Otto Schily

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Otto Schily
Otto Schily MUC-20050910-02.jpg
Németország belügyminisztere
Hivatali idő
1998. október 27.2005. október 18.
Előd Manfred Kanther
Utód Wolfgang Schäuble
Elnök Gerhard Schröder

Született 1932. július 20. (82 éves)
Németország Bochum,
Párt Zöldek (1980-1989)
SPD (1989- )

Foglalkozás ügyvéd
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Schily témájú médiaállományokat.

Otto Georg Schily (Bochum, Észak-Rajna-Vesztfália, 1932. július 20. –) ügyvéd, először a Zöldek, majd az SPD politikusa, szövetségi belügyminiszter.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Münchenben, Hamburgban és Berlinben tanult jogot.[1] A Vörös Hadsereg Frakció (RAF) tagjainak egyik védőjeként elhíresült Schily az egyetem után öt évig ügyvédként dolgozott.[2] 1980-ban alapító tagja a Zöld Pártnak, 1983-ig a Parlament tagja,[1] ahol a parlamenti frakción belül a reálpolitikai szárnyhoz tartozott, vagyis azokhoz, akik már akkor lehetőséget láttak az SPD-vel való együttműködésben.[2] 1984 és 1986 között a pártadományokat vizsgáló bizottság tagja.[1]

1989-ben kilépett a pártból, és visszaadta képviselői megbízását. Csatlakozott az SPD-hez,[2] 1990 és 1994 között tagja a gazdasági kapcsolatokkal, valamint a környezettel és a nukleáris biztonsággal foglalkozó bizottságnak, és a Treuhand privatizációs irodát átvizsgáló bizottságnak is. Ugyanebben az időszakban teljes jogú tagja volt annak a bírói bizottságnak, akiket a Bundestag a Szövetségi Alkotmány Bíróságba választ, továbbá számos bizottság mellett póttagja volt a Jogi, illetve a Belügyi Bizottságnak is.[1] A szociáldemokrata-zöld koalíció idején, 1998-tól 2005-ig szövetségi belügyminiszter volt, s rendpárti politikus lett. 2005 óta nyugdíjas.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Sajtószoba. A dimenziók éve – 1968 című konferencia előadóinak életrajza URL hozzáférés – 2012. január 21.
  2. ^ a b c d Weyer Béla: Vesztes győztesek. Előretörő németországi Zöldek. In.: HVG. 2011. november 5., 44. sz., 28. p.