Osztrigafarkas
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Marthasterias glacialis (Linnaeus, 1758) |
||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Osztrigafarkas témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Osztrigafarkas témájú médiaállományokat. |
Az osztrigafarkas (Marthasterias glacialis) a tengericsillagok (Asteroidea) osztályának a Forcipulatida rendjébe, ezen belül az Asteriidae családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Az osztrigafarkas a Földközi-tengertől az Atlanti-óceán afrikai és európai partvidékén keresztül Izlandig előfordul. A parti víztől 50 méter mélységig szilárd aljzaton, kövek alatt és sziklahasadékokban él, homokos aljzat esetében mélyebben is megtalálható.
Megjelenése [szerkesztés]
Az osztrigafarkas 70 centiméteres fesztávolságával a legnagyobb tengericsillagok egyike. Viszonylag kis méretű testkorongján 5, rendkívül hajlékony kar helyezkedik el, amelyek három sorban, párnaszerű kis dudorokon ülő tüskéket viselnek. Színe annyira változó, hogy egyik állat alig hasonlít a másikhoz: sárga, narancssárga, barnásvörös, világosszürke, sötét- és olajzöld színűek egyaránt lehetnek. Ambulakrális lábacskáin tapadókorongok vannak.
Életmódja [szerkesztés]
Az osztrigafarkas fő táplálékát csigák és kagylók képezik. Az ehető kékkagyló- és az osztrigakultúrák rettegett rablója.
Forrás [szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
