Orrszarvúmézevő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Orrszarvúmézevő
Noisyfriarbird.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Mézevőfélék (Meliphagidae)
Alcsalád: Meliphaginae
Nemzetség: Epthianurini
Nem: Philemon
Faj: P. corniculatus
Tudományos név
Philemon corniculatus
(Latham, 1790)
Elterjedés
Noisy Friarbird.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Orrszarvúmézevő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Orrszarvúmézevő témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Orrszarvúmézevő témájú kategóriát.

Az orrszarvúmézevő (Philemon corniculatus) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a mézevőfélék (Meliphagidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrália keleti részén, valamint Új-Guinea szigetének déli részén fordul elő.

Száraz erdők, eukaliptuszerdők, bozótos vidékek lakója, de fenyéreken is előfordul.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Philemon corniculatus corniculatus
  • Philemon corniculatus monachus

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 35 centiméter. Háta és feje egyszínű szürke, fehér torka, vörös szemei és hosszú farka van, melynek hegye fehér. Jellemző bélyege a csupasz, fekete feje és a nagy csőrén levő fekete szarufüggelék, amelyik egy kicsit emlékeztet az orrszarvúak tülkére. Magyar nevét erről a tulajdonságáról kapta. Hangja hangos, csilingelő kiáltás.

Noisy Friarbird.jpg

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A költési időszakon kívül mintegy 30 egyedből álló csapatokban kóborol. Jórészt a lombkoronaszint felső részében tartózkodik, ahol lármás, harcias viselkedésével tűnik ki. Ha egy csapat rátalál egy virágzó fára, akkor onnan az összes egyéb kisebb testű fajt elűzik. A virágokból kiszívja a nektárt, közben repülő rovarokat is fog, ezen kívül pókokat és egyéb ízeltlábúakat is fogyaszt, melyeket a fák törzsén és ágain fog el. Gyümölcsöt is fogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más nagy testű mézevőkhöz hasonlóan harciasan viselkedik más madarakkal, sőt még az emberrel szemben is. Ez különösképpen a költési és a fiókanevelési időszakra igaz.

A költési időszak augusztustól februárig tart. Nagy fészke száraz fűből, apró ágakból és fakéregből készül, az egészet pókháló tatja össze. A fészek belsejét lágy növényi részekkel béleli. Fészkét fák ágaira, többnyire igen magasra építi.

A tojó általában 2-3 tojást rak, amelyeket 14-16 nap alatt költ ki. A két szülő közösen eteti a fiókákat, főleg pókokkal. Sokszor az előző fészekalj fiatal madarai is segítenek az új fiókák felnevelésében. A fiatal madarak 18 napos korukban hagyják el a fészket.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]