Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) 1910–1944 között működő egyesület.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az OMIKE 1910-ben alakult Hevesi Simon budapesti főrabbi kezdeményezésére, a szervezet célja, hogy a modernkor világi eszmék, és értékek vonzásában élő embere számára aktualizálja a zsidó vallás hagyományos értékeit. Az egyesület egyszerre ösztönözte a magyarosodást és a vallásos életmód követését. Az OMIKE számos kulturális és jóléti intézményt állított föl, így például menzát a Budapesten tanuló zsidó főiskolásoknak, könyvtárat és olvasótermet főiskolásoknak, tanoncotthonokat a budapesti zsidó iparos- és kereskedőtanoncok számára, és volt gyermeknyaraltatási akciója is. Ismeretterjesztő előadásokat és tudományos kurzusokat szervezett Budapesten és vidéken is. Égisze alatt az 1930-as évektől kezdve élénk kulturális élet zajlott, 1940-től kiállításokat is rendeztek. Az OMIKE a zsidótörvények következményeinek enyhítésében is szerepet vállalt. 1939-től a zsidó származású művészek nagy része nem lehetett színház tagja, megélhetésük is veszélybe került.

OMIKE ellátást adott tanoncoknak és azon kívül nagy összeget fordított beíratási díjakra és szigorlati segélyekre. Másik kulturális intézménye: a Könyvtár és Olvasóterem, ahol tan- és szakkönyvek, meg folyóiratok állnak a főiskolai hallgatóság rendelkezésére. A kultúrotthon rendezi a fővárosban, a környéken és a vidéken az ismeretterjesztő népszerű, előadásokat és tudományos kurzusokat tart fenn. Az O. műbarátok köre a festő- és szobrásznövendékek művészi kiképzése céljából alakult. Gyermeknyaraltatási akciója nyolc esztendeje működik, évente 5-600 vérszegény gyermeket helyez el vidéki hittestvérek családjainál Ez a címszó a Magyar zsidó lexikon.[1]

Művészakció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1939-től, a Színház- és Filmművészeti Kamara megalakulásától a zsidó származású színházművészek nagy része nem lehetett színház tagja, megélhetésük veszélybe került.

Az Operaház részéről felmerül az a gondolat, hogy a munkájukat vesztett művészek kaphassanak fellépési lehetőséget a Wesselényi utcai Goldmark Teremben, OMIKE égisze alatt. Dr. Ribári Géza ügyvéd, hitközségi vezető közbenjárására sikerül hatósági engedélyt kapni az előadások megtartására. (Csak izraelita vallásúak játszhatnak és látogathatják az előadásokat.) Létrejön tehát az OMIKE Művészakciója.

Műsor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megnyitó előadás 1940. január 8-án volt, Madách Imre Mózeséből adtak elő részleteket, amelynek főszerepét Beregi Oszkár játssza.

1940. május 4. Pergolesi: La Serva padrona

1940. december 7. Wolff-Ferrari: Susanne titka

1941. január 27. Mozart: Szöktetés a szerájból

1941. november 4. Szomory Dezső: Takáts Alice

1941. december 21. Donáth Ede: Szulamit

1942. május 15. Mozart: Bastien et Bastienne

1943. március 22. Racine: Eszter

Utolsó lépésként pedig, 1944. március 19-én, amikor Molière egyik komédiájának főpróbáját tartják a Szegedről érkezett fiatal Horvai István vezetésével, német katonák jelennek meg és betiltják a próbát, és vele együtt a további előadásokat.

A színház négyéves működését tehát ezen a napon fejezi be. (OMIKE)[2]

Befolyás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kolozsvári Állami Magyar Színház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1941. február 13-án zsidó színészek és műkedvelők Forgács Sándor vezetésével a Fejedelem utcai Vasas Otthonban előadták Ossip Dymov Szomorúságának énekese c. tragikomédiáját. Ez adta az ötletet, hogy – a budapesti OMIKE példájára – Hagibor vagy Concordia művészakció néven Zsidó Színház megalapítását kezdeményezzék. Az engedélyt br. Kemény János eszközölte ki a számukra, és a munkásklubban általában kétszer, kedden és szombaton tartották előadásaikat.[3]

Ünnepség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Remény zsidó társadalmi és kulturális folyóirat 1998-ban megemlékezte az OMIKE letiltott művészek egyesületének 65. évfordulóját. Ünnepséget rendeztek, amelynek megnyitóját a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója ünnepségről [4]

Személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igazgatóság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bánóczi László volt a Művészakció igazgatója és művészeti vezetője Bálint Lajos, Nagy György és Szabolcs Ernő.

Beregi Oszkár (1876, Budapest – 1965 Hollywood) Színművész, rendező, igazgató, 1940–1944 az OMIKE Művészakció főrendezője. 1944 közepén a Szálasi – uralom alatt bujkálnia kell. Mikor a háború utolsó éveiben közvetlen életveszélybe kerül, a többi között veje, Pataky Kálmán, a világhírű énekes áll mellette hűségesen.

Pintér Oszkár (1876 Szombathely – 1957 Zürich) építőmester, az elnöki tanács tagja

Weiner László (1916 Szombathely – 1944 Luvov) zeneszerező, zongoraművész, karmester. Az Akadémián tanult Kodállyal. 1942 házasodott Rózsa Verához. 1943 elvitték lágerba és ott ölték meg. Még Kodály sem tudta megmenteni [5]

Énekesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rózsa Vera (1921 – ) énekes. Tanul az Akadémián mint karmester és utána mint énekes. Első fellépése 1943-ban volt az OMIKÉben budapesti Zsidó Hitközség zene és színházi csoportban, mint egy zsidó asszony Händel Judas Maccabaeus és Cherubino Mozart Figaro házassága OMIKE. A svéd nagykövetségen tud megmenekülni, de férjét megölték. A felszabadás után az Operaházban énekelt

Relle Gabriella (1902, Budapest – 1975) 1924–29-ben az Operaház magánénekesnője, 1928-ban és a harmincas években több alkalommal, nagy sikerrel vendégszerepelt a berlini Staatsoperben. Az Operaház örökös tagja. Mintegy 40 vezető szerepet énekelt el.

Herendi Manci (1930 Budapest – ): színésznő. A SzAk-n 1954-ben végzett. 1951-ben az Ifjúsági, 1953-ban a kecskeméti Katona József, 1958-ban a Déryné Színház szerződtette. 1966-tól 1985-ig a győri Kisfaludy Színház társulatának tagja. F.Sz. Tóth Flóra (Bródy S.: A tanítónő); Jourdainné (Molière: Az úrhatnám polgár); Vojnyickaja (Csehov: Ványa bácsi).

Ernster Dezső, (1898, Pécs – 1981, Zürich) Basszus operaénekes. Nagy sikere volt Németországban, de amikor a nácik hatalomra lettek visszament Magyarországba. OMIKÉben szerepelt. 1944 elvették lágerba, de sikerült kiszabadítani öt. A háború után fellépet Budapesten és legnagyobb külföldi operaházakban

Moshe Schwimmer (1918, Ukrajna – 2003) Kántor. Tanult a brünni Konzervatóriumban és ott énekelt a kórusban. Amikor nácik ott égették a zsinagógát, elmenekült Budapestre. Ott továbbra tanult és készítette az OMIKE szereplő csoportját és hangversenyek adott, miután elvitték munka lágerba. A szabadítás után fellepett Európában és utána Chicagóban volt kántor 30 évre.

Lénárd Béla (1892, Bécs – 1960, Bpest) színész. A 20-as években a Kis Komédia titkára, majd 1922-ben a Faun Kabaré alapítója. 1940–44-ben játszott és konferált az OMIKE-ben. 1945–49-ben a Medgyaszay Színház rendezője. Játszott külföldön is. 1948 ővel kabarét alapított.

Festészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Imre Ámos Ungár (1907, Nagykálló a Szabolcs-Szatmár megyében – 1943 Ohrdruf) Grafikus művész. Már 1941-ben munkatáborba lett, de rajzait kiállította OMIKE. Később újra elfogták, elvitték Ukrajnába. Még ott is rajzolt és verseket írt. Tífuszt kapott 1943 tavaszon, amikor vitték Nyugatra a németek nem ismert körülményekben meghalt.

Gedő Ilka (1921, Budapest, 1985) Festő, grafikus. 1940 Részt vesz az OMIKE második kiállításán és 1943 az ötödik kiállításán a Magyar Zsidó Múzeumban. A gettóban rajzokat készített.

Vajda Lajos (1908, Zalaegerszeg, 1941, Budakeszi) Festő, grafikus. 1934-től 1940-ig az OMIKE menzájának állandó látogatója. Az OMIKE körül tömörülő festők legjelesebbike. 1934-ben itt ismerkedett meg későbbi feleségével, a szintén festő Richter (Vajda) Júliával.

Írók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klasszikus művek és elnémított zsidó szerzők szerepeltek OMIKE műsoron.

Lajos Bálint: Támár (1942)

Pap Károly (1897 Sopron –1945 Bergen-Belsen) [6] : Batséba (1940) és Mózes (1942).

Szomory Dezső (1869, Budapest – 1944 Budapest)

Szép Ernő (1884, Huszt – 1953 Budapest)

Molnár Ferenc (1878, Budapest – 1952, New York)

Bródy Sándor

Emlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • OMIKE műsor 1943. május és a 1947. szeptember 17. emlékező koncert

[7]

  • 2004 évben nagy árverés volt Budapesten V. Szt. István krt. 11.[8]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Horák Magda (szerk.) "With ancient faith and honor for the homeland" OMIKE: National Hungarian Jewish Public Civilization Association, assorted documents: 1909–1944 [9]
  • Hasznos Judit – Garics Erika: Száz éves az OMIKE 1998 Remény Folyóírság 2009 tavaszi számja [10]
  • Füzesi R.: Színház az árnyékban (1991) [11]
  • "Ősi hittel, becsülettel a hazáért" OMIKE [12]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]