Oranienbaumi kastély

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dessau–Wörlitz kertbirodalom
Világörökség
Oranienbaum palace.jpg
Az oranienbaumi kastély
Adatok
Ország Németország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, IV
Felvétel éve 2000
Elhelyezkedése
Oranienbaumi kastély (Németország)
Oranienbaumi kastély
Oranienbaumi kastély
Pozíció Németország térképén
é. sz. 51° 52′, k. h. 12° 17′Koordináták: é. sz. 51° 52′, k. h. 12° 17′

Az oranienbaumi kastély a németországi Dessautól keletre a wörlitzi park közelében található műemlék épület.

A kastély építése 1683-ban kezdődött; II. János György anhalt–dessaui herceg építtette nyárilak gyanánt felesége, Henriette Catharina von Nassau-Oranien számára. Az építéssel az akkor brandenburgi szolgálatban álló holland építészt, Cornelis Ryckwaertet bízták meg. Először egy palota és a lovgai pavilon épült meg egy 28 hektáros barokk kerttel együtt. Egyidejűleg Ryckwaert Oranienbaum városát is átépítette mértani alapokon. A herceg 1693-ban bekövetkezett halála után az oranienbaumi kastélyt átalakították Henriette Catharina hercegnő özvegyi lakhelyévé, a ma is látható háromszárnyas épületté. A termeket drága bőrtapétákkal díszítették. A pincében delfti kerámialapokkal kirakott padlójú nyári ebédlőtermet rendeztek be.

Miután Henriette Catharina 1708-ban elhunyt, az anhalt–dessaui hercegek ritkán, csak vadászatok alkalmával használták a kastélyt. Első ízben III. Lipót Ferenc Frigyes mutatott érdeklődést a kastély iránt, és 1780-ban átalakíttatta a kastélyt és a parkot. Számtalan terem új, kínai császárkori díszítést kapott. A valamikori barokk kertet 1793 és 1797 között angol–kínai stílusúvá alakították át Sir William Chambers elgondolásai alapján, ötemeletes pagodával, vízi úton megközelíthető teaházzal és több ívelt híddal.

1811-ben a kert déli részén megépült a 175 méter hosszú Orangerie, amely Európa legnagyobb ilyen építménye volt és azóta is megszakítás nélkül üzemel citrusfélékből és más ritka fákból álló gyűjteményével.

A második világháború után az NDK 1953-tól a kastélyban helyezte a szász–anhalti tartományi levéltárat illetve Halle járási levéltárát. Csak a német újraegyesítés után költöztették el a levéltárat, és 2003-ban nyílt meg a látogatók számára. A kastély helyreállítási munkái azonban nem fejeződtek be; a látogatható termek egyelőre csak ízelítőt nyújtanak a kastély egykori pompájából.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]