Old Dalby vasúti tesztpálya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Old Dalby vasúti tesztpálya
Elhelyezkedése
Old Dalby vasúti tesztpálya  (Egyesült Királyság)
Old Dalby vasúti tesztpálya
Old Dalby vasúti tesztpálya
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 52° 48′ 32″, ny. h. 0° 59′ 36″Koordináták: é. sz. 52° 48′ 32″, ny. h. 0° 59′ 36″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Old Dalby vasúti tesztpálya témájú médiaállományokat.
Old Dalby vasúti tesztpálya
Wildmerpool, egykori állomás
Wildmerpool, egykori állomás
 Hossz: 21 km
 Nyomtávolság: 1435 mm
BSicon BHF.svg Nottingham
BSicon .svgBSicon xABZlf.svgBSicon CONTgq.svg Nottingham-Lincoln vasútvonal
BSicon exWBRÜCKE1.svg Trent folyó
BSicon exHST.svg Edwalton
BSicon ENDExa.svg
BSicon eHST.svg Plumtree
BSicon TUNNEL1.svg Stanton alagút
BSicon eHST.svg Widmerpool
BSicon eHST.svg Upper Broughton
BSicon DST.svg Old Dalby irányítóközpont
BSicon TUNNEL1.svg Grimston alagút
BSicon eHST.svg Grimston
BSicon TUNNEL1.svg Saxelby alagút
BSicon .svgBSicon .svgBSicon STR.svgBSicon .svgBSicon exCONTg.svg Iparvágány Waltham felé
BSicon .svgBSicon .svgBSicon ABZgl+l.svgBSicon KDSTxr.svgBSicon exSTRrf.svg Asfordby fűtőház
BSicon TUNNEL1.svg Asfordby alagút
BSicon CONTfq.svgBSicon STRlg.svgBSicon STR.svgBSicon .svgBSicon .svg Birmingham - Peterborough felé
BSicon exCONTr.svgBSicon eKRZu.svgBSicon eKRZu.svgBSicon exABZq+l.svgBSicon exCONTl.svg
BSicon STRlf.svgBSicon ABZg+rxl.svgBSicon exSTRrf.svg
BSicon BHF.svg Melton Mowbray
BSicon CONTf.svg Birmingham - Peterborough felé

Az Old Dalby vasúti tesztpálya (angolul: Old Dalby Test Track) egy Közép-Angliában működő vasútvonal, amelyen az angol vasutak számára épített szerelvények próbafutásait bonyolítják.

Elhelyezkedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közép-Angliában, Nottingham déli előterében helyezkedik el. A vonal a várostól délkeleti irányban fut, majd Melton Mowbray állomásnál csatlakozik a Birmingham felé tartó vasútvonalhoz. A vonal 80-100 méter közötti tengerszint feletti magasságban, enyhén hullámzó dombvidéken vág át. A vonal futása akár vadregényesnek is nevezhető, az erdők és bevágások mellett négy alagút is található rajta. A vonalból napjainkban 21 kilométer járható.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasúti fővonalként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szakaszt az 1870-es évek közepén kezdte építeni a Midland Railway társaság, hogy a Nottingham és Dél-Anglia közötti távolságot lerövidítsék, illetve hogy a túlterhelt Trent Junction csomópontot elkerülhessék. A pálya eredetileg kétvágányú volt. A vonalat 1879 novemberében nyitották meg a teherforgalom számára. A személyszállító vonatok csak néhány hónappal később, 1880. november 2-től haladhattak át ezen a szakaszon. A vasútvonal kezdettől fogva tranzitvonalnak számított, a saját állomások forgalma kevés volt.

A vonal életének csúcspontja az 1940-es évek első felében érkezett el. A második világháborút vívó brit hadsereg 1942-ben Old Dalby településen nagy méretű logisztikai központot létesített, amelynek kiszolgálásához egy négy vágányos teherpályaudvart építettek a település határában. Később ide telepítették a nagy méretű gépek, sérült harci repülők, nélkülözhetetlen berendezések javítását végző alakulatot is. A javító- és raktárbázis igencsak fellendítette a vonal forgalmát, az 1940-es évek első felében napi rendszerességgel haladtak át ezen a szakaszon a legkülönfélébb rakományt szállító vonatok.

A második világháború generálta forgalom azonban csak ideiglenesen fedte el, hogy a vasútvonalra ekkor már nem volt szükség. A forgalom csökkenése miatt 1948-'49-ben az állomások többségén megszüntették vagy a személyforgalmat, vagy a tehervonatok kiszolgálását. Az egyre kihasználatlanabb vonalszakaszt az angol kormány 1960-as években végrehajtott vasúti reformja során felszámolásra jelölték. 1968 utolsó hónapjaira az összes még működő állomást megszüntették, majd a vonalat bezárták. Az üzemszünet alig néhány hónapig tartott, az Old Dalbyban még mindig működő katonai bázis kiszolgálására 1969-ben újból használhatták tehervonatok a pálya déli szakaszát. A Nottingham déli határában futó vonalszakaszt azonban véglegesen felszámolták. A síneket felszedték, helyükön elővárosi utat építettek.

Vasúti tesztpályaként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kísérlet Old Dalby állomáson 1984-ben

Az iparvágánnyá lefokozott Old dalby-i vonal nem sokáig állt kihasználatlanul. Az angol vasút már 1968-ban keresni kezdte azt a vasútvonalat, amelyen a gázturbinás kísérleti vonatát kipróbálhatta volna. Az old dalby-i szakasz ideálisnak tűnt e célra, így azt rövid idő alatt átalakították. Egyes szakaszokon eltávolították a második vágányt, a szakasz északi és déli részén pedig a körüljárást lehetővé tevő kitérőket telepítettek. Szintén elbontották a vasútállomások peronjait, ugyanakkor megmaradtak az állomásépületek. A megmaradó síneket megerősítették, hogy azok el tudják viselni a nagy tömegű és nehéz szerelvények által jelentett terhelést is. A szakasz közepén elhelyezkedő Old Dalby állomást irányítóközponttá építették át. 1970. július 8-án a vonal megmaradt déli szakaszát a Brit Vasúti Kutatóintézet kísérleti vasútjaként nyitották meg újra.

A gázturbinás APT vonat próbamenetei 1973-ban kezdődtek. 1976-ban az APT 231 km/h-ra gyorsult Old Dalby közelében. Az gázturbinás vonat sikeres kísérletei után sem maradt munka nélkül a tesztközpont. 1982-ben villamosították a pályát, így azon már villanyvontatású szerelvények is futhattak. A brit vasúton használt mozdonyok és motorkocsik próbameneteit rendszerint ezen a pályaszakaszon végezték. Nem pusztán járműveket, hanem biztonsági berendezéseket, technikai újításokat is teszteltek Old Dalbyban. A vonal életének leglátványosabb pillanatai az ún. töréstesztek voltak. Ezek közül a legnagyobb figyelmet egy 1984-es kísérlet kapta, amikor egy 160 km/h-val száguldó vonatot egy nukleáris fűtőanyag szállítására használt konténerrel ütköztettek.[1]

1997-ben a konzervatív kormányzat privatizálta a vasúti kutatóintézetet. Az Old dalby-i létesítményt 1998-ban a Serco Railtest Limited nevű magánvállalat vásárolta meg, de hosszú hónapokig bizonytalan volt a vonal sorsa. Erre az időre a pálya állapota igen leromlott, a vonalon elérhető legnagyobb sebesség mindössze 90 km/h volt. A Serco 2000-ben végül a vasúti piac felpezsdülése után szánta rá magát a cselekvésre: 2000-ben a pályát lezárták és teljesen újjáépítették, a tesztközpontot Old Dalbyból a vonal déli részén fekvő Asfordby állomására telepítették át.[2] 2001. július 7-én a angol Pendolino vonatok tesztjével kezdődött meg az új üzem. 2003-ban végeztek az ETCS vonatbefolyásoló rendszer telepítésével.[3] Az új évezred kezdetének fellendülése után a pálya ismét kihasználatlanul áll, így a létesítmény felszámolása ismét kézzel fogható közelségbe került. A megmentő ezúttal a brit főváros új metrószerelvényei számára tesztpályát kereső Metronet volt, amely 2007-ben hosszú távra bérbe vette az Old dalby-i vaspályát.


Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Old dalby-i vasúti kísérlet, 1984 témájú médiaállományokat.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Old Dalby Test Track című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. BBC: Nuclear Flask Train Crash Test (angol nyelven). Youtube, 1984. június 14. (Hozzáférés: 2010. március 3.)
  2. Old Dalby station (angol nyelven). Wikimapia. (Hozzáférés: 2010. március 4.)
  3. ETCS Test track in the UK (angol nyelven). ERMTS. (Hozzáférés: 2010. március 4.)