Ornitomuzikológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ornitomuzikológia megalkotója Szőke Péter magyar tudós. A madárhangok jellemző dallamsorait többszörös lassítással tette jól követhetővé.

A fölfedezés[szerkesztés]

Igaz, hogy már Darwin is említést tesz a madárzene jelentőségéről, de tudományos igényű kidolgozását a madárhangok dallamszerkezetének Szőke Péter adta meg.

Szőke Péter és felesége egy balatoni nyáron hallotta meg egy énekes rigó énekében azt, hogy milyen csodálatos zeneiség van a madárénekben. A legtöbb madár által az emberi fül számára csak csicsergésnek hangzó hangsor mögött is dallam húzódik meg, ha megfelelő mértékben lelassítjuk a rögzített dallamot. Tudatosan fogott hozzá a különféle madárénekek lassításos módszerrel történő vizsgálatához.

A madárhangokat magnetofon felvételeken rögzítette. A különböző mértékben lelassított hangsorokat azután lejátszotta és lekottázta. Ezzel a módszerrel jól összehasonlítható eredményeket kapott a madárhangok dallamsorairól. A lassítás módszerével több, mint 2000 madárfaj csicsergésnek, károgásnak, huhogásnak ismert hangsorát vizsgálta meg és dolgozta föl. Ennek során fölismerte, hogy a madár-dallamok hangjai is az emberi zenéből ismert hangközök szerinti lépésekkel építkeznek.

Jelentős kutatási eredménye, hogy fölismerte az emberi zenének a természetben gyökerező természetét.

Irodalom[szerkesztés]

  • Szőke Péter (1982): A zene eredete és három világa. Magvető Kiadó, Budapest, ISBN 9632718089
  • Szőke Péter (1963): Ornitomuzikológia. Magyar Tudomány, 9, 592–607.

Külső hivatkozások[szerkesztés]