Otello (Rossini)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Otello (olaszul Otello, ossia il moro di Venezia) Gioacchino Rossini háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Francesco Berio di Salsa írta Shakespeare azonos című drámája alapján. Ősbemutatójára 1816. december 4-én került sor a nápolyi San Carlo operaházban. Magyarországi ősbemutatójára 1842-ben került sor a Pesti Nemzeti Színházban.

Szereplő Hangfekvés
Otello, Ciprus mór kormányzója tenor
Desdemona, a felesége szoprán
Rodrigo, velencei nemes tenor
Jago, zászlós tenor
Emilia, Jago felesége mezzoszoprán
Elmiro, Desdemona apja basszus
Lucio tenor
Velencei dózse tenor
Gondolás tenor

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Velence
Idő: 15. század vége

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Otello hősként tér vissza Velencébe, miután legyőzte a törököket és azt reméli, hogy végre elnyerheti Desdemona kezét. Rodrigo, a dózse fia, a Desdemona által korábban kikosarazott Jago és Desdemona apja, Elmiro gyűlölik a férfit és vesztét akarják. Elmiro megszerzi Desdemona szerelmes levelét, így Otello hiába várt életjelre tőle. Ez elég féltékenységének felébresztéséhez. Otello hosszas távolléte miatt Desdemona is kételkedni kezd a férfi hűségében. Otello éppen Rodrigo és Desdemona esküvőjének napján érkezik Velencébe és számonkéri az asszonytól hűségét, majd magával viszi és feleségül veszi.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Desdemona odaadással szereti ugyan Otellót, de a férfi féltékenysége tovább lángol és továbbra is azt hiszi, hogy a lány Rodrigót szereti. Ezt megerősíti jago is, aki bosszúból hírbe hozza Desdemonát a dózse fiával. Otello dühében párbajra hívja ki és legyőzi Rodrigót. Időközben Desdemonát az apja megvetéssel és utálattal bünteti.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Desdemonát halálfélelem gyötri és bánatát megosztja egyik bizalmasával. A vihar leple alatt Otello belopózik a hálószobájába és azt állítja, hogy Jago ölte meg Rodrigót. Desdemona kétségbeesik, mivel felismeri a zászlós cselszövését. Otello azonban félreérti: azt hiszi, hogy Desdemona Rodrigót gyászolja, ezért féltékenységében megöli a nőt. Amikor azonban elméje kitisztul és átlátja Jago cselszövését, bánatában öngyilkos lesz.

Híres áriák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Assisa a pie d'un salice - Desdemona áriája (harmadik felvonás)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Batta András:Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006