Ornithomimus
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: késő kréta, 75–66 Ma | ||||||||||||||||||
 Az Ornithomimus sp. rekonstrukciója
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ornithomimus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ornithomimus témájú kategóriát. |
Az Ornithomimus (jelentése 'madárutánzó') az ornithomimida dinoszauruszok egyik neme, amely a késő kréta korban élt Észak-Amerika területén. Típusfaját, az Ornithomimus veloxot a maastrichti korszakban keletkezett Denver-formációból származó hiányos fosszília, egy lábfej és egy kéz darabjai alapján nevezték el, de később Kanadában, jobb állapotban megőrződött példányokat is felfedeztek, köztük a második faj, az edmontoni korszakbeli Ornithomimus edmontonicus maradványait és egy (ismeretlen fajhoz tartozó) kitűnő állapotú, tagolt fosszíliát, amely a Dinoszaurusz Tartományi Parkból került elő. Az Egyesült Államok keleti partján szintén találtak olyan egyedeket, amelyeket az Ornithomimus nemhez kapcsoltak.
Anatómia[szerkesztés]
A többi ornithomimidához hasonlóan az Ornithomimus is háromujjú lábfejjel, hosszú, vékony karokkal, hosszú nyakkal és madárszerű koponyával rendelkezett. A többi ornithomimidától eltérően a Struthiomimuséhoz hasonló, nagyon vékony, egyenes kéz- és lábkarmai voltak, a lábközépcsontjai és az ujjai pedig hasonló hosszúságot értek el.[1] A kezei látszólag lajhárszerűvé váltak, ami alapján Henry Fairfield Osborn kijelentette, hogy az állat a táplálkozás során a fák ágaiba kapaszkodott.
Az Ornithomimus 3,5 méter hosszú és 2,1 méter magas volt, a tömege pedig körülbelül 100–150 kilogramm lehetett. Két lábon járt és hosszú farkát leszámítva a struccra hasonlított. Lábai hosszúak voltak, a combcsontja elérte a 46,8 centimétert. Valószínűleg gyors futó volt. Üreges csontokkal, nagyméretű aggyal és nagy szemekkel rendelkezett, gyenge és fogatlan állcsontjai csőrben végződtek.[2]
Az ornithomimidák agya a dinoszauruszok között nagynak számított, de ez nem szükségszerűen jelez magas intellienciát; egyes őslénykutatók szerint az agy megnagyobbodott részei a mozgáskoordinációt szolgálták.[2] Más ornithomimosaurusokhoz viszonyítva az Ornithomimus rövid háttal, hosszú, karcsú mellső lábakkal és igen nagy szemüregekkel rendelkezett.[2]
Osztályozás és fajok[szerkesztés]
Az Ornithomimus, és általánosságban az ornithomimidák osztályozásának története bonyolult. A típusfajt, az Ornithomimus veloxot Othniel Charles Marsh nevezte el 1890-ben, a coloradói Denver-formációban felfedezett részleges mellső és hátsó lábak alapján. A második fajt, az Ornithomimus altust 1902-ben nevezték el, de egy másik nem, a Struthiomimus tagjaként. Az évek során az Ornithomimushoz és a Struthiomimushoz is több fajt kapcsoltak, de a kettejük közti különbséget tudományos módon csak 1972-ben tesztelték először, mikor Dale Russell kimutatta a két nem egyes arányai közötti statisztikai különbséget, bár a hozzájuk tartozó fajokat, például az (1933-ban egy Albertából, a Horseshoe Canyon-formációból származó majdnem teljes csontváz alapján elnevezett) Ornithomimus edmontonicust nem tudta biztosan megkülönböztetni a típusfajtól. Russell több, a huszadik század során elnevezett Ornithomimus fajt, például az O. brevitertiust, az O. currelliit és az O. ingenst D. brevitertius néven az új Dromiceiomimus nemhez (nevének jelentése 'emuutánzó') kapcsolt.[3] Russell tanulmányának megjelenése után azonban több kutató is okot talált arra, hogy ezeket a fajokat különböző kombinációkban visszahelyezze az Ornithomimus nembe.
2004-ben Peter Makovicky, Yoshitsugu Kobayashi és Phil Currie Russell 1972-es arányossági statisztikáját és az új példányokat felhasználva újraelemezte az ornithomimidák kapcsolatait. Arra a következtetésre jutottak, hogy a Dromiceiomimus és az Ornithomimus nem különböztethetők meg egymástól, megjegyezve, hogy a Dromiceiomimus az O. edmontonicus szinonimájának tekinthető.[4] Az elemzésbe azonban nem vonták be az Ornithomimus típusfaját, az O. veloxot. A csapat 2006-ban, a Society of Vertebrate Paleontology (Gerinces Őslénytani Társaság) éves ülésén tartott előadáson tovább támogatta a Dromaeiciomimus és az O. edmontonicus közötti szinonímiát,[5] ahogy azt Nicholas Longrich is tette egy 2008-ban írt cikkében.[6] Emellett Makoviczky csapata a Dromaeiciomimus samuelit is az O. edmontonicus szinonimájának tekintette, bár ez Longrich szerint feltehetően egy olyan másik fajhoz tartozik, amelyet a Dinosaur Park-formációból származó, még leírásra váró Ornithomimus maradványok is képviselnek.[6]
A legelső Ornithomimus maradvány egy töredékes csontváz volt, amely a New Jersey-i Navesink-formációból került elő, és Joseph Leidytől 1865-ben a Coelosaurus antiquus (ősi üreges gyík) nevet kapta. Ezt a leletet Donald Baird és Jack Horner 1979-ben kapcsolta először az Ornithomimushoz, Ornithomimus antiquus néven. Szokványos módon ezzel az Ornithomimus a Coelosaurus fiatalabb szinonimájává vált volna, de Baird és Horner felfedezte, hogy a „Coelosaurus” nevet egy ismeretlen szerző (mint később kiderült Richard Owen) 1854-ben már lefoglalta egy csigolyán alapuló nomen dubiumnak minősített taxon számára.[7] Baird több New Jerseyből és Marylandből származó példányt is az O. antiquushoz kapcsolt. 1997-ben Robert M. Sullivan az O. veloxot és O. edmontonicust az O. antiquus fiatalabb szinonimáinak minősítette. Russellhez hasonlóan a két korábbi fajt egymástól megkülönböztethetetlennek találta, és megjegyezte, hogy mindkettő rendelkezik az O. antiquus egyedi tulajdonságaival.[8] Bár David B. Weishampel (2004-ben) a „C.” antiquust bizonytalan ornithomimosaurusnak, és ezáltal nomen dubiumnak ítélte.[7]
1891-ben, mindössze egy évvel az O. velox leírása után Marsh elnevezte az Ornithomimus egy másik faját, az O. sedenst, a wyomingi Lance-formációból származó részleges maradványok alapján. 1972-ben Dale Russell az ornithomimidákkal kapcsolatos áttekintésében nem tudta eldönteni, hogy a faj melyik nemhez tartozik, de úgy vélte, hogy átmenetet képezhet a Struthiomimus és a Dromiceiomimus között. Később főként a Struthiomimus sedenshez kapcsolták, amely egy még leírásra, és az O. sedens holotípusával való összehasonlításra váró montanai teljes csontvázon (továbbá néhány Albertából és Saskatchewanból származó töredéken) alapul.[6]
Az O. veloxhoz kapcsolt további példányok a Denver-formációból és a wyomingi Ferris-formációból váltak ismertté.[9] A utahi Kaiparowitz-formációból származó, és az O. veloxhoz kapcsolt egyik példányról 1985-ben készült leírás.[10] 2010-ben a példányt Lindsay E. Zanno és kollégái újra megvizsgálták, és kizárták, hogy az O. veloxhoz, vagy egyáltalán az Ornithomimushoz tartozna.[11]
Ősbiológia[szerkesztés]
Az Ornithomimus étrendje még viták tárgyát képezi, bár testének formája részben növényevő életmódra alkalmas. Feltehetően rovarokkal, gyümölcsökkel, tojásokkal, valamint gyíkok és kisebb emlősök húsával táplálkozott.[2]
Az Ornithomimus hosszú lábai egyértelműen gyors futást tettek lehetővé, a sípcsontja, körülbelül 20%-kal hosszabb a combcsontnál. A nagy szemüregek éles látásra és az éjszakai életmód lehetőségére utalnak.[12]
Bruce Rothschild és szerzőtársai 2001-ben egy tanulmányt jelentettek meg a theropoda dinoszauruszok stressztöréseit és avulziós töréseit igazoló bizonyítékokon végzett vizsgálataikkal, és az állatok viselkedésére vonatkozó következtetéseikkel kapcsolatban. A megvizsgált 178 Ornithomimus lábcsontból egynél sem jutottak arra a megállapításra, hogy a sérülést stressztörés okozta.[13]
Popkulturális hatás[szerkesztés]
Az Ornithomimus fontos szerepet játszik az Ősvilági kaland (Prehistoric Park) című televíziós sorozatban. Olyan falkaállatként jelenik meg, amely bármit megeszik, amit meglát, a fiatal példányokon pedig tollak láthatók. A táplálkozási módja jobban hasonlít a házik acsáéra, mint a struccéra, de ez pusztán azon a (később megcáfolt[14]) feltételezésen alapul, ami szerint az ornithomimidák szűréssel táplálkoztak.[15] Az Ornithomimus emellett több játékfilmben is látható volt, például a Fantázia, A tiltott völgy (The Valley of Gwangi, 1969), a Planet of Dinosaurs (Dinoszauruszok bolygója) (1978) és az IMAX formátumban készített T-Rex: Vissza a krétakorba. A Dinosaur Train című animációs sorozatban visszatérő karakterként több „Ornithomimus” is megjelenik. Az állat Dromiceiomimus néven a Dinosaur Comics című webes képregény állandó szereplője, minden 3. panelen látható.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Makoviczky 2004
- ↑ a b c d Dodson 1994
- ↑ Russell 1972
- ↑ Makovicky 2004
- ↑ Kobayashi 2006
- ↑ a b c Longrich 2008
- ↑ a b Weishampel 2004
- ↑ Sullivan 1997
- ↑ Lillegraven 1999
- ↑ DeCourten 1985
- ↑ Zanno 2010
- ↑ Palmer 1999
- ↑ Rothschild 2001
- ↑ Barrett 2005
- ↑ Norell 2001
Források[szerkesztés]
- ↑ Makovicky 2004: Makovicky, P.J., Kobayashi, Y., and Currie, P.J..szerk.: Weishampel, D.B., Dodson, P., & Osmólska, H.: Ornithomimosauria, The Dinosauria, Second edition, Berkeley: University of California Press, 137-150. o. (2004)
- ↑ Dodson 1994: Dodson, P., Britt, B. & Carpenter, K. & Forster, C.A. & Gillette, D.D. & Norell, M.A. & Olshevsky, G. & Parrish, J.M. & Weishampel, D.B.. Dromiceiomimus, The Age of Dinosaurs. Publications International, LTD., 140. o. (1994). ISBN 0-7853-0443-6
- ↑ Russell 1972: Russell, D. (1972). „Ostrich dinosaurs from the Late Cretaceous of western Canada”. Canadian Journal of Earth Sciences 9, 375–402. o.
- ↑ Makovicky 2004: Makovicky, P., Kobayashi, Y. and Currie, P..szerk.: Weishampel, Dodson and Osmolska: Ornithomimosauria, The Dinosauria Second Edition. University of California Press, 861. o. (2004)
- ↑ Kobayashi 2006: Kobayashi, Y., Makovicky P., Currie P. (2006). „Ornithomimids (Theropoda: Dinosauria) from the Late Cretaceous of Alberta, Canada”. Journal of Vertebrate Paleontology 26 (3), 86A. o.
- ↑ Sullivan 1997: Sullivan, R.M.. A juvenile Ornithomimus antiquus (Dinosauria: Theropoda: Ornithomimosauria), from the Upper Cretaceous Kirtland Formation (De-na-zin Member), San Juan Basin, New Mexico, 249–254. o. (1997)
- ↑ Weishampel 2004: Weishampel, D.B.. Another Look at the Dinosaurs of the East Coast of North America. En (Colectivo Arqueológico-Paleontológico Salense, Ed.) [archivált változat] (pdf), 129–168. o. (2004). Hozzáférés ideje: 2011. július 25. [archiválás ideje: 2012. szeptember 4.]
- ↑ Longrich 2008: Longrich, N. (2008). „A new, large ornithomimid from the Cretaceous Dinosaur Park Formation of Alberta, Canada: Implications for the study of dissociated dinosaur remains”. Palaeontology 51 (4), 983–997. o.
- ↑ Lillegraven 1999: Lillegraven, J.A., Eberle, J.J. (1999). „Vertebrate faunal changes through Lancian and Puercan time in southern Wyoming”. Journal of Paleontology 73 (4), 691–710. o.
- ↑ DeCourten 1985: DeCourten, F.L., Russell, D. (1985). „A specimen of Ornithomimus velox (Theropoda, Ornithomimidae) from the terminal Cretaceous Kaiparowits Formation of southern Utah”. Journal of Paleontology 59 (5), 1091–1099. o.
- ↑ Zanno 2010: Zanno, L.E., Weirsma, J.P., Loewen, M.A., Sampson, S.D. and Getty, M.A.. A preliminary report on the theropod dinosaur fauna of the late Campanian Kaiparowits Formation, Grand Staircase-Escalante National Monument, Utah.. Washington, DC: Bureau of Land Management, 204–217. o. (2010). Hozzáférés ideje: 2011. július 25.
- ↑ Palmer 1999: szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 109. o. (1999). ISBN 1-84028-152-9
- ↑ Rothschild 2001: Rothschild, B., Tanke, D. H., and Ford, T. L..szerk.: Tanke, D. H., and Carpenter, K.: Theropod stress fractures and tendon avulsions as a clue to activity, Mesozoic Vertebrate Life. Indiana University Press, 331–336. o. (2001). ISBN 0253339072
- ↑ Barrett 2005: Barrett, P. M. (2005). „The diet of ostrich dinosaurs (Theropoda: Ornithomimosauria)”. Palaeontology 48, 347–358. o.
- ↑ Norell 2001: Norell, M. A., Makovicky, P., and Currie, P. J. (2001). „The beaks of ostrich dinosaurs”. Nature 412, 873–874. o.
További információk[szerkesztés]
- Ornithomimus. The Dinosaur Encyclopaedia. [2009. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 25.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ornithomimus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
