Orosz István (grafikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orosz István
Stekovics Gáspár felvétele
Stekovics Gáspár felvétele
Született1951október 24. (72 éves)
Kecskemét
Állampolgárságamagyar[1]
HázastársaKeresztes Dóra
GyermekeiOrosz Márton művészettörténész (1979) Orosz Anna Ida filmtörténész (1986)
SzüleiOrosz László
Foglalkozásagrafikusművész, animációsfilm-rendező, író
IskoláiMagyar Ipar­művészeti Főiskola (–1975)
KitüntetéseiKossuth-díj (2011)
A Nemzet Művésze (2018)

A Wikimédia Commons tartalmaz Orosz István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Orosz István (Kecskemét, 1951. október 24. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező, író. Apja Orosz László irodalomtörténész. Felesége Keresztes Dóra grafikusművész, animációsfilm-rendező.

Életrajz[szerkesztés]

Tóth Csilla Ilona felvétele
Önarckép

A Magyar Iparművészeti Főiskola grafika szakán szerzett diplomát 1975-ben. A hetvenes évek második felében díszleteket tervezett, majd animációs filmeket kezdett készíteni a Pannónia Filmstúdióban, illetve a Kecskemétfilm műtermeiben.

Önálló grafikai lapjait, gyakran archaizáló formai elemek, művészettörténeti utalások, stílusidézetek, illetve játékos önreflexiók rokonítják a posztmodern irányzatokkal. Az olykor anakronisztikus hatású, régi korokat idéző látványvilág egyfajta szándékolt kívülállásra, az időben történő emigrációra is utal. Sok munkáján jelennek meg természettudományos, főképp a geometria és az optika köréből választott témák. Szívesen kísérletezik a téri illúziókeltés megjelenítésére kifejlesztett perspektivikus ábrázolás túlzásaival, valamint az anamorfózis technikájának megújításával, melynek során úgy torzít el képeket, hogy csak bizonyos nézőpontokból, illetve tükröződő felületek közbeiktatása révén kapjon értelmet a kép. A kettős jelentésű munkák, optikai illúziók, geometriai paradoxonok és anamorfózisok elméletével, történetével és filozófiájával is foglalkozik, több publikációja is megjelent ebben a témában. Autonóm művészeti tevékenysége mellett alkalmazott grafikával pályája kezdete óta foglalkozik. Munkáival rendszeresen részt vesz nemzetközi képzőművészeti tárlatokon, grafikai biennálékon, filmfesztiválokon és elméleti szimpóziumokon.[2]

Tagjai közé választotta az Alliance Graphique Internationale, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, valamint a Magyar Művészeti Akadémia.

2002-ben az Iparművészeti Egyetemen habilitált mesteri diplomát kapott. 2004 és 2014 közt a Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének tanára volt, nevéhez fűződik a Tervezőgrafikai Tanszék megalapítása.

Szépirodalommal is foglalkozik, több verses-, novellás- és esszékötet mellett Sakkparti a szigeten címmel egy regénye is megjelent.

1984 óta használja az Odüsszeiából kölcsönzött Utisz (ógörögül „οὔτις”, vagy „OYTIΣ” ) művésznevet is, amelyet előtte ugyancsak álnévként Odüsszeusz használt a küklopsz elleni affér alkalmából, mely köztudottan a szörny szemevilágába került. A jelképes, ironikus név értelmében Orosz művészete egyfajta támadás a szem ellen.

Az ő alkotása a nemzetközi hírűvé vált Tovariscsi, konyec c. rendszerváltó plakát.

Idézetek[szerkesztés]

Vannak dolgok, amiket el tudok képzelni és le tudok rajzolni. Vannak, amiket el tudok képzelni, de nem tudok lerajzolni. Vajon le tudok-e rajzolni valami olyat, amit nem tudok elképzelni? Ez az, ami igazán érdekel.

Valaki él a képzeletemben, / elképzelem, milyennek képzel engem, / azt hiszi, hogy az egyik életemben / én voltam ő, és verset írt helyettem.

Ha plakátot kell tervezned, próbáld meg egy mondatba összefoglalni az elképzelésedet. Kezdd el aztán egyszerűsíteni a mondatot, hagyd el a fölösleges frázisokat, részleteket, hogy csak a legszükségesebb elemek maradjanak. Ha már egyetlen betűre sem lesz szükséged, akkor vagy kész a plakáttal.

Amikor az itt bemutatott munkákat készítettem, azt reméltem, hogy mindenki megérti majd a szándékomat, egy európai rajzoló szándékát a századfordulón, aki azért nem mond igazat, mert azt szeretné, hogy rajtakapják.

Néha úgy hiszem, hogy a józan ész által eleve elfogadhatatlannak ítélt paradoxonok alkalmasak arra, hogy segítségükkel több dolgot sejtsünk meg a világból, mint amennyit a hagyományos logika mentén felfoghatunk. Fogadjuk kétkedve a látszólag nyilvánvaló állításokat, és higgyünk benne, hogy a világnak van egy másik, egy rejtett olvasata is, amelyet ugyan körülményesebb meglelnünk, de olykor már a keresés is izgalmakkal biztat.

Miközben saját munkáim és az idő összefüggéseit kerestem, nekem is szembesülnöm kellett az augustinusi dilemmával: mi az idő? Ha nem kérdezik, pontosan tudom, hogy micsoda, de ha el kell mondanom, képtelen lennék rá. Képzőművész vagyok, tehát ha szóban nem megy, megpróbálhatom lerajzolni. A mellékelt lapokon különböző címek alatt összegyűjtött munkáim mindegyikén – bevallom többnyire öntudatlanul – az idővel kapcsolatos képzeteim rajzi megjelenítését gyűjtöttem össze. Együtt látva őket, számomra is csak így, egymásutániságuk metafizikus aurájában vált nyilvánvalóvá az idő, a láthatóvá tett idő meghatározó szerepe. Az is lehet azonban, hogy csak jobb híján hívom időnek. Azok, akik rádöbbennek, hogy Hérakleitosz folyójába nézve már nem a saját tükörképük arcába tekintenek, talán melankóliának fogják nevezni, vagy a geometria enigmatikus szomorúságának, a szimmetriák fenséges társtalanságának, a tükörképekben lakozó örök kétségnek, vagy észreveszik a perspektívák reménytelen, plátói kapcsolatát a végtelennel.

Az anamorfózis szemlélője nem a recehártyán megjelenő látványra, inkább a mű és önmaga közötti összefüggésekre figyel. Arra kell koncentrálnia, hogy a műalkotás által teremtett, vagy pontosabban a műből szétágazó látósugarak által kijelölt térben hol helyezkedik el, és mozdulatai a kép jelentésének miféle módosulásához vezetnek. Miközben ezt teszi a fizikai térben, önkéntelenül is megfigyeli saját magán a befogadás, ha tetszik a "műélvezet" lelki mechanizmusát is az anamorfózis gerjesztette spirituális térben. Önállóbbnak, de kiszolgáltatottabbnak is érezheti magát az, aki kapcsolatba kerül az anamorfózisokkal. Ráébred a helycserére: nem ő van már a világ közepére állítva. Érzi a kép megteremtésének csodáját egyfelől, de azt is, hogy magára marad ezzel a valóságban nem is létező, csak az ő tudatában megjelenő illúzióval.

Ha majd egy megnyitón / egyszer összefutunk, / vagy intesz a metrón, / ha együtt utazunk, / vigyázz, nem az leszek, / akit hiszel, csupán / emlékeztetek rá / némileg, de ha már / itt tartunk, te is csak / hasonlítasz arra, / ki rajzokat nézni / jár e weboldalra.

Legfontosabb önálló kiállításai[szerkesztés]

Orosz István: Sarokház az Andrássy út és a Népköztársaság útja keresztezésében (1989)
Orosz István: Árnyékrajzoló (tükörhengeres anamorfózis)
Orosz István: Fal (heliogravure)
  • 1997: Theszaloníki, Aristotelian University
  • 1998: Koppenhaga, Mosting Hus
  • 1998: Bethlehem, (USA) Payne Gallery
  • 2000: Silkeborg, Kunst Center
  • 2000: Istanbul, Bilgi Üniversitesi
  • 2001: Sopron, Festőterem
  • 2002: Bratislava, Slovenska Narodná Galeria
  • 2002: Princeton, Marsha Child Contemporary
  • 2004: Torun, Galeria Sztuki Wozownia
  • 2004: Hága, Escher in Het Paleis[3]
  • 2006: Budapest, Ernst Múzeum[4]
  • 2007-2008: Essen, Grillo Theater[5]
  • 2008: Jorwert, "Redbad" templom[6]
  • 2009: Melbourne, Glen Eira City Council Gallery
  • 2009: Pécs, Dóm Múzeum
  • 2009-2010: Ljubljana, Galerija Avla
  • 2010: Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum
  • 2010: Budapest, Koller Galéria
  • 2011: Kecskemét, Cifrapalota
  • 2012: Győr, Esterházy-palota
  • 2013: Brescia, Galleria dell'Incisione
  • 2013-2014: Ankara, Güler Sanat Gallery
  • 2015: Jyväskylä, Galleria Ratamo
  • 2015: Oradea/Nagyvárad, Püspöki palota – Körösvidéki Múzeum (Keresztes Dórával)
  • 2015: Guadalajara, Ex Convento del Carmen
  • 2016: Szófia, Nemzeti Galéria
  • 2017: Badacsony, Egry József Múzeum
  • 2018: Tihany, Kogart Galéria
  • 2018: Szentpétervár, Novij Muzej
  • 2018: Ankara, Güler Sanat Gallery
  • 2019: Nyizsnij Novgorod, "Arzenal"
  • 2019: Kazany, "Szmena" Modern Kulturális Központ
  • 2019: Tyumen, "Szlovcova"
  • 2021: Kecskemét, Bozsó Gyűjtemény
  • 2022: Nur-Sultan, Kazakhstan’s National Museum
  • 2023: Budapest, Magyar Tudományos Akadémia

Legfontosabb animációs filmjei[szerkesztés]

Legfontosabb díjai[szerkesztés]

  • Award of the International Film Club Associations at the International Film Festival (Oberhausen, 1986)
  • Gold Medal at the Biennial of Graphic Design (Brno, 1990)
  • Balázs Béla-díj (Budapest, 1991)
  • First Prize at the International Poster Biennial (Lahti, 1991)
  • A „Mediawave” Nemzetközi Film-és Videoművészeti Fesztivál fődíja, (Győr, 1991)
  • Munkácsy Mihály-díj (Budapest, 1993)
  • ICOGRADA-díj a Chaumont-i Nemzetközi Plakát Fesztiválon (Chaumont, 1994)
  • Creative Distinction Award of European Design Annual (Dublin, 2000)
  • Gold medal at the 43rd Annual Exhibition of Society of Illustrators, (New York, 2001)
  • A Képzőművészeti Filmszemle fődíjai (Szolnok, 2002, 2004)
  • Életműdíj a II. Aranyrajzszög kiállításon (Budapest, 2003)
  • Érdemes művész, (Budapest, 2005)
  • A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál nagydíja (Kecskemét, 2005)
  • Plakat Kunst Hof Ruettenscheid Prize, (Essen, 2007)
  • A Varsói Plakátbiennálé bronzérme (Varsó, 2010)
  • Kossuth-díj (2011)
  • Rékassy-díj (2011)
  • Koller-díj (2012)
  • Prima díj (2013)
  • Second Prize of 20th International Invitational Poster Exhibition (Fort Collins, Colorado State University, 2017)
  • A Nemzet Művésze (2018)

Főbb művei[szerkesztés]

Kötetek[szerkesztés]

  • Dániel Ferenc–Orosz István: Ah Amerika! Dokumentumok a kivándorlásról, 1896–1914; Gondolat, Bp., 1988[7]
  • OYTIΣ. Grafikák, plakátok, filmek; szöveg Gyárfás Péter et al., angolra ford. Carl Whitehouse, fotó Haris László; Balassi, Bp., 1994
  • Plagáty / Posters / Plakátok; Rabbit & Solution Studio, Bratislava, 2002
  • Útvesztők, 1-2.; Vincze Műhely, Szentendre, 2003–2004
    • 1. Harminc vers; 2003
    • 2. Három filmnovella és egy negyedik / Ezredforduló / Gurges mirabilis / Rec/Play / A legutolsó állomás; 2004
  • Deep down; szerk. Bencsik Barnabás, szöveg Török András, Micky Piller, Wim van Krimpen; Utisz Grafikai Stúdió, Budakeszi, 2004 + DVD (a hágai Escher in Het Paleis-ban, 2004. szept. 24-től 2005. jan. 9-ig rendezett kiállítás katalógusa; angol és holland nyelven)
  • Krzysztof Ducki: Plakátok; szöveg Orosz István, Grzegorz Lubczyk; Dart Bt., Bp., 2006
  • Felhők Poloniusnak / Clouds for Polonius; kiállításszerv. Uhl Gabriella, szerk. Keresztes Dóra; Ernst Múzeum, Bp., 2006
  • Körzővel rajzolt víz; L'Harmattan, Bp., 2008
  • A lerajzolt idő / The Drawn Time; Tiara, Bp., 2008
  • Krzysztof Ducki–Orosz István–Pócs Péter: Ungarsk karma / Magyar karma / Hungarian karma; Poster'V. Design Studio, Bp., 2009
  • A követ és a fáraó; Typotex, Bp., 2011 (Képfilozófiák) ISBN 9789632794433
  • Válogatott sejtések (A tojás volt előbb); Typotex, Bp., 2013 (Képfilozófiák) ISSN 1787-3444; ISBN 978-963-2797-92-2
  • Sakkparti a szigeten; Borda Antikvárium, Zebegény, 2015 + DVD ISBN 9789638006554
  • Sahmati na osztrove (Sakkparti a szigeten); oroszra ford. Vjacseszlav Szereda; Tri kvadrata, Moszkva, 2016
  • Az idő látképei / Time Sights; Utisz Grafikai Stúdió, Budakeszi, 2016
  • Szent Rinocérosz gyermekei; Typotex, Bp., 2017 (Képfilozófiák)
  • Pótszarv; Typotex, Bp., 2020 (Typotex Világirodalom)
  • Örömajkon örömének... Képes történelmi fejtágító (1945–1990); Méry Ratio, Somorja, 2020
  • Páternoszter; Helikon, Bp., 2021
  • Levelek a nagykövettől; Typotex, Bp., 2021
  • Mekkora kép!; Typotex, Bp., 2021
  • Könyv a tükörben (avagy a megevett tengerészek); Balassi, Bp., 2021
  • Apakönyv; Katona József Könyvtár, Kecskemét, 2023

Tanulmányok[szerkesztés]

Kritikák[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  2. Orosz István grafikusművész előadását és 2010. március 18-án, a Kondor Béla Galériában megrendezett önálló kiállítását ismertető oldal nyomán. (Magyar Képzőművészeti Egyetem honlapján).. [2022. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 15.)
  3. Archivált másolat. [2012. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 4.)
  4. Archivált másolat. [2012. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 4.)
  5. Archivált másolat. [2012. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 4.)
  6. Archivált másolat. [2012. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 4.)
  7. Závada Pál: Závada Pál írása Dániel Ferenc–Orosz István: Ah, Amerika! című könyvéről. Holmi folyóirat online kiadása, 1990 (Hozzáférés: 2022. január 31.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]