royal Flying Doctor Service, vagyis a „repülő orvosok szolgálata”. A szervezet célja egészségügyi ellátás olyan, távoli helyeken helyen tartózkodó embereknek, akik másképpen nem érnék el a kórházakat.

A Royal Flying Doctor Service központja Alice Springsben van, a város egyik érdekessége. A szervezetet 1928-ban hozták létre Cloncurryben (Queensland) egy egyházi személy, a nagytiszteletű John Flynn által. A szervezet mára több tucat egy- és kétmotoros kisebb repülőgéppel, a központban modern kommunikációs eszközökkel rendelkezik.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb outback közösségben a gyerekek száma túl kicsi ahhoz, hogy hagyományos iskola működjön. Ahol nincs helyi iskola, a gyerekek otthonról a rádión, vagy újabban műholdas interneten keresztül tartják a kapcsolatot a távol lévő tanárokkal, ez a School of the Air rendszer. Sok gyerek bentlakásos iskolában tanul a középiskolában. Főiskolák és egyetemek csak a nagyvárosokban vannak.

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

a dingók színe alkalmazkodott a vöröses környezethez

Az ausztráliai outbacken a sivatagos környezet ellenére nagyon sok állatfaj él. Egy részük őshonos (pl. a kenguruk), másokat az ember hozott be, majd elvadultak (pl. valószínűleg az őslakók által behozott dingó, az európaiak által behozott nyúl, az afgánok által behozott teve). Legtöbbjük rejtőzködő, vagy éjszakai életmódot folytat, ezért csak ritkán látható.

Az Outback legismertebb állatfaja, Ausztrália szimbóluma a kenguru. Több, különféle méretű fajtája létezik. Csapatokban élnek, éjszakai életmódot folytatnak. A vombat az egyik legismertebb erszényes. Mivel inkább a keleti partvidék környékén él, nem szokás az Outback élővilágához sorolni. Az ország másik szimbóluma a dingó. Valószínűleg az őslakók hozták be az országba, ahol elvadultak. A farkasokhoz hasonlóan családokban élnek, emberkerülők, nehezen szelídíthetők.

Az itt élő és igen rossz hírű kígyók félénkek és emberkerülők, meglepően kevés marás történik, azok is jórészt az ember hibájából. Az akár 50 fokot is megközelítő nyári meleg még a kígyók és gyíkok számára is sok, ezért inkább csak télen fordul elő, hogy a napon sütkérező példányt lehet látni. Ilyen esetben meg kell várni, hogy az állat elbújhasson. Sarokba szorítani, megtámadni, kézbe venni nem szabad. A mérgeskígyók közé tartozik a barna kígyó, tigriskígyó, taipan és a halálkígyó. Az olivapiton nem mérges, de viszonylag agresszív, harapása fájdalmas és könnyen elfertőződik.

Az északi, trópusi területen krokodilok élnek. Több fajtájuk van, bármilyen vizes területen előfordulhatnak, emberre is veszélyesek.

A madárvilág hajnaltájt és szürkületnél látható gyakran, leginkább a nedvesebb területeken. A törpepapagájok, kakaduk, ormányos kakaduk, rózsás kakaduk és zebrapintyek csapatokban láthatók. A legnagyobb madár a röpképtelen, de igen kitartóan futó emu.

A teherszállításra a XIX. században behozott, majd a vasutak felépülése után feleslegessé vált, szabadon eresztett tevék az számukra ideális körülmények közepette gyors ütemben szaporodni kezdtek, az egy időben engedélyezett irtás ellenére mára több százezer él vadon. Az egyik legnagyobb hiba a nyúl behozása volt az országba. Tömegesen elszaporodva komoly pusztítást végeznek, betegségeket terjesztenek. Mára a nyúlállomány kipusztíthatatlan, a nyulak száma szinte felbecsülhetetlen. Az irtásukra behozott rókák és az elvadult macskák a nyulak helyett a védtelenebb, őshonos állatfajokat kezdték pusztítani. Ha kisebb mennyiségben is, de vadlovak (ismertebb nevükön brumby-lovak), vaddisznók is élnek szabadon.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kakadu Nemzeti Park

Sok népszerű, turistavonzó látnivaló van az outbacken. Az ismertebb főbb turisztikai látványosságok:

Az Outback közlekedése, annak szabályai és veszélyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

ausztrál földút
ausztrál road train

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrália több államból áll, a közlekedés szabályai, a sebességhatárok államról államra változhatnak. Az ország teljes területén balra hajts szabály van, az autók jobbkormányosak.

A komolyabb útépítések csak a közelmúltban kezdődtek meg a távoli területeken, az 1950-es években például csak földút vezetett Alice Springs, vagy Darwin felé. A távoli területeken európai jellegű infrastruktúra nincs kiépítve. Számos olyan nevezetes hely van, melyet csak több száz kilométeres földúton lehet megközelíteni. A települések a belsőbb területeken rendkívül ritkák, kevés lakossal, falusias jelleggel.

Szinte minden településen, vagy a fontosabb utakon átlag 200 kilométerenként található egy úgynevezett „roadhouse” (útiház), melyen tankolási, telefonálási lehetőség, kisebb üzlet, egyszerű szálláslehetőség és kempinghely, esetenként szerelőműhely található. Figyelembe kell venni, hogy a „hotel” szó Ausztráliában nem csak szálláshelyet, hanem kocsmát is jelent, így a roadhouse sokszor a hely kocsmája is egyben, esténként nagy élettel. Mivel többnyire még az ivóvizet is akár több ezer kilométer távolságból szállítják kamionnal, az árak meglehetősen magasak. Sok roadhouse komoly idegenforgalmi szolgáltatásokat biztosít a turistáknak, saját internetes honlapot működtet, benne a szolgáltatásokkal, árakkal, a környék érdekességeivel.

Az Outback országutak egy részének kiváló bitumenfelülete van (sealed road), ezeken a közlekedés nappal és jó időjárási viszonyok közepette nem veszélyesebb a megszokottnál. Több országos jelentőségű, általában jól karban tartott, jelzett és kitáblázott földút is található, ezek neve unsealed road, gravel road, vagy egyszerűen dirt road (piszkos út). Az egészen távoli helyekre gyengébb minőségű földutakon lehet eljutni. A jelöletlen földutak egy része marhagazdaságokhoz, kutakhoz vezet, esetleg egyszerűen megszűnik.

Az Outback területén, különösen a távoli földutakon való autóvezetésnek több fontos szabálya is van. A távoli földútra térő autósnak tisztában kell lenni azzal, hogy elhagyta a civilizációt, a néptelen területen csak magára és járművére számíthat, ennek megfelelően kell felkészülnie és óvatosságot tanúsítania. Egyéni utazásra vállalkozóknak megfelelő egészségi állapotban kell lenniük, kellő vezetési gyakorlatra és felkészültségre is szükség van. Aki bizonytalan önmagában, annak célszerűbb inkább a képességeinek megfelelő szervezett túrán résztvenni.

  • A monoton és jórészt néptelen úton a balra hajts szabályról könnyen megfeledkezhetnek a nem ehhez szokott autóvezetők. Ebből adódó és egyébként könnyen elkerülhető balesetben halt meg Eugene Merle Shoemaker, a neves csillagász.
  • A távolságok hatalmasak, a települések ritkák. Benzinkút, vásárlási, pihenési lehetőség, segélyhely olykor csak több száz kilométer után található. A következő tankolási lehetőség és segélytelefon távolsága mindig pontosan ki van táblázva.
  • A hatalmas road-train elnevezésű kamionoknak elsőbbséget kell biztosítani, előlük időben ki kell térni. Az általuk felvert por leülepedésig célszerű leállni.
  • Alkonyat és napkelte között a vezetés sem aszfalt, sem földúton nem ajánlott. Időben el kell érni egy települést, vagy legalább egy roadhouse nevű, általában 200 kilométerenként található pihenőhelyet.
  • A fontosabb földutak száraz időben normál járművel is jól járhatók, esős időben viszont csak terepjáróval engedélyezik a behajtást, esetleg teljes útzárat rendelnek el. Az északi, trópusi területeken és nyáron a legnagyobb az esély egy hirtelen, özönvízszerű, áradást okozó esőzésre. Az utak állapota és a behajtási lehetőség pontosan és napra készen fel van tüntetve a szükséges helyeken. A behajtási tilalmat megszegők komoly veszélynek és pénzbírságnak teszik ki magukat.
  • Földutakra hajtásnál gondoskodni kell a jármű megfelelő műszaki állapotáról, a tartalékalkatrészekről, két pótkerékről, bőven elegendő üzemanyagról, több napra elegendő vízről és élelemről. Földutakon biztonságosabb terepjáróval közlekedni, az autókölcsönzők általában nem is engedik városi autóval a földúton közlekedést. Pontos térkép nélkülözhetetlen, GPS vagy navigátor nagyon ajánlott.
  • Mellékutakon előfordul, hogy az utat sorompó, vagy kapu zárja el. Ilyen helyen mindig fel van tüntetve, hogy a területen szabad, vagy tilos az áthajtás. Amennyiben szabad, a sorompót, vagy kaput abban az állapotban kell hagyni, ahogy az áthaladás előtt találtuk. A nyitott kaput nyitva kell hagyni, a zárt kaput vissza kell zárni.
  • Egészen távoli helyekre, gyenge minőségű, vagy eleve jelöletlen földúton elindulni pontos helyismeret nélkül nem tanácsos. Ilyen esetben célszerű több autóval, konvojban, szakképzett vezetővel utazni. Egyéni út esetén lehetőleg előre jelenteni kell az elindulást, útvonalat, várható megérkezést, például a célállomás rendőrségén. Késés esetén ez a keresést megkönnyíti.
  • A legmelegebb nyári hónapokban az utazás egyáltalán nem javasolt. A megfelelő időszak túrázásra a júliustól szeptemberig terjedő időszak. Nyáron, a tűző napon néhány óra alatt életveszélyesen ki lehet száradni. Néhány roadhouse a nyári hónapokban be is zár.
  • Mobiltelefon-hálózat csak a nagyobb településeken található, de a műholdas telefon lefedettség a teljes országra kiterjed. Turisták számára kedvező áron lehet bérelni műholdas telefont, vagy FM adóvevőt, ez baj esetén életmentő lehet.
  • Az utazónak számítani kell arra, hogy baj esetén csak hosszabb idő után juthat segítséghez. A kisforgalmú, távoli földutakon éppen a bajba került utazók miatt rendszeres rendőri járőrözés van, de erre általában hetente legfeljebb kétszer kerül sor.
  • A teljes körű egészségbiztosítás elengedhetetlen, a műszaki mentés horribilis költségei miatt az autóbiztosítás nagyon ajánlott.
  • Idősebb, vagy krónikus betegségben szenvedő személy csak különös óvatossággal induljon el Outback túrára. Számukra inkább a kényelmesebb, szervezett utak ajánlhatók az egyéni utazással szemben.
  • A legfontosabb szabály: baleset, eltévedés, benzin kifogyás esetén a járművet tilos elhagyni, ez a későbbi keresést megnehezíti. A túlélés esélye a járműben a legnagyobb.

Légiközlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyobb településekre és nevezetességekhez (pl. Alice Springs, Coober Pedy, Uluru) menetrendszerű légijárat megy. Turista és sétagép, légitaxi sokszor a meglepően kis településen is igénybevehető. Minden outback bányának van saját felszállópályája, hogy a távoli területekre tudják a munkásokat szállítani. A juh és marhatenyésztő telepeknek is van saját leszállópályájuk, általában saját repülővel. Orvosi és mentőszolgáltatásokat nyújt a Royal Flying Doctor Service, a légidoktor szolgálat.

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Indian Pacific a mára elnéptelenedett, négy fő lakosú Cook városban

Ausztráliának két, a kontinens egészét keresztülszelő vasútvonala van, mely nagyobb részben az Outback területén fut.

Az Outback egyetlen észak-déli irányú vasútja az Adelaide és Darwin közötti vonal, melyen a The Ghan nevű vonat jár, Coober Pedy, Alice Springs, Tenneant Creek, Katherine érintésével. Ez a világ leghosszabb, észak-déli irányú vasútja.

Az egyetlen kelet-nyugati irányú vasútvonal Sydneyből indul, Broken Hill és Adelaide érintésével Perthbe tart, közben átmegy a Nullarbor-síkságon. A vonal teljes hosszában járó vonat neve The Indian Pacific.

A keleti part városaiból több vasútvonal is indul nyugati irányba, ezek végállomása többnyire az Outback valamelyik kisebb településén van.

A helyi szokás szerint a távoli helyekre tartó személyszállító vonatok nem járnak minden nap, a leggyakoribb a heti két járat. A személyszállító vonatokat magántársaságok üzemeltetik, minden járatnak külön nevet adnak. Előfordul hogy ugyanabba az irányba két cég két külön járatnévvel közlekedtet vonatot.

Több bányatársaságnak saját vasútvonala is van, ezek akár több száz kilométer hosszúak is lehetnek, általában a belső területek bányáiból a legközelebbi kikötőbe vezetnek. Ezeken a vonalakon személyszállítás egyáltalán nincs. Ilyen bányajárat pl. a Copley szénbánya és a Port Augustai hőerőmű közötti vasút, ahol több kilométer hosszú szerelvények járnak.

Kerékpáros és gyalogtúrák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nappal csak a leghidegebb téli hónapokban van elviselhető, gyalog és kerékpártúrára alkalmas hőmérséklet. Ilyenkor éjjel viszont könnyen akár fagy is lehet. Nyáron a sivatagi melegben akár pár óra alatt is hőgutát lehet kapni, vagy ki lehet száradni. A nagy távolságok miatt többnyire nem lehet egy nap alatt a következő lakott helyet elérni. Mivel több napra elegendő készletet és felszerelést sem lehet szállítani, egy hosszú gyalogos, vagy kerékpártúra nem veszélytelen, csak igen alapos és minden részletre kiterjedő előkészületekkel és kizárólag csoportosan szabad nekivágni. Egyedül túrára vállalkozni életveszélyes.

  • Akár egy órányi hosszú gyalogláshoz is napsapka, napszemüveg, napvédő krém és ivóvíz szükséges.
  • A szomjúságérzettől függetlenül rendszeresen kortyolgatni kell. Alkoholos és cukros italokat csak az esti pihenő során szabad inni.
  • Akár még egy rövidebb gyaloglás esetén is ügyelni kell a veszélyes állatokra, Ausztrália a veszélyes kígyók, pókok, krokodilok hazája. Szelídnek látszó állatok is veszélyessé válhatnak (pl. kenguru, koala, dingó, teve, elcsatangolt kos vagy bika). Az ottani kígyók nem agresszívek, csak veszély esetén támadnak. Figyelni kell merre lépünk, hová ülünk. A kígyókat megfogni, üldözni nem szabad, ha van menekülési útjuk, maguktól is azonnal elmennek. Marás esetén a végtagokon nyirokkeringést elzáró fáslikötést kell alkalmazni és azonnal segítséget hívni. Az elkerülhetetlen balesetnek minősített halálos marás rendkívül ritka.
  • Főleg a sziklás területeken rengeteg elhagyott és alig észrevehető bányagödör, üreg lehetséges, ezekbe beleesni életveszélyes, kijönni egyedül olykor lehetetlen.
  • Hosszabb túrához bakancs, lehetőleg hosszú nadrág és ing térkép, iránytű, víz, élelem, műholdas telefon, éjszakára meleg ruha, elemlámpa és legalább hálózsák feltétlenül szükséges.
  • A trópusi területen ismeretlen vizekbe belemenni, vagy azokat túlzottan megközelíteni a krokodilok miatt nem szabad. Ismeretlen forrásból nem szabad inni.
  • Gyalogtúra esetén a legfőbb szabály: figyeld, hogy hova lépsz!.

Fontosabb városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Outback a filmekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Outback területén forgatták, de nem ott játszódik:

Az Outback területén játszódik, de nem ott forgatták:

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uluru Közép-Ausztráliában
Uluru Közép-Ausztráliában


Kata Tjuta Közép-Ausztráliában
Kata Tjuta Közép-Ausztráliában


Nitmiluk Nemzeti Parkn
Nitmiluk Nemzeti Parkn

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]