Oskar Pastior

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oskar Pastior
Született
1927. október 20.
Nagyszeben
Elhunyt
2006. október 4. (78 évesen)
Frankfurt am Main
Foglalkozása költő
fordító
író
szerző

Oskar pastior.jpg
aláírása

Oskar Pastior (Nagyszeben, 1927. október 20.Frankfurt, 2006. október 4.) erdélyi szász költő, író, műfordító.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja rajztanár volt. 1938–1944 között a szülővárosában járt gimnáziumba. 1945 januárjában a Szovjetunióba deportálták, ahol különböző munkatáborokban dolgozott. 1949-ben térhetett vissza Romániába. A következő években alkalmi- és segédmunkákból élt. A három éves sorkatonaság alatt levelező tagozaton leérettségizett. Utána technikusként dolgozott egy építővállalatnál. 1955–1960 között germanisztikát tanult a bukaresti egyetemen. 1960-tól a román rádió belföldi németnyelvű adásánál lett szerkesztő. Első költői jelentkezése az 1960-as években nagy feltűnést keltett és két jelentős irodalmi díjat is hozott. 1968-ban egy bécsi tanulmányút alkalmával disszidált, és München után Berlinben telepedett le.

Oskar Pastior költészetében kiemelt helyet foglal el a szójáték, közben gyakran átlépi a nonszensz költészet határait. Hatással volt rá a dadaizmus és az Oulipo csoport.

Nikolaus Lenau, Paul Celan és Adolf Meschendörfer mellett egyike volt a kisszámú romániai német alkotónak, akiket a német irodalom egészében elismernek. Ezt Németországba települése után kapott díjai is bizonyítják: a Südwestfunk irodalmi díja, a ZDF irodalmi díja, Petrarca-díj, Ernst Meister-díj és a Berlini Művészeti Akadémia díja.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fludribusch im Pflanzenheim, Bukarest 1960
  • Offne Worte, Bukarest 1964
  • Ralph in Bukarest, Bukarest 1964
  • Gedichte, Bukarest 1965
  • Vom Sichersten ins Tausendste, Frankfurt am Main 1969
  • Gedichtgedichte, Darmstadt u.a. 1973
  • Höricht, Lichtenberg 1975
  • An die neue Aubergine, Berlin 1976
  • Fleischeslust, Lichtenberg 1976
  • Der krimgotische Fächer, Erlangen 1978
  • Ein Tangopoem und andere Texte, Berlin 1978
  • Wechselbalg, Spenge 1980
  • 33 Gedichte, München u.a. 1983 (Francesco Petrarca verseinek átdolgozásai)
  • Sonetburger, Berlin 1983
  • Anagrammgedichte, München 1985
  • Ingwer und Jedoch, Göttingen 1985
  • Lesungen mit Tinnitus, München u.a. 1986
  • Römischer Zeichenblock, Berlin 1986
  • Teure Eier, Paris 1986
  • Jalousien aufgemacht, München u.a. 1987
  • Modeheft des Oskar Pastior, München 1987
  • Anagramme, Berlin 1988 (zusammen mit Galli)
  • Kopfnuß, Januskopf, München u.a. 1990
  • Neununddreißig Gimpelstifte, Berlin 1990
  • Eine Scheibe Dingsbums, Ravensburg 1990
  • Feiggehege, Berlin 1991
  • Urologe küßt Nabelstrang, Augsburg 1991
  • Vokalisen & Gimpelstifte, München u.a. 1992
  • Eine kleine Kunstmaschine, München u.a. 1994
  • Das Unding an sich, Frankfurt am Main 1994
  • Gimpelschneise in die Winterreise-Texte von Wilhelm Müller, Weil am Rhein u.a. 1997
  • Das Hören des Genitivs, München u.a. 1997
  • Come in to frower, Tokyo u.a. 1998 (zusammen mit Veronika Schäpers und Silke Schimpf)
  • Der Janitscharen zehn, Berlin 1998
  • Standort mit Lambda, Berlin 1998
  • Pan-tum tam-bur, Frankfurt am Main 1999 (zusammen mit Uta Schneider)
  • Saa uum, Frankfurt am Main 1999
  • O du roher Iasmin, Weil am Rhein u.a. 2000
  • Villanella & Pantum, München u.a. 2000
  • Ein Molekül Tinnitus, Berlin 2002 (zusammen mit Gerhild Ebel)
  • Werkausgabe, München u.a.
    • 2. kötet „Jetzt kann man schreiben was man will!“, 2003
    • 3. kötet „Minze Minze flaumiran Schpektrum“, 2004
    • 1. kötet „…sage, du habest es rauschen gehört“, 2006
  • Gewichtete Gedichte. Chronologie der Materialien, Hombroich 2006

Műfordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tudor Arghezi: Im Bienengrund, Bukarest 1963
  • Tudor Arghezi: Schreibe, Feder …, Bukarest 1964
  • Tudor Arghezi: Von großen und kleinenTieren, Bukarest 1966
  • Ștefan Bănulescu: Verspätetes Echo, Berlin 1984 (Ernest Wichner-rel)
  • Lucian Blaga: Ausgewählte Gedichte, Bukarest 1967
  • Lucian Blaga: Chronik und Lied der Lebenszeiten, Bukarest 1968
  • George Coșbuc: Die Geschichte von den Gänsen, Bukarest 1958
  • Radu Dumitru: Das letzte Lächeln, Frankfurt am Main 1991
  • Mihail Eminescu: Der Prinz aus der Träne, Bukarest 1963
  • Panait Istrati: Kyra Kyralina. Die Disteln des Bărăgan, Bukarest 1963
  • Wiel Kusters: Ein berühmter Trommler, München u.a. 1998 (Joep Bertrams-szal)
  • Wiel Kusters: Carbone notata, Berlin 1988
  • Gellu Naum: Oskar Pastior entdeckt Gellu Naum, Hamburg u.a. 2001
  • Gellu Naum: Rede auf dem Bahndamm an die Steine, Zürich 1998
  • Tudor Opriș: Wunderwelt, Bukarest 1963
  • Marin Sorescu: Abendrot Nr. 15, München u.a. 1985
  • Marin Sorescu: Aberglaube, Berlin 1974
  • Marin Sorescu: Der Fakir als Anfänger, München u.a. 1992
  • Marin Sorescu: Noah, ich will dir was sagen, Frankfurt am Main 1975
  • Gertrude Stein: Ein Buch mit Da hat der Topf ein Loch am Ende, Berlin 1987
  • Gertrude Stein: Reread another, Basel u.a. 2004
  • Petre Stoica: Und nirgends ein Schiff aus Attika, Berlin 1977
  • Tristan Tzara: Die frühen Gedichte, München 1984
  • Urmuz: Das gesamte Werk, München 1976

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ingmar Brantsch: Oskar Pastior (német nyelven). (Hozzáférés: 2009. július 12.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]