Otto Binswanger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Otto Binswanger
Binswanger.JPG
Születési neve Otto Binswanger
Született 1852. október 14.
Münsterlingen, Svájc
Elhunyt 1929. július 15. (76 évesen)
Kreuzlingen, Svájc
Nemzetisége német német
Foglalkozása ideggyógyász
pszichiáter
Fontosabb munkái Die Epilepsie. (Wien, 1899.)

Otto Binswanger (Münsterlingen, Svájc, 1852. október 14.Kreuzlingen, Svájc 1929. július 15.) svájci pszichiáter és neurológus. Híres orvosi családból származott: édesapja alapította a kreuzlingeni szanatóriumot; unokaöccse, Ludwig Binswanger a fenomenológiai pszichológia neves alakja volt.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orvosi tanulmányokat Heidelbergben, Strasbourgban és Zürichben folytatott, 1877-ben doktorált, ezután Theodor Meynert (1833–1892) asszisztense lett Bécsben. Később Göttingenben dolgozott a pszichiátriai klinikán Ludwig Meyer (1827–1900) keze alatt, majd a breslaui patológiai intézetben vállalt állást. 1880-ban főorvossá nevezték ki a berlini Charité Kórház Pszichiátriai és Neurológiai osztályán Karl Friedrich Otto Westphal (1833–1890) vezetése alatt. 1882-től 1919-ig a Jénai Egyetem pszichológia professzora és a pszichiátriai klinika igazgatója volt. Jénában számos fiatal neurológussal dolgozott együtt, köztük Theodor Ziehennel (1862–1950), Oskar Vogttal (1870–1959), Korbinian Brodmann-nal (1868–1918) és Hans Bergerrel (1873–1941). Az egyetem rektori címét 1911-ben nyerte el.

Több mint 100 tudományos közleményt publikált, elsősorban az epilepsziával, a neuraszténiával és a hisztériával kapcsolatban. Az epilepsziáról írt 1899-ben megjelent tankönyve irányadóvá vált a szakmában.

Kórszövettani területen végzett kutatásával a progresszív paralízis és az organikus agyi betegségek más típusai közötti hasonlóságokat és különbségeket próbálta feltárni. Ernst Siemerling (1857–1931) neurológus „Lehrbuch der Psychiatrie” című 1904-ben megjelent nagy hatású tankönyvének társszerzője volt.

1894-ben körülírta az általa „encephalitis subcorticalis chronica progressiva”-nak elnevezett betegséget, amelyet később „Binswanger-betegség”-nek is neveztek. Ez a kór a subcorticalis demencia egyik képviselője, emlékezetvesztéssel és a szellemi képességek hanyatlásával jár.

Otto Binswanger kezelte a német filozófus Friedrich Nietzschét és Hans Fallada, valamint Johannes Robert Becher írókat is.

Kötetei magyar közkönyvtárakban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Német nyelven és osztrák vagy német kiadásban fontosabb kötetei hozzáférhetők magyar közkönyvtárainkban, köztük:

  • Die Epilepsie. (Wien, 1899.)
  • Über den moralischen Schwachsinn, mit besonderer Berücksichtigung der kindlichen Alterstufe. (Berlin, 1905.)
  • Lehrbuch der Psychiatrie / bearb. von A. Cramer[et al.] ; hrsg. von O. Binswanger, E. Siemerling. (2. vermehrte Aufl. Jena, 1907.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Otto Binswanger című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]