Orosz Fasiszta Párt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orosz Fasiszta Párt
Российская фашистская партия

Всероссийская фашистская партия.svg
Mottó: Isten, Haza, Munka
Adatok
Elnök Konsztantyin Rodzajevszkij

Alapítva 1931. május 26.
Feloszlatva 1943. július 1.
Székház Harbin, Mandzsukuo Mandzsukuo
Pártújság Nas Puty

Ideológia fasizmus
Politikai elhelyezkedés szélsőjobboldal

Az Orosz Fasiszta Párt (oroszul Российская фашистская партия, néhol Össz-orosz Fasiszta Párt) egy kis párt volt 1930-40-es években az orosz polgárháború után alakított fehér emigránsszervezetek között. A párt bázisa az 1932-ben létrehozott japán bábállamban, Mandzsukuóban volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Orosz Fasiszta Párt székháza Mancsouliban.
Az Orosz Fasiszta Párt feketeingesei a pártfőtitkár érkezésére várnak Harbinban.

A fasizmus eszméje az októberi forradalom után kezdett terjedni a mandzsúriai oroszok között, és olyan szervezetek segítették ezt elő, mint például az Orosz Fasiszta Szervezet. A különféle kisebb mandzsúriai fasiszta szervezetek titkos egyezményben állapodtak meg az Orosz Fasiszta Párt létrehozásában, amelyre 1931. május 26-án került sor. A párt elnökévé Vlagyimir Dmitrijevics Koszmint választották, míg a főtitkári pozíciót Konsztantyin Vlagymirovics Rodzajevszkij foglalhatta el, aki így a párt tényleges vezetőjévé vált. Az olasz-típusú fasiszta párt szlogenjévé az „Isten, Haza, Munka” hármast választották.[1]

A Japánnal való kooperációnak köszönhetően a párt hamarosan a legbefolyásosabb orosz emigránsszervezetté vált Mandzsúriában, így 1932-ben saját pártiskolát nyithatott Harbinban.[2] A párt segített a Kvantung-hadseregnek felállítani az Aszano Különítményt, amelyben kizárólag orosz nemzetiségű személyek szolgáltak, és amelynek feladata lett volna egy esetleg szovjet–japán háborúban az ellenséges vonalak mögé szivárogni, és ott szabotázsakciókat végrehajtani.

A pártnak ezen kívül szoros kapcsolata volt az Amerikai Egyesült Államokban működő, hasonló gondolkodású emigránsszervezetekkel is.[3] 1934. április 3-án egyezményt kötöttek Anasztaszij Andrejevics Vonszjackij híveivel az egyesülésről Tokióban, azonban hamar nézeteltérésekre került sor a felső vezetésben, és Vonszjacskijt kizárták a pártból. Ő egy még kisebb szervezetet hozott létre válaszul, amely az Orosz Nemzeti Forradalmi Párt nevet viselte, és legfőbb célja a demokratikus Oroszország létrehozása volt.[4][5]

Ennek ellenére a párt szépen gyarapodott, és 1935 májusára már 20 000 tagja volt. Rodzajevszkij könyve, Az orosz nemzetállam tekinthető a párt programjának. Ebben a szerző leírja Oroszország fasizálásának szükségességét, amelyet 1938. május 1-ig szeretett volna végrehajtani, valamint kifejeződik a könyvben az erős vágy a zsidóktól való megszabadulásra is. A pártnak ezen kívül erős kötődése volt az orosz ortodox egyházhoz is, amelynek erős kapcsolatot ígértek a leendő fasiszta kormányzattal. A párt emellett ígéretet tett Oroszország nemzetiségeinek a tiszteletben tartására, és a korporativizmus kiépítésére.[6]

Az együttműködés 1940-ben újrakezdődött Vonszjacskijjal, azonban újra félbeszakadt, amikor a Pearl Harbor-i támadás után Japán és az Egyesült Államok hadba lépett egymás ellen. Ezután az Orosz Fasiszta Párt Mandzsúrián kívüli tevékenységei is lassan abbamaradtak, és az 1941-es szovjet–japán megnemtámadási szerződés után a párt jelentősége is folyamatosan csökkent. Az Orosz Fasiszta Párt 1945 augusztusában, Mandzsúria szovjet megszállása idején szűnt meg. Rodzajevszkij ekkorra azt hitte, Sztálin alatt a kommunizmus nacionalista formát öltött, így feladta magát a szovjeteknek, és felajánlotta szolgálatait nekik. Ők újságírói állást ajánlottak neki, ám a Szovjetunióba való visszatérése után börtönbe vetették, megkínozták, majd végül a párt több más vezetőjével együtt 1946. augusztus 26-án perbe fogták, halálra ítélték és augusztus 30-án agyonlövették.[7][8][9]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. E. Oberländer, The All-Russian Fascist Party, pp. 159-161.
  2. E. Oberländer, The All-Russian Fascist Party, p. 162
  3. E. Oberländer, The All-Russian Fascist Party, pp. 162-164
  4. E. Oberländer, The All-Russian Fascist Party, pp. 165-168
  5. Guide to the Anastase A. Vonsiatsky and Marion B. Ream papers. Phillips Memorial Library. (Hozzáférés: 2011. január 31.)
  6. E. Oberländer, The All-Russian Fascist Party, pp. 168-171
  7. Martin Ros, 20. o.
  8. E. Oberländer, The All-Russian Fascist Party, pp. 172-173
  9. Augusztus 30.. antidogma.hu, 2008. november 7. (Hozzáférés: 2011. január 31.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Stephan, John J. (1978). The Russian Fascists: Tragedy and Farce in Exile, 1925-1945. Harper Row. ISBN 0-06-014099-2
  • E. Oberlander, 'The All-Russian Fascist Party', Journal of Contemporary History, Vol. 1, No. 1. (1966), pp. 158-173
  • К. В. Родзаевский, Завещание Русского фашиста. ФЭРИ-В, 2001, ISBN 5-94138-010-0.
  • Martin Ros: A Harmadik Birodalom sakáljai – Kollaboránsok tündöklése és bukása 1944–45, Magyar Könyvklub, 2002, ISBN 9635476035

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Russian Fascist Party című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.