Orosz sutaszárnyúmókus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Orosz sutaszárnyúmókus
Pteromysvolans.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Mókusalkatúak (Sciuromorpha)
Család: Mókusfélék (Sciuridae)
Alcsalád: Mókusformák (Sciurinae)
Nemzetség: Repülő mókusok (Pteromyini)
Nem: Pteromys
G. Cuvier, 1800
Faj: P. volans
Tudományos név
Pteromys volans
Linnaeus, 1758
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Orosz sutaszárnyúmókus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Orosz sutaszárnyúmókus témájú kategóriát.

Odújába hazatérő példány

Az orosz sutaszárnyúmókus vagy szibériai repülőmókus (Pteromys volans) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjába tartozó faj.

A Pteromys nem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orosz sutaszárnyúmókus főleg Szibéria területén található meg. A modern mezőgazdaság Európából egyre inkább keletre szorítja az állatot. Észak felé egészen addig fordul elő, amíg nyírfákat is talál. E faj feltétlenül igényli a természetes erdőt.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pteromys volans volans Linnaeus, 1758
  • Pteromys volans athene Thomas, 1907
  • Pteromys volans buechneri Satunin, 1903
  • Pteromys volans orii Kuroda, 1921

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állat testhossza 15-17 centiméter, farokhossza 9,5-13 centiméter, magassága 3,2-3,9 centiméter és testtömege 135-205 gramm. Bundája barnásszürke. Oldalt, az elülső és hátulsó lábak között, szőrrel borított repülőhártya feszül. Farkát kétsoros, sűrű szőrzet fedi. Téli szőrméje selymes, ezüstszürke fényű. Szeme viszonylag nagy, füle azonban kicsi, majdnem teljesen elrejti a bundája.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orosz sutaszárnyúmókus a nyírből, lucből és erdeifenyőből álló, kevert állományú erdők lakója. Az állat rendkívül ügyesen kúszik. A repülőhártya segítségével nagyobb szakaszokat is (körülbelül 35 méterig) képes szabadon siklani a levegőben. Farkát elsősorban kormánylapátként használja, kéz- és lábmozdulataival még a siklás irányát is tudja befolyásolni, de saját erőből képtelen repülni. Leszálláskor farkát és karját megemeli, testének hosszanti tengelyét pedig függőleges irányba dönti, hogy így tompítsa az ütközést. A szibériai repülőmókus kis termetű állat, legfőbb ellensége a nyuszt (Martes martes). Nagy szeme jelzi, hogy szürkületkor indul útra. Fő étke a nyírfakéreg, amelyet csavarvonalban hánt le. Eme tevékenységét „gyűrűzés”-nek nevezik. De egyéb fák levelei, friss hajtások, rügyek, különböző tűlevelűek magvai, égerbarka, valamint bogyók és gyümölcsök is szerepelnek étlapján. Táplálékát fészkébe hordja és ott fogyasztja el. Néha madárfészkeket és faodvakat is használ, amelyekbe tartalékot is gyűjt, mivel téli álmot nem alszik, csupán kevesebbet mozog ebben az időszakban.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fákon nagy fészket épít, amelyet egész évben használ, a hidegebb időszakokat is itt vészeli át. Tavasszal itt jönnek világra a csupasz, zárt szemű kölykök, őket általában még egy 2-4 utódból álló alom követi nyáron. Biológiájukról gyakorlatilag csak annyit tudunk, ami elsősorban állatkerti tartásuk során vált ismertté. Vadonbeli életük részleteit még homály fedi, mivel magasan, a szibériai, megközelíthetetlen nyírfaerdők koronaszintjében élnek. Szociális magatartásuk a jelek szerint egészen különleges: gyakran olyan kisebb csoportokban figyelhető meg, amelyek vagy csak hímekből, vagy csak nőstényekből állnak.

Rokon fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orosz sutaszárnyúmókus legközelebbi rokona és a Pteromys nem másik faja a japán sutaszárnyúmókus (Pteromys momonga).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]