Közönséges orgona

Közönséges orgona
	; A közönséges orgona virágzata
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Asterids;
Csoport:	Euasterids I;
Rend:	Ajakosvirágúak (Lamiales);
Család:	Olajfafélék (Oleaceae);
Nemzetség:	Syringa;
Faj:	S. vulgaris;
Tudományos név
	Syringa vulgaris; L.
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Közönséges orgona témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges orgona témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a növényről szól. Hasonló címmel lásd még: Orgona (egyértelműsítő lap).

A közönséges orgona (Syringa vulgaris) az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó faj. A Balkánon őshonos fajt először a törökök ültették kertekbe, tőlük került a keresztény Európába. Török nevéből (Leilak) származik a lila szín neve sok európai nyelvben.

Elterjedés [szerkesztés]

Az orgonák fő elterjedési területe Ázsia és Kelet-Európa. Díszcserjeként sok fajukat ültetik világszerte.

Jellemzők [szerkesztés]

Általában lombhullató, olykor örökzöld (S. sempervirens) cserjék. Leveleik épek, ritkán szárnyasan osztottak, átellenes állásúak. Felálló vesszőin csak a legfelső 1-2, ritkán 3 rügypárból fejlődik virág. A virágzat végálló buga. A csészelevelek száma általában négy, a szirmok csővé forrtak, a párta sugaras szimmetriájú, lila, vagy fehér színű. A porzók száma kettő, a termés hosszúkás tok két magkezdeménnyel.

Habitus [szerkesztés]

Az orgona virágai és levelei.

3-7 méterre növő nagyobb cserje vagy kis termetű fa,tarackol.
Levélállása keresztben átellenes. A levelek válla szíves vagy levágott, csúcsa kihegyesedő.
Virágai lilák, ritkábban fehérek, illatosak. A virágzat buga. Április végén-májusban virágzik.
Termése toktermés, melyben 4 lapos-szárnyas mag van.

Fajták [szerkesztés]

Az alapfaj orgonalila virágú, a kerti fajták színe a hófehértől a feketés-sötétliláig a legkülönbözőbb (még sárga is van közöttük), a virágok egyszerűek vagy teltek. Általában az egyszerű virágúakat kedvelik, ilyen a lila 'Andenken an Ludwig Spaeth', és a fehér 'Mme Florent Stepman'. A telt virágú fajták-különösen a fehérek- csapadékos időben hamar rozsdásodnak a sok apró szirom között megálló víztől.