Otto Muehl

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Otto Muehl (Grodnau, 1925. június 16.2013. május 26.[1]) képzőművész, akcióművész, a bécsi akcionisták alapító tagja. Otto Muehlt nagyon sokan és sokféleképpen ítélik meg, a mai napig kerülik a munkái nagy részének a tárgyilagos feldolgozását, mivel az emberi lélek brutalitását olyan nyersen és valóságosan ábrázolta kísérleti filmjeiben és akcióiban, amennyire csak lehetett.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Muehl Burgenlandban született. 1941-ben a Hitlerjugend tagja, majd 1943-ban besorozták a német hadseregbe, 1944-től Nyugaton teljesített frontszolgálatot, amely későbbi művészi munkájára is hatással volt. A második világháború után német nyelvet és történelmet tanult Bécsben.

1953-tól a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult, ahol megismerkedett Adolf Frohner osztrák képzőművésszel. 1959 táján behatóan tanulmányozta a pszichoanalízist és érdeklődni kezd a dadaizmus iránt, megismerkedett Günter Brusszal és Alfons Schillinggel. Saját lakásának pincéjében kezd el akciókat készíteni, többek között Hermann Nitschsel. 1964 és 1966 között elkészítette „Malaktionen”-nek nevezett rövidfilmjeit.

1966-ban megalapítják Brus, Kren, Muehl, Nitsch és Weibel a Direkt Művészeti Intézet-et (Institute für Direkte Kunst). Céljuk nem egy műfaj, hanem az új művészet megteremtése, fontos szerepet szánva az "akcióknak".

Muehl 1970-ben Praterstrasse néven kommunát alapított Bécsben, amelyet 1972-ben a burgenlandi Friedrichshofba költöztetett át. Célja eredetileg annak bizonyítása volt, hogy a világ megváltható a művészet által. Az itt továbbfolytatott "akciók" nemcsak művészeti célt szolgáltak ebben az időben, hanem ön- és csoportterápiás rendezvények is voltak egyúttal. 1973-ban megalapította az AA-kommunát (Aktions Analytische Kommune), amelyet egy társadalom modelljének képzelt el [2] 1991-ben bebörtönözték hét évre kábítószer-birtoklás, "zsarnoki, megalázó rendszer" működtetése, „fiatalkorúak szexuális túlkapásokra buzdításának” vádjával.

1998-ban Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, Portugáliába költözött, csatlakozva az Art & Life Family-kommunához.

2002 óta egy új műfajjal, az electric painting-nek (elektromos festészet) elnevezett kísérletekkel foglalkozott.

2010-ben bocsánatot kért nyilvánosan felolvasott nyilatkozatban az egykori kommunatagoktól a bécsi Leopold Múzeumban. Bevallotta, hogy alábecsülte a közösség vezetőjeként gyakorolt befolyását.[3] [4]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://austriantimes.at/news/General_News/2013-05-27/48786/Artist_Otto_Muehl_dead
  2. http://www.ligetgaleria.c3.hu/CafeWien.htm Várnagy Tibbi: Am Hof/Fejpályaudvar. CafeWien - Liget Galéria. Bécs, 2001 augusztus
  3. http://www.168ora.hu/landingpage/szervuszausztria-otto-muehl-kommuna-114386.html Elhunyt Otto Muehl. 168ora.hu (szervuszausztria.hu írása) 2013. május 28.
  4. http://mno.hu/grund/elhunyt-a-becsi-akcionizmus-vezeralakja-1163456 Elhunyt a bécsi akcionizmus vezéralakja. Mno.hu. 2013. május 28.