Oliver Hazard Perry

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oliver Hazard Perry
Captain Oliver Hazard Perry, Portrait in oils by Edward L. Mooney.jpg
Az Erie-tó hőse Edward L. Mooney olajfestményén
Született
1785. augusztus 20.
South Kingston, Rhode Island (Egyesült Államok)
Elhunyt
1819. augusztus 23. (34 évesen)
Atlanti-óceán
Nemzetisége  USA
Fegyvernem haditengerészet
Szolgálati ideje 21 év
Rendfokozata kapitány, ellentengernagy
Egysége Az Erie-tavi amerikai flotta
Csatái Első berber háború
Második berber háború
Erie-tavi csata
Kitüntetései Becsület érdemérem
Rokonai Christopher R. Perry tengerésztiszt (apja)
Matthew C. Perry tengerésztiszt (testvére)

Oliver Hazard Perry (South Kingston, 1785. augusztus 20. - Atlanti-óceán, 1819. augusztus 23.) amerikai haditengerész, aki az 1812-es brit–amerikai háború idején megverte az angolokat az Erie-tavi csatában.[1]

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oliver Hazard Perry Christopher R. Perry és Sarah Perry első gyermekeként született 1785-ben. Négy öccse és három lánytestvére volt.[2][3] Egyik öccse, Matthew Calbraith Perry szintén tengerésztiszt lett, és komoly érdemeket szerzett a Japán nyitását kierőszakoló katonai összetűzésekben.[3]

Tizenhárom évesen, követve apját, csatlakozott az amerikai haditengerészethez. Első útján az édesapja által irányított 30 ágyús General Greene fedélzetén szolgált. A USS Adams fregatt, majd a USS Nautilus szkúner fedélzetén[3] részt vett a berber kalózok elleni első berber háborúban az észak-afrikai vizeken. 1805-ben, mindössze húszévesen korvetthadnaggyá léptették elő, és megbízták egy kisebb szkúner vezénylésével. Később a 14 löveges Revenge kapitánya lett, és az Egyesült Államok keleti partjainál, az Atlanti-óceán északi és középső területén cirkált.[4] 1808-1809-ben hadihajó-építéssel is foglalkozott, amelynek során olyan ismereteket szerzett, amelyeket későbbi megbízásakor tudott igazán hasznosítani.[5]

1811-ben, Rhode Island partjainál, rossz időjárási viszonyok között zátonyra futott hajójával. Perry vizsgálatot kért maga ellen, amelynek eredményeként vétlennek találták. Május 5-én feleségül vette Elizabeth Champlin Masont.[3] Következő év májusában visszatért az aktív szolgálatba, és ismét előléptették. Egy hónappal később az Egyesült Államok hadat üzent Nagy-Britanniának. Perryt megbízták egy 12 löveges hajó irányításával a Newporthoz és New Londonhoz közeli vizeken. Mivel ezen a poszton kevéssé tudott részt venni a háborúban, áthelyezését kérte a nyílt tengeri flottához vagy a Nagy-tavakra.[4]

Háborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1813 februárjában utasítást kapott, hogy csatlakozzon az Isaac Chauncey irányította egységhez az Ontario-tavi Sacket's Harborba. Ide március 3-án érkezett meg. Chauncey nem sokkal később az Erie-tóra küldte Perryt, ahol már készült egy kisebb flotta, hogy megütközzön az angolokkal, és átvegye az uralmat a terület felett.

Perry 1813. szeptember 10-én flottájával megütközött az angolokkal, akiket a csatában megvert, és ezzel nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok átvegye az északnyugati területek ellenőrzését. Perry már a csata elején kénytelen volt elhagyni zászlóshajóját, a Lawrence-t, mert súlyosan megsérült. A csatát a Niagara fedélzetéről folytatta. Győzelme ismertté és népszerűvé tette: Oliver Hazard Perry volt az első, aki egy teljes brit hajórajt úgy tudott legyőzni, hogy valamennyi saját egysége visszatért a kikötőbe. Perryt kapitánnyá nevezték ki.[4][1] Október 5-én részt vett a Thames folyó menti csatában, amelyben meghalt az indián koalíció vezére.[5]

Amerika hőse[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború után Perry megkapta a kongresszustól a becsület érdemérmet.[2] 1815-1817-ben a Java nevű fregattot irányította a Földközi-tengeren. 1815-ben részt vett a második berber háborúban.[3] Később, 1819-ben diplomáciai tárgyalásra indult, hogy véget vessen a Buenos Airesből és Venezuelából induló kalóztámadásoknak, amelyek az amerikai vitorlásokat ellen irányultak. 1819 júliusában megérkezett az Orinoco-folyóhoz, ahol átszállt a USS Nonsuch fedélzetére, amellyel Angosturába hajózott, ahol találkozott Simón Bolívarral. Oliver Hazard Perry a hazafelé vezető úton sárgalázat kapott, és 1819. augusztus 23-án hajója, a John Adams fedélzetén, Trinidad közelében meghalt.[1] Katonai tiszteletadás mellett a trinidadi Port of Spainben temették el. 1826-ban földi maradványait Newportba szállították, ahol az állam emlékművet állított a tiszteletére.[4]

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az amerikai haditengerészet az 1970-es évek második felében új hajótípust vezetett be, amely egyaránt bevethető rakétahordozók, tengeralattjárók és repülőeszközök ellen. Ezt a fregattosztályt Oliver Hazard Perryről nevezték el.[6]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Britannica Encyclopedia 9. kötet, 500-501. oldal ISBN 0-85229-591-X
  2. ^ a b Ohio History Central: Oliver H. Perry. (Hozzáférés: 2012. április 13.)
  3. ^ a b c d e Military History: War of 1812: Commodore Oliver Hazard Perry. (Hozzáférés: 2012. április 13.)
  4. ^ a b c d Erie Maritime Museum: Commodore Oliver Hazard Perry. (Hozzáférés: 2012. április 13.)
  5. ^ a b Infoplease: Perry, Oliver Hazard. (Hozzáférés: 2012. április 13.)
  6. A háború művészete: Oliver Hazard Perry-osztályú fregattok. (Hozzáférés: 2012. április 13.)