Oliver Sacks

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oliver Sacks
Oliversacks.jpg
Született
1933. július 9. (81 éves)
London
Foglalkozása író
vegyész
szerző

Oliver Sacks az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Oliver Sacks témájú médiaállományokat.

Oliver Wolf Sacks, CBE (1933. július 9., London, Anglia), egy New York-ban élő brit neurológus. A neurológia és a pszichiátria professzora, továbbá Columbia Artist a Columbia Egyetemen. Korábban több évet töltött a Yeshiva Egyetem Albert Einstein College of Medicine klinikai karán. Sacks több bestseller írója [1], melyek közül jó néhány neurológiai rendellenességektől szenvedő emberek esettanulmánya. Az 1973-ban megjelent Awakenings című könyvéből azonos című, Oscar Díjra jelölt filmadaptáió is készült 1990-ben, Robin Williams és Robert De Niro főszereplésével.[2] Továbbá ő, és a Musicophilia: Tales of Music and the Brain című könyve voltak a PBS-en futó Nova című sorozat “Musical Minds” című epizódjának témája.

Fiatalsága és tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sacks egy észak londoni zsidó pár negyedik gyermeke. Édesapja Samuel Sacks belgyógyász, édesanyja pedig Muriel Elsie Landau, Anglia első női sebészeinek egyike [3]. Sacksnak kiterjedt rokonsága van, unokatestvérei közé tartozik többek között az izraeli államférfi Abba Eban, az író és rendező Jonathan Lynn, és a közgazdész Robert Aumann. Sacks 6 éves korában őt és Michael nevű bátyját evakuálták Londonból, hogy megszöktessék őket a Blitz elől. Egy közép angliai bentlakásos iskolába küldték, és ott is maradt 1943-ig.[3] Az Uncle Tungsten című emlékiratában említi, hogy fiatal korában lelkes amatőr vegyész volt.[4] Mivel osztotta szülei lelkesedését a gyógyászat iránt, 1951-ben beiratkozott a The Queen’s College-ba az Oxfordi Egyetemen,[3] ahol 1954-ben fejezte be a Bachelor of Arts (BA) képzését fiziológia, és biológia szakon.[5] 1958-ban ugyanebben az intézményben kezdte meg a Master of Arts (MA) tanulmányait, ahol sebészként végzett, így orvosként kvalifikálta magát. A San Fransiscó-i Mt. Zion kórházban, és a UCLA-n töltötte rezidens éveit.

Karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oliver Sacks

Miután megszerezte a Brit orvosi besorolásának amerikai megfelelőjét, Sacks New York-ba költözött, ahol 1965 óta él és praktizál neurológusként. Sacks 1966-ban kezdett konzultálni a Beth Abraham kórház krónikus beteg osztályán.[6] Itt egy, az 1920-as évek afrikai álomkórját (encephalitis lethargica) túlélő csoportjával dolgozott, melynek tagjai már évtizedek óta képtelenek voltak egyedül mozogni.[6] Ezek a betegek, és az ő kezelésük volt Awakenings című könyvének alapja.[6] Sacks oktatóként, majd neurológiai klinikai professzorként dolgozott az Albert Einstein College of Medicine-ben 1966-tól 2007-ig, továbbá a New York University orvosi karán is volt egy állása 1999-től 2007-ig. 2007 júliusában csatlakozott a Columbia University orvosi központjának fakultásához, mint neurológia és pszichiátria professzor. Ugyanekkor az egyetem Morningside kampusza elsőként adta neki a Columbia University Artist címet, felismerve munkáját és szerepét a művészetek és tudományok áthidalása között. 1966 óta Sacks jó néhány, a Little Sisters of the Poor által üzemeltetett ápoló otthonban dolgozott mint neurológiai konzulens, és 1966-tól 1991-ig ugyanebben a titulusban működött a Bronx State kórházban. A Beth Abraham kórházban végzett munkája segített megteremteni azt az alapot, melyre a Music and Neurologic Function (IMNF) épül, és melynek Sacks jelenleg tiszteletbeli orvosi tanácsadója.[7] 2000-ben az IMNF Music Has Power díjjal elsőként tüntette ki. 2006-ban újra megkapta ezt az elismerést, hogy megemlékezzenek “a Beth Abraham-ban eltöltött 40 évéről, és tisztelegjünk kiemelkedő hozzájárulása előtt a zeneterápia, és a zene emberi agyra és elmére gyakorolt hatásának támogatásában.” [8] Sacks még mindig a Little Sisters of the Poor neurológiai konzulense, és fenntartja praxisát New York-ban. A The Neurosciences Institute, és a New York Botanical Garden bizottságaiban is közreműködik.

Irodalmi munka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oliver Sacks 1970 óta ír könyveket a neurológiai pácienseivel való tapasztalatairól. Írásait több mint huszonöt nyelvre fordították le. Könyvei mellett Sacks rendszeresen publikál a The New Yorker-ben, és a The New York Review of Books-ban, és más orvosi, tudományos, és általános kiadványokban.[9][10][11] Sacks munkája már “szélesebb körű médiában szerepelt, mint bármely más orvosé aki ír is” [12], 1990-ben pedig a New York Times azt írta róla, hogy “a mai orvostudomány egyfajta udvari költőjévé vált”.[13] Leírásai az emberekről, akik megbirkóznak és alkalmazkodnak neurológiai feltételekhez vagy sérülésekhez, gyakran rávilágít arra, hogy a normál agy hogyan foglalkozik az észleléssel, emlékezettel, és egyéniséggel. Sacks úgy véli, hogy írói stílusa a XIX. századi “klinikai anekdoták” műfajából nőtte ki magát, egy olyan irodalmi stílusból, mely részletes esettanulmányokat tartalmazott. Inspirációi közé számítja az orosz A. R. Luria esettanulmányait is.[14]

Sacks gazdag narratív részletességgel írja le eseteit, a beteg tapasztalataira összpontosítva (a The Leg to Stand On esetében ő maga volt a páciens). A betegek akikről ír gyakran képesek különböző módon alkalmazkodni a helyzetükhöz annak ellenére, hogy állapotuk az általános vélekedés szerint gyógyíthatatlan.[15] Leghíresebb könyve az Awakenings, az L-Dopa nevű új gyógyszerrel való tapasztalatait írja le a Beth Abraham-ban lévő post-encephalitic páciensekkel.[6] Ez a könyv volt a brit televízió Discovery című sorozatának számára készült első dokumentumfilm (1974) tárgya is.

A többi könyvében Tourette szindrómás és Parkinson kóros esetekről, és a betegségek hatásáról is ír. A The Man Who Mistook His Wife for a Hat névadó története egy vizuális agnóziás férfiről szól, ami egy 1986-os Michael Nyman opera témája volt. A z An Antropologist on Mars névadó története Temple Grandin-ről, egy high-functioning autista professzorról szól, és megnyerte a Polk díjat magazin tudósításért. A Seeing Voices, Sacks 1989-es könyve különböző témákat ölel fel süket emberek vizsgálatáról. A The Island of the Colorblind című könyvében Sacks a guami Chamorro emberekről ír, akiknél nagyon magas a Lycito-bodig nevű neurodegeneratív betegség aránya (az Amiotrófiás laterálszklerózis és a parkinzonizmus pusztító kombinációja). Paul Cox-szal publikált, és arra jutottak, hogy elképzelhető, hogy ez egy környezeti hatás miatt van, egész pontosan a beta-methylamino L-alanin (BMAA) nevű méreg miatt, mely a cycad mogyoróban halmozódik fel a repülő róka denevér biomagnifikációja által.[16][17]

Sacks néha szembekerült az orvosi és rokkantsági vizsgálati közösségek kritikáival. Az 1970-es 1980-as években az Awakenings című könyv, és a benne szereplő betegek sok kritikát kaptak, vagy figyelmen kívül hagyták őket a legtöbb egészségügyi létesítményben azzal az indokkal, hogy Sacks munkájának alapja nem a mennyiségi, double-blind tanulmányi modell volt. Beszámolóját az autista savantok képességeiről a kutató Makoto Yamaguchi megkérdőjelezte [18], és Daniel Tammet egyetértett vele. Yamaguchi szerint Sacks matematikai magyarázatai is irrelevánsok.[19] Arthur K. Shapiro - akit a “modern tic zavar kutatás apjának” [20] neveznek - úgy válaszolt Sacks híresség státuszára és arra, hogy az ő irodalmi alkotásai népszerűbbek lettek, mint saját orvosi publikációi, hogy “ő egy sokkal jobb író, mint orvos.” [21] Howard Kushner az A Cursing Brain? : The histories of Tourette Syndrome című művében azt írja, hogy Shapiro “saját gondos klinikai munkáját állította szembe Sacks a szokásostól eltérő, anekdotikus megközelítésével egy klinikai vizsgálathoz”.[22]

Tartósabb volt a kritikai a politikai és etikai állásfoglalásai miatt. Bár sokan jellemzik Sacks-ot “könyörületes” íróként és doktorként [23][24][25], mások úgy érzik, hogy csak használja az alanyokat.[26] Egy brit akadémikus, és fogyatékossági jogi aktivista, Tom Shakespeare azt mondta róla, hogy “összetévesztette a betegeit az irodalmi pályafutásával” [27], egy másik kritikus pedig “értelmiségi dili-műsorként” aposztrofálta munkáját.[28] Ilyen kritikák után Bill Murray Sacks karikatúráját játszotta a The Royal Tenenbaums című filmben.[29] Sacks azonban kijelentette: “Remélem az írásom olvasata tiszteletet és megbecsülést mutat, nem pedig kiállítást, vagy valami bemutatót az öröm kedvéért”, majd felsóhajt, “de ez egy kényes üzlet.” [30]

Kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sacks 1996 óta tagja a The American Academy of Arts and Letters-nek (Literature).[31] 1999-ben a Fellow of the New York Academy of Sciences tagja lett.[32] Ugyanebben az évben a Honorary Fellow at The Queen's College, Oxford-nak is tagja lett.[33] 2002-ben a Fellow of the American Academy of Arts and Sciences (Class IV—Humanities and Arts, Section 4—Literature) tagja lett.[34] 2001-ben ő kapta a Lewis Thomas Prize by Rockefeller University díjat.[35] Sacksnak tiszteletbeli doktorátust adományozott a College of Staten Island (1991),[5] Tufts University (1991),[36] New York Medical College (1991), Georgetown University (1992),[37] Medical College of Pennsylvania (1992),[5] Bard College (1992),[38] Queen's University (Ontario) (2001),[39] Gallaudet University (2005),[40] University of Oxford (2005),[41] Pontificia Universidad Católica del Perú (2006) [42], és a Cold Spring Harbor Laboratory (2008). Az Oxford University 2005 nyarán a civil jogok doktorának járó diplomával tüntette ki.[35] Sacks a 2008-as A Királynő Születésnapi Kitüntetései alkalmával a Commander of the Order of the British Empire (CBE) címet kapta.[43] A 2003-ban felfedezett, 3,2 kilométer átmérőjű aszteroida, a 84928 Oliversacks az ő tiszteletére lett elnevezve.[44]

Publikációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Migraine (1970), Awakenings (1973), A Leg to Stand On (1984), Sacks saját élményei, miután egy balesetben elvesztette az egyik lába érzékelésének képességét, The Man Who Mistook His Wife for a Hat (1985), Seeing Voices: A Journey Into the World of the Deaf (1989) , An Anthropologist on Mars (1995), The Island of the Colorblind (1997), Uncle Tungsten: Memories of a Chemical Boyhood (2001), Oaxaca Journal (2002), Musicophilia: Tales of Music and the Brain (2007), The Mind's Eye (2010).

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ "Borzoi Reader | Authors | Oliver Sacks". About the Author. Random House. Retrieved 2009-03-05.
  2. ^ "Awakenings (1990)". IMDb: The Internet Movie Database. Retrieved 2009-03-05.
  3. ^ a b c ^ a b c Brown, Andrew (5 March 2005). "Oliver Sacks Profile: Seeing double". The Guardian. Retrieved 2008-08-10.
  4. ^ Sacks, Oliver (2001). Uncle Tungsten: Memories of a Chemical Boyhood. Vintage Books. ISBN 0-375-40448-1.
  5. ^ a b c ^ a b c d "Oliver Sacks, MD, FRCP". Official site. Retrieved 2008-08-09.
  6. ^ a b c d ^ a b c d "Biography . Oliver Sacks, MD, FRCP". Official website. Retrieved 2008-08-09.
  7. ^ "About the Institute". Institute for Music and Neurologic Function. Retrieved 2008-08-09.
  8. ^ Beth Abraham Family of Health Services (13 October 2006). "2006 Music Has Power Awards featuring performance by Rob Thomas, honoring acclaimed neurologist & author Dr. Oliver Sacks". Press release. Retrieved 2008-08-10.
  9. ^ "Archive: Search: The New Yorker—Oliver Sacks". Retrieved 2008-08-13.
  10. ^ "Oliver Sacks—The New York Review of Books". Retrieved 2008-08-13.
  11. ^ "Oliver Sacks . Publications & Periodicals". www.oliversacks.com. Retrieved 2008-08-13.
  12. ^ Silberman, Steve. "The Fully Immersive Mind of Oliver Sacks". Wired.com. Retrieved 2008-08-10.
  13. ^ Broyard, Anatole (1 April 1990). "Good books abut (sic) being sick". The New York Times. Retrieved 2008-08-10.
  14. ^ "The Inner Life of the Broken Brain: Narrative and Neurology". Radio National. All in the Mind. 2 April 2005. Retrieved 2008-08-10.
  15. ^ Sacks, Oliver (1996) [1995]. "Preface". An Anthropologist on Mars (New ed.). London: Picador. xiii–xviii. ISBN 0-330-34347-5. ""The sense of the brain's remarkable plasticity, its capacity for the most striking adaptations, not least in the special (and often desperate) circumstances of neural or sensory mishap, has come to dominate my own perception of my patients and their lives.""
  16. ^ Murch SJ, Cox PA, Banack SA, Steele JC, Sacks OW (October 2004). "Occurrence of beta-methylamino-l-alanine (BMAA) in ALS/PDC patients from Guam". Acta Neurol. Scand. 110 (4): 267–9. doi:10.1111/j.1600-0404.2004.00320.x. PMID 15355492.
  17. ^ Cox PA, Sacks OW (March 2002). "Cycad neurotoxins, consumption of flying foxes, and ALS-PDC disease in Guam". Neurology 58 (6): 956–9. PMID 11914415.
  18. ^ Yamaguchi M (August 2007). "Questionable aspects of Oliver Sacks's (1985) report". J Autism Dev Disord 37 (7): 1396; discussion 1389–9, 1401. doi:10.1007/s10803-006-0257-0. PMID 17066308. for free access http://secamlocal.ex.ac.uk/people/staff/mrwatkin/isoc/sacks-yamaguchi.htm
  19. ^ Polish Psychological Bulletin, 40, 69-73.
  20. ^ Gadow KD, Sverd J (2006). "Attention deficit hyperactivity disorder, chronic tic disorder, and methylphenidate". Adv Neurol 99: 197–207. PMID 16536367.
  21. ^ Kushner, HI. A Cursing Brain? : The Histories of Tourette Syndrome. Harvard University Press, 2000, p. 205. ISBN 0-674-00386-1
  22. ^ Kushner (2000), p. 204
  23. ^ Weinraub, Judith (13 January 1991). "Oliver Sacks: Hero of the Hopeless; The Doctor of 'Awakenings,' With Compassion for the Chronically Ill". The Washington Post. Retrieved 2008-08-12.
  24. ^ Bianculli, David (25 August 1998). "Healthy Dose of Compassion in Medical 'Mind' Series". New York Daily News. Retrieved 2008-08-12.
  25. ^ Kakutani, Michiko (14 February 1995). "Finding the Advantages In Some Mind Disorders". New York Times. Retrieved 2008-08-12.
  26. ^ Verlager, Alicia (August 2006). "Decloaking Disability: Images of Disability and Technology in Science Fiction Media" (Masters' thesis). MIT.edu. Retrieved 2008-08-10. "However, Sacks's use of his preoccupation with people with disabilities as the foundation for his professional career has led many disability advocates to compare him to P. T. Barnum, whose own professional career (and its subsequent monetary profit) was based to a large degree upon his employment of PWD as 'freaks.' ... Note also the science fiction aspect to the title of Sacks's book, which frames the disabled people he writes about as 'aliens' from a different planet. One issue in the dynamic of the expert who appoints himself as the official storyteller of the experience of disability is that both the professional and financial success of the storyteller often rely upon his framing of the disabled characters as extraordinary, freakish, or abnormal. This is what disability studies scholars and disability advocates term the 'medicalization of disability' (Linton 1998, 1-2)."
  27. Shakespeare, Tom (1996). "Book Review: An Anthropologist on Mars". Disability and Society 11 (1): 137–142. doi:10.1080/09687599650023380. Retrieved 2008-08-11.
  28. ^ Couser, G. Thomas (December 2001). "The case of Oliver Sacks: The ethics of neuroanthropology" (PDF). The Poynter Center, Indiana University. Retrieved 2008-08-10. "One charge is that his work is, in effect, a high-brow freak show that invites its audience to gawk at human oddities ... Because Sacks's life writing takes place outside the confines of biomedicine and anthropology, it may not, strictly speaking, be subject to their explicit ethical codes."
  29. ^ Klawans, Stuart (20 December 2001). "Home for the Holidays". The Nation. Retrieved 2008-08-11.
  30. ^ Burkeman, Oliver (10 May 2002). "Sacks appeal". The Guardian. Retrieved 2008-08-18.
  31. ^ "Current Members". The American Academy of Arts and Letters. Retrieved 2008-08-15.
  32. ^ "New York Academy of Sciences Announces 1999 Fellows". New York Academy of Sciences. 6 October 1999. Retrieved 2008-08-15.
  33. ^ "Honorary Fellows". The Queen's College, Oxford. Retrieved 2008-08-15.
  34. ^ "Class of 2002 - Fellows". American Academy of Arts and Sciences. 2002. Retrieved 2008-08-15.
  35. ^ a b ^ "Oliver Sacks, Awakenings Author, Receives Rockefeller University's Lewis Thomas Prize". Rockefeller University. 2002. Retrieved 2008-08-15.
  36. ^ "Tufts University Factbook 2006–2007 (abridged)" (PDF (4.7 MB)). Tufts University. p. 127. Retrieved 2008-08-15.
  37. ^ "COMMENCEMENTS; At Georgetown, a Speech on Education's Ills". The New York Times. 24 May 1992. Retrieved 2008-08-15.
  38. ^ "Bard College Catalogue 2007–2008—Honorary Degrees". Bard College. Retrieved 2008-08-15.
  39. ^ "Neurologist, peace activist among honorary graduands" (PDF). Gazette, vol. XXXII, no. 9. Queen's University. 7 May 2001. pp. 1, 2. Retrieved 2008-08-15.
  40. ^ "Famed physician delivers Commencement address". Gallaudet University. 1 May 2005. Retrieved 2008-08-15.
  41. ^ "2005 honorary degrees announced". University of Oxford. 14 February 2005. Retrieved 2008-08-15.
  42. ^ "Doctores honoris causa" (in Spanish). Pontificia Universidad Católica del Perú. Retrieved 2008-08-15.
  43. ^ London Gazette: (Supplement) no. 58729, p. 25, 14 June 2008.
  44. ^ Bloom, Julie (September 13, 2008). "Dr. Sacks's Asteroid". The New York Times. Retrieved 2008-09-14.