On the Run (Pink Floyd-dal)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pink Floyd
On the Run
Dal a The Dark Side of the Moon albumról
Megjelent 1973. március 2.
Felvételek 1972. június-1973. január
Stílus Progresszív rock
Hossz 3 perc 31 mp
Kiadó Harvest (UK), Capitol (US)
Szerző David Gilmour, Roger Waters
Producer Pink Floyd
A(z) The Dark Side of the Moon album dalai
Breathe
(2)
On the Run
(3)
Time
(4)

Az On the Run a harmadik dala a brit progresszív rock együttes, a Pink Floyd 1973-as The Dark Side of the Moon című albumának. Ez egy instrumentális dal, ami az utazás feszültségeivel foglalkozik (Wright szerint ezek halálfélelemmé válnak), és amelyet egy VCS3-as szintetizátorral készítettek. Amikor az együttes ezt a dalt játszotta a koncerteken, egy repülőgép modell repült át a terem egyik végéből a másikba, belecsapódott a falba és egy látványos robbanással felrobbant. Egy hasonló effektet használtak az A Momentary Lapse of Reason című album turnéján, ahol egy repülő ágyat láthatott a közönség.

Kompozíció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt a darabot úgy készítették, hogy egy tizenhatod hangjegy érték 8 hangjegyét sorba rendezték az EMS VCS3 segítségével, majd ezt egy generátor segítségével felgyorsították, így felemelték a hangot és a sebességét. Az együttes ekkor hozzá adta a gitáros részeket, valamint balról jobbra végighúztak egy mikrofont egy gitár fedőlapján. Vannak a dalban más szintetizátoros részek is. Egy másik szintetizátor segítségével olyan hangot adtak ki közben, mint amikor elhalad előttünk egy nagy sebességű jármű, előidéztek ezzel egy doppler effektet. A nyolc hangjegyet (E, G, A, G egy oktávval a középső C-től lejjebb, D, középső C, D, E, a középső C oktávon) 166-os tempóval játszották és helyenként felfelé módosították. A végéhez közeledve hallunk egy robbanást, ami fokozatosan halkul el, miközben a zene átmegy a következő szám, a Time bevezetésébe, az órák hangjaival.

Hangok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 27. másodperctől egy női hangot hallunk egy repülőtéri hangosbemondóból. A szövege egy részét nem lehet hallani, mert közben egy helikopter hangja kúszik be a zenébe. A bemondó a felszállt gépek úticéljait mondja be, valamint hogy mindenki vegye a kezébe a repülőjegyét és az útlevelét.

A második perc előtt pár másodperccel az együttes egyik régi vágású roadjának a hangját halljuk. "Roger the Hat" a következőt mondja:

"Live for today, gone tomorrow. That's me", majd nevet egyet.

"Élj a mának, majd meghalsz holnap. Ez vagyok én"".

A nevetés a különböző kiadásokban más-más hangerővel hallható.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Chicago Bulls, az amerikai NBA egyik kosárlabdacsapata ezt a dalt használja a látogató csapatok játékosainak bemutatásakor.

Alternatív és koncertverziók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Delicate Sound of Thunder filmen hallható a dal, míg CD változaton nem szerepel.
  • Az On the Run hallható és látható a P•U•L•S•E koncert lemezen és DVD-n is. A DVD-n láthatjuk, amikor a szám végén a koncert terem egyik végéből a másikba repül egy modell repülőgép, majd egy robbanással eltűnik a szemünk elől.
  • Roger Waters The Dark Side of the Moon turnéján az On the Run hosszabb, mint korábban, s belekevertek egy új effektet, egy nagyon hangos vonatkattogást, amitől még feszültebb lett a dal.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]