Orsóférgek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Orsóférgek
Kifejlett nőstény orsóféreg (Ascaris lumbricoides)
Kifejlett nőstény orsóféreg (Ascaris lumbricoides)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Fonálférgek (Nematoda)
Osztály: Érzékpálcások (Secernentea)
Rend: Ascaridida
Család: Orsóférgek (Ascarididae)
Baird, 1853
Alcsaládok
  • Toxocarinae
  • Ascaridinae
  • Angusticaecinae
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Orsóférgek témájú kategóriát.

Az orsóférgek (Ascarididae) a fonálférgek (Nematoda) egyik családja. A család valamennyi faja élősködő.

Elterjedés, életmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlősökben elterjedtek az Ascaris, madarakban az Ascaridia nembe tartozó orsóféreg fajok.

Az Ascaris suum a sertés, az Ascarasis lumbricoides az ember orsóférge. A két faj testfelépítése, életmódja, és fejlődési ciklusa igen hasonló. Az ember orsóférge gyerekekben fordul elő a legnagyobb arányban. A fertőzés általában nem jár jelentős klinikai tünetekkel, és így gyakran észrevétlen marad, de rontja a táplálékhasznosítás mértékét. Éhínség idején az orsóféreg-fertőzött gyerekek nagyobb arányban halnak éhen. Az emberiség jelentős hányada ma is fetőzött. A fertőzöttek száma világszerte 1,6 milliárdra becsülhető, és évi több tízezer haláleset közvetlenül orsóféreg-fertőzéssel kapcsolatos. A Kárpát-medencében mindkét faj gyakori, és sok más, hasonló életmódú orsóféregfaj ismert más gazdafajokból.

Lovakban él a Parascaris equorum, a házityúkot fertőzi az Ascaridia galli.

Fejlődési ciklus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orsóférgek kifejlett állatként madarak és emlősök vékonybelében élő bélférgek. Párzás után a megtermékenyített peték a gazdaállat ürülékével a külvilágba jutnak, és ott hosszasan fejlődnek. E fejlődési szakasz után az embrionálódott peték szájon át, a táplálékkal juthatnak be az újabb gazdaállat testébe. Ha a peték túlélték a gyomor savas közegét és a vékonybélbe jutottak, akkor a lárvák kikelnek. A frissen kelt lárvák azonban nem a bélben élnek, hanem a gazda testében egy meglehetősen hosszú és bonyolult vándorlásba kezdenek. A vándorlási út végén újra a bélcsatornába jutnak, és egyedfejlődésük lezárul. Váltivarúak, mindig ivarosan szaporodnak, a hímek kisebbek, mint a nőstények.

Az orsóféreg (Ascaris lumbricoides) életciklusa: A 15-30 cm-es kifejlett állatok (1) a vékonybélben élnek. A nőstények mintegy 200 000 parányi, mikroszkopikus méretű petét (2) termelnek naponta, melyek a széklettel ürülnek ki. A petének páradús, meleg mikroklímára van szüksége ahhoz, hogy kb. egy hónapnyi érési időszak (3) után fertőzőképes petévé érjen. Eközben a zigóta embrionálódik; a peteburkon belül fejlődő lárva kétszer vedlik, vagyis harmadik stádiumú lárvává fejlődik. A fertőzőképes peték a szennyezett táplálékkal, szájon át jutnak az új gazdaegyedbe (4). A petéből kikelő lárvák (5) a bélfalon áthatolva a májon, a jobb szívfélen, a tüdőn (6) majd a garaton keresztül sajátos vándorutat tesznek meg, míg végül felköhögve és újra lenyelve (7) ismét a bélcsatornába jutnak, ahol egyedfejlődésük lezárul (1).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Crompton DWT, Nescheim MC, Pawlowski ZS (eds.) 1985. Ascariasis and its Public Health Signifance. Taylor & Francis, London.
  • Crompton DWT, Nescheim MC, Pawlowski ZS (eds.) 1989. Ascariasis and its Prevention and Cotrol. Taylor & Francis, London.
  • Kassai T 2003. Helmintológia: az állatok és az ember féregélősködők okozta bántalmai. Medicina, Budapest. p. 368.
  • Kotlán S, Kobulej T. 1972. Parazitológia. Mezőgazdasági Könyvkiadó. p. 503.
  • Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.