Olasz koncér
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett       |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Rutilus rubilio (Bonaparte, 1837) |
||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Olasz koncér témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Olasz koncér témájú médiaállományokat. |
Az olasz koncér (Rutilus rubilio) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjéhez, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Az olasz koncér Olaszország tavaiban és folyóiban, Dalmácia területén, Nyugat-Görögországban (az Asztropotamoszig) található meg.
- Rutilus rubilio prespensis – Preszpa-tó
- Rutilus rubilio ochridanus – Ohridi-tó
Megjelenése [szerkesztés]
Alakja: A hal háta magas, teste csak kevéssé nyújtott, hasonlít a bodorkához, magas és keskeny hát- és farok alatti úszókkal. Szájnyílása keskeny, csaknem vízszintes. Nagy, kerekded pikkelyei vannak, 38-45 az oldalvonal mentén, mely az oldalain a testmagasság alsó harmadáig süllyed. Mellúszói 17-18, hátúszói 12-14, a farok alatti úszója 11-14 sugarú. Garatfogai egysorosak, vaskosak (5-5).
Színezete': Sötét háta a zöldestől a barnásig, csillogó, oldalai világosabbak, ezüstszínűek, a pikkelysorok mentén húzódó keskeny, szürke sávokkal. Hasoldala a fehérestől a sárgásig változik. Hátúszója sötét, a hasúszók, valamint a farok alatti és a farokúszó pirosasak. Szemei sárgásak-téglavörösek.
Mérete: Testhossza 15-20 centiméter, maximum 25 centiméter.
Életmódja [szerkesztés]
Az állat életmódja hasonló a hazai bodorkához, amelyet Olaszországban, Dalmáciában, Nyugat-Görögországban helyettesít a számára alkalmas vizekben. Tápláléka férgek, apró rákok, rovarlárvák, vízbe hullott rovarok, vízinövények.
Szaporodása [szerkesztés]
Április-májusban ívik. Ikráit a sekély parti vízben, a sűrű vízinövényzet közé rakja le, amelyek ott a kikelésig megtapadnak.
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 8.)
- Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
