Otto Braun (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Otto Braun
Bundesarchiv Bild 183-27093-0003, Treffen deutscher und sowjetischer Schriftsteller und Wissenschaftler.jpg
Otto Braun (középen), 1954
Született 1900. szeptember 28.
Ismaning
Elhunyt 1974. augusztus 15. (73 évesen)
Várna
Nemzetisége német
Foglalkozása író
Otto Braun sírja Berlinben, a friedrichsfeldei központi temetőben

Otto Braun (Ismaning, 1900. szeptember 28.Várna, 1974. augusztus 15.) német író, kommunista funkcionárius, az NDK írószövetségének első titkára; 19321939 között a Komintern katonai tanácsadója Kínában, a hosszú menetelés egyetlen külföldi résztvevője. Kínai neve Li Tö volt.(李德, Lǐ Dé, azaz Li, a német, németes átírásban Li Teh).

Élete és tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja könyvelő, anyja tanárnő volt. 1913 és 1919 között a pasing-i tanítóképzőben tanult. Az első világháború alatt csatlakozott a Freie Sozialistische Jugend (FSJ) baloldali ifjúsági szervezethez. Részt vett a Bajor Tanácsköztársaság létrehozásában. 1919-ben belépett Németország Kommunista Pártjába, és 1926-ig annak elhárító- és hírszerző szervezetében tevékenykedett, valamint 1921-től a párt sajtójában is dolgozott szerkesztőként.

1921 júliusában a rendőrség letartóztatta, mert Freyberg ezredestől, egy fehérorosz emigránstól érzékeny dokumentumokat lopott. A bíróság előtt sikerült magát szélsőjobboldali érzelműnek prezentálnia, ezért csak enyhe ítéletet kapott, és annak letöltésére sem vonult be a börtönbe, hanem illegalitásba ment. 1925-től a szovjet GRU katonai hírszerző szervezet számára is dolgozott.

1926 szeptemberében újra elfogta a rendőrség más ügyben, de ekkor a Freyberg-ügy miatti büntetését is le kellett volna töltenie. 1928-ban az élettársa, Olga Benario által vezetett csoport kiszabadította börtönből, majd szerelmével együtt Moszkvába menekült. A vakmerő szökés nagy nemzetközi sajtóvisszhangot váltott ki.

Braun és Benário útjai 1931-ben elváltak. Olga Luís Carlos Prestes brazil forradalmár felesége lett és vele Brazíliába utazott. Az ottani diktatúra azonban letartóztatta és kiadta Németországnak, ahol végül a Gestapo börtönében lelte halálát.

Kínában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Braun elvégezte a Frunze Katonai Akadémiát, a Vörös Hadsereg tisztje lett. 1932 és 1939 között a GRU és a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága megbízásából osztrák útlevéllel Kínába utazott azzal a feladattal, hogy a Kínai Kommunista Párt katonai tanácsadója legyen a japán megszállókkal és a Csang Kaj-sek vezette Kuomintang-kormányzattal vívott harcában. Először a japán megszállás alatt lévő Mandzsúriában, Harbinban telepedett le, majd Sanghajba utazott.[1] Itt csatlakozott a Komintern helyi, szigorú konspiráció mellett működő képviseletéhez és felvette a kapcsolatot a KKP Központi Bizottságával. 1933 szeptemberében utazott a Csianghszi tartományba, a kínai kommunisták ellenőrzése alatt álló központi szovjetterületre. Itt kezdte meg katonai tanácsadói munkáját Kínai Népi Felszabadító Hadsereg tanácsadójaként. Kínai neve Li Tö volt. Tanácsadói munkája során gyakran ellentétbe került Mao Ce-tung elképzeléseivel. A kínai Vörös Hadsereg 1934 során elszenvedett nagy veszteségei miatt került sor a nagy stratégiai visszavonulásra, a hosszú menetelésre, amelynek során, nagy veszteségek árán, sikerült a Kínai Kommunista Párt vezetését és a hadsereg magját átmenteni Kína északi területeire. Otto Braun volt a hosszú menetelés egyetlen külföldi résztvevője.

Braunt 1939-ben hívták vissza a Szovjetunióba. Ekkorra már csökkent a sztálini tisztogatások terrorhulláma, így kisebb kellemetlenségekkel megúszta a beszámolást Kínában végzett munkájáról. Bizalmi beosztást azonban nem kapott, 1939 és 1941 között a moszkvai idegennyelvű könyvkiadónál dolgozott szerkesztőként és fordítóként. Később a német hadifoglyok, főleg a tisztek körében végzett politikai munkát, antifasiszta és baloldali orientációjuk megteremtése, erősítése érdekében. E célból hozták létre a hadifoglyok körében a Nationalkomitee Freies Deutschland („A szabad Németország nemzeti bizottsága”) nevű szervezetet. Később fordítóként és íróként dolgozott Moszkvában majd Krasznogorszkban.

Az NDK-ban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sztálin halála után, 1954-ben térhetett vissza az NDK-ba. Belépett a NSZEP-be (Németország Szocialista Egységpártja). Az e párt központi bizottsága mellett működő Társadalomtudományi Intézet Intézet szerkesztőjeként főleg Lenin munkáinak német nyelvű kiadásán dolgozott.[2] 1961 és 1963 között a Német Írószövetség első titkára volt, majd háttérbe szorult, nyugdíjas lett. A szovjet-kínai vita kiéleződése során, 1959 és 1964 között aktívan részt vett a kínai vezetés elleni sajtókampányban. Ekkor hozta nyilvánosságra, a Neues Deutschland 1964. május 27-i számában, hogy ő volt Li Tö (németes átírásban Li Teh) a hosszú menetelés idején.

A hatvanas évek második felében megírta kínai emlékiratait, amit magyarul is kiadtak. Ez is hozzásegítette, hogy újra bekerült a hatalom kegyeltjei közé; megkapta a Marx Károly Rendet, a Nagy Honvédő Háború Érdemrendet és az NDK és a Szovjetunió egy sor más magas kitüntetését. 1974-ben egy bulgáriai nyaralás során hunyt el.

Kínai elismerés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Otto Braunt 2006-ban, a hosszú menetelés 70. évfordulója alkalmából a pekingi társadalomtudományi akadémia a modern Kína történelmében legjelentősebb szerepet játszó 50 külföldi személy közé választotta.[3]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • In der Münchner Freien Sozialistischen Jugend (A müncheni Szabad Szocialista Ifjúság szervezetben). Berlin 1959
  • Chinesische Aufzeichnungen (1932-1939). Berlin 1972. (Kínai jegyzetek)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Braun, Otto. Menetelés Kínában 1932–1939. Kossuth. ISBN 9630904012 
  • Frederick S. Litten: Otto Brauns frühes Wirken in China (1932-1935), München 1988[1].
  • Frederick S. Litten: Otto Braun in Deutschland in: Internationale wissenschaftliche Korrespondenz zur Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung|IWK (1991) 2
  • Frederick S. Litten: Otto Braun Curriculum Vitae - Translation and Commentary in: Twentieth-Century China, 1997
  • "Li De yu Zhongguo geming (youguan ziliao)" ("Li De and the Chinese Revolution [Relevant Materials]") by Shi Zhifu; Zhou Wenqi; review in The China Quarterly, No. 118 (Jun., 1989), pp. 373–374, Published by Cambridge University Press on behalf of the School of Oriental and African Studies [2].
  • Freddy Litten (Frederick S. Litten), abstracts from "China and intelligence history" (on the Long March)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Braun, i. m. 7. old.
  2. Braun, i. m. 3. old.
  3. Otto Braun's 'Solitary House' (angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. március 20.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]