Olasz kiejtés

Az olasz kiejtés a latin nyelv helyi jellegzetességeket is magán viselő kiejtéséből alakult ki évszázadok alatt. Máig az olasz hasonlít legjobban a latinra.

Az ábécé

Az ábécé a következő 21 betűből áll: A, B, C, D, E, F, G, H, I, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, Z.

Idegen vagy régies szavakban előfordulhatnak még a j, k, w, x, y betűk is.

A hangsúly

A hangsúly általában – a szókincs 85%-ában – az utolsó előtti szótagra (parola piana) esik, pl. ragazzo, amare. Egyes esetekben más szótagra is eshet, de csak a szóvégi hangsúlyt (parola tronca) jelölik ékezettel, pl. città, menù, ventitré.

A hangsúly lehet jelentésmegkülönböztető szerepű is, de ilyen esetekben sem jelölik ékezettel, pl. Sofia „Szófia” – Sofia „Zsófia”.

A magánhangzók

Az olasz irodalmi nyelvben a következő magánhangzók találhatók:

Az olasz magánhangzók

	Elöl képzett	Hátul képzett
Zárt	[i]	[u]
Félig zárt	[e]	[o]
Félig nyílt	[ɛ]	[ɔ]
Nyílt	[a]

Mivel az olasz írás nem fonetikus, a fenti hét hangot a következő betűkkel írja le:

Betű(k)			Hang(ok)	Példák
a	hangsúlyosan	nyílt szótagban	[aː]	lama [ˈlaːma], sala [ˈsaːla]
		egyébként	[a]	pazzo [ˈpa:ʦ:o], bagno [ˈba:ɲ:o]
	hangsúlytalanul		[a]	allievo ['al:jɛːvo], bicicletta ['biʧikle:tːa]
à	csak szó végén		[a]	unità ['unita:]
e	hangsúlyosan	nyílt szótagban	[ɛː] [eː]	bene [ˈbɛːne], ieri [ˈjɛːri] nero [ˈneːro], invece ['iɱveːʧe]
		egyébként	[ɛ] [e]	bello [ˈbɛlːo], dente [ˈdɛ:nte] allegro [alle:gro], freddo [ˈfre:ddo]
	hangsúlytalanul		[e]	male [ˈmaːle], equinozio [ekwiˈnɔːʦjo]
è	csak szó végén		[ɛ]	cioè [ʧoˈɛ:]
é	csak szó végén		[e]	perché [perˈke:]
i	hangsúlyosan	nyílt szótagban	[iː]	riso [ˈriːzo], zio [ˈʦiːo]
		egyébként	[i]	mille [ˈmilːe], imbecille [imbeˈʧi:l:e]
	hangsúlytalanul	c, g, sc és a, e, o, u között	-	cielo [ˈʧɛːlo], giocare [ʤoˈkaːre], lasciare [laˈʃ:aːre]
		magánhangzó előtt	[j]	operaio [opeˈraːjo], ieri [ˈjɛːri]
		magánhangzó után	[ɪ̯]	mai [maːɪ̯], hai [aːɪ̯]
		egyébként	[i]	risposto [risˈpo:sto], utilità [utiliˈta:]
ì	csak szó végén		[i]	così [coˈzi:]
o	hangsúlyosan	nyílt szótagban	[ɔː] [oː]	buono [ˈbwɔːno], uomo [ˈwɔːmo] Roma [ˈroːma], loro [ˈloːro]
		egyébként	[ɔ] [o]	oggi [ˈɔ:ʤ:i], Rodolfo [roˈdɔ:lfo] volpe [ˈvo:lpe], gomma [ˈgo:m:a]
	hangsúlytalanul		[o]	torbido [ˈto:rbido], volo [ˈvoːlo]
ò	csak szó végén		[ɔ]	però [peˈrɔ:]
ó	csak szó végén, nagyon ritka		[o]	metró [metˈro:]
u	hangsúlyosan	nyílt szótagban	[uː]	muro [ˈmuːro], comune [koˈmuːne]
		egyébként	[u]	ungere [ˈu:nʤere], zucca [ˈʦu:k:a]
	hangsúlytalanul	magánhangzó előtt	[w]	qua [kwaː], cuore [ˈkwɔːre]
		magánhangzó után	[ʊ̯]	rauco [raːʊ̯ko], neutro [nɛːʊ̯tro]
		egyébként	[u]	unità [uniˈta:], mutilare [mutiˈlaːre]
ù	csak szó végén		[u]	menù [meˈnu:]

Megjegyzések:

• Az olaszban nincs fonémikus különbség a hosszú és rövid magánhangzók között, bár a hangsúlyos nyílt szótagban (kivéve a szó végén) a magánhangzók hosszúak.
• Hangsúlyos szótagban az olasz megkülönbözteti a félig zárt /e o/ és félig nyílt /ɛ ɔ/ hangokat. Ugyanez a megkülönböztetés hangsúlytalan szótagban csak szonoránsok (zengőhangok: /j, l, m, n, ɲ, r/) előtt marad meg.
• Hangsúlytalan /u/ az utolsó szótagban rendkívül ritka. Csak hangutánzó szavakban (pl. babau), idegen vagy kölcsönszavakban (pl. guru) valamint tulajdonnevekben (Gennargentu) található meg.
• Ha hangsúlytalan szóvégi magánhangzót magánhangzóval kezdődő szó követ, akkor a hangsúlytalan hang összekapcsolódik a másikkal és félhangzóvá válik. Ezt sinalefenek nevezik olaszul. Főként szótagszámláláskor, pl. költészetben fontos.

Nyílt és zárt hangok

Általában nyílt /ɛ/ található a következő szavakban:

• az ie kettőshangzóban (kivéve a bietta, chierico, fischietto szavakat),
• az -ente végződésű melléknevekben és participio presentében,
• az -enza végű főnevekben,
• az -endo végű gerundiókban,
• az -ello végződésben,
• az -esimo sorszámnévképzőben,
• bizonyos igealakokban (passato remoto: -essi, -esse, -essero; feltételes mód jelen idő: -etti, -ette, -ettero)

más esetben az e általában zárt /e/.

Általában nyílt /ɔ/ található a következő szavakban:

• az uo kettőshangzóban,
• az összes véghangsúlyos és az egytagú -o-ra végződő szóban,
• az -orio, -oria végződésű szavakban,
• az -ozio, -ozia végződésű szavakban,
• az -oma végződésű szavakban,
• az -osi végződésű szavakban,
• a -logico végződésű szavakban,
• az -opside végződésű szavakban,
• a -scopio végződésű szavakban,
• az -otide végződésű szavakban,
• az -oide végződésű szavakban,
• az -otto végződésű szavakban,
• az otto és nove számokban, és összetételeikben

más esetben az o általában zárt /o/.

Egyebek:

• te [tɛ] „nesze”, tè [tɛ] „tea”, de te [te] „téged”

Nyelvjárási eltérések

Bizonyos magánhangzókat a nyelvjárásokban az irodalmi kiejtéstől eltérően ejthetnek. Ezek közül a legismertebbek:

Betű(k)			Hang(ok)	Példák
a	Piemont egyes vidékein hangsúlyos helyzetben	nyílt szótagban	[ɑː]	parlato [parˈlɑːto]
		egyébként	[ɑ]	alto [ˈɑ:lto]
	Emilia Romagnában, Puglia vidékén hangsúlyos helyzetben	nyílt szótagban	[æː]	male [ˈmæːle]
		egyébként	[æ]	callo [ˈkælːo]
	délen hangsúlytalanul (mint a németben)		[ə]	sala [ˈsaːlə]
i	délen a c, g, sc és magánhangzó közötti helyzetben		[i]	cielo [ʧiˈɛːlo]
	délen hangsúlyos szótag előtti szótagban		[ə]	Sicilia [səˈʧiːlja]
u	Piemontban, Liguriában, Lombardiában és néhány helyen Emiliában gyakran	hangsúlyosan	[yː]	muro [ˈmyːro]
		hangsúlytalanul	[y]	unità [yniˈta]

Eltérések lehetnek a római és a firenzei norma között a nyílt /ɛ, ɔ/ és zárt /e, o/ kiejtése között bizonyos szavakban. Ez kb. 300 szót érint, ezek közül a legfontosabbak:

• nyílt /ɛ/-t ejtenek Firenzében, de zártat /e/ Rómában: Agnese, annettere, arena, bello, bipenne, ceffo, centro, cespite, colletta, connettere, cresima, debbo, devo, ebbe, ebbero, ebbi, Elisabetta, esempio, lettera, maestro, marengo, membro, menomo, nesso, Orvieto, redini, remo, reni, resina, rimembro, scetto, schietto, seppi, siete, spegnere, sterco, strenna, svelto, tempero, tempia, tempio, tento, teschio, vero;
• zárt /e/-t ejtenek Firenzében, de nyíltat /ɛ/ Rómában: adeguo, allegro, annego, bestia, bistecca, Brescia, calpesto, Cesare, chierica, chierico, far cilecca, cometa, cresta, desto, detto, dileguo, edera, Elba, ellera, elsa, erpice, erto, esca, esco, falena, fedele, fregio, gregge, inerpico, intero, lebbra, libeccio, Maddalena, melma, nego, pentola, rivelo, scendo, seguo, sgretolo, Stefano, stregua, svelo, temo, trebbio, tregua, trenta, Trento, vellico, vendico, zenzero;
• nyílt /ɔ/-t ejtenek Firenzében, de zártat /o/ Rómában: cocolla, corico, corte, cotica, dimora, dimoro, esoso, formula, formulo, gonna, grotta, moccolo, mozzo, orco, porgere, scroffa, scrofola, sordido, sposano, sposo, Stoccolma, storpio, stroppio;
• zárt /o/-t ejtenek Firenzében, de nyíltat /ɔ/ Rómában: accocca, affoga, affolla, atroce, aurora, Bertoldo, bisogna, bisogno, bitorzolo, Bologna, bordo, borra, borro, botro, carbonchio, carogna, cocca, cognome, colonna, coloro, compito, comploice, coppa („felvágottfajta”), costro, doga, dopo, enorme, esploso, feroce, foce, foga, folla, foro („nyílás”), forra, germoglia, giogo, Giorgio, golfo, gorgoglia, gotta, groppo, imposta, incocca, incolonna, ingoio, ingollo, insorgere, loro, manigoldo, nascosto, nome, norma, orcio, orgoglio, otre, posto, proposta, quattordici, ricovero, rigoglio, rintocco, risposta, robbia, rocca, Romolo, scocca, scolta, scortico, sfogo, sgomina, sogno, sonno, sono, spilorcio, tocca, torba, torma, veloce, vergogna, vogo és az -ognolo képző.

Ezeket az eltéréseket az olasz nyelvészek nem tekintik hibának, így nem is foglalnak állást valamelyik alak használata mellett.

Kettőshangzók

Az olaszban két félhangzó van, az /ɪ̯/ és az /ʊ̯/, ezt i és u betűkkel írnak. Mindig rövidek és egybeolvadnak a mellettük álló teljes magánhangzóval. Kétféle típusuk létezik:

• emelkedő diftongusok: ia [ja], ie [jɛ] / [je], io [jɔ] / [jo], iu [ju], ua [wa], ue [wɛ] / [we], ui [wi], uo [wɔ]
• ereszkedő diftongusok: ai [aɪ̯], au [aʊ̯], ei [ɛɪ̯] / [eɪ̯], eu [ɛʊ̯] / [eʊ̯], oi [ɔɪ̯] / [oɪ̯]

Ezeket a kapcsolatokat általában nem választjuk el, kivéve akkor, ha a hangsúly az i-re vagy az u-ra esik: abbaino, faina, ateismo, zia, zio, scia, via, mio, pio, io, baule, due.

Mint ahogy azt már az i betűnél láttuk, c, g, sc és magánhangzók között csak írásjel, a mássalhangzó kiejtését jelzi, de a köznyelvben nem ejtjük.

Mássalhangzók

Az olasz mássalhangzók

	bilabiális	labiodentális	dentális/ alveoláris	posztalveoláris	palatális	veláris
nazális	[m]		[n]		[ɲ]
plozíva	[p] [b]		[t] [d]			[k] [ɡ]
affrikáta			[ʦ] [ʣ]	[ʧ] [ʤ]
frikatíva		[f] [v]	[s] [z]	[ʃ]
pergőhang			[r]
laterális			[l]		[ʎ]
approximáns					[j]	[w]

Ezeket a hangokat az olasz helyesírás szerint a következő betűkkel és betűkapcsolatokkal írjuk le:

Betű(k)		Hang(ok)	Példák
b		[b]	barba [ˈba:rba]
c	e, i előtt	[ʧ]	cielo [ˈʧɛːlo], caccia [ˈka:ʧ:a]
	máskor	[k]	cane [ˈkaːne], ricco [ˈri:k:o]
ch	csak e, i előtt található	[k]	chimica [ˈki:mika], ricchi [ˈri:k:i]
d		[d]	piede [ˈpjɛde], cadde [ˈkadːe]
f		[f]	fusto [ˈfu:sto], affitto [aˈf:i:t:o]
g	e, i előtt	[ʤ]	giro [ˈʤiːro], aggio [ˈa:ʤ:o]
	máskor	[g]	gallo [ˈga:lːo], leggo [ˈlɛ:g:o]
gh	csak e, i előtt található	[g]	luoghi [ˈlwɔ:gi], ricchi [ˈri:kki]
gli	önállóan vagy magánhangzó előtt szó elején	[ʎ]	gli [ʎi], glielo [ˈʎɛːlo]
	mássalhangzó előtt	[gli]	glicerina [gliʧeˈriːna]
	máskor	[ʎː]	paglia [ˈpa:ʎja], luglio [ˈlu:ʎjo]
gn	szó elején	[ɲ]	gnomo [ˈɲɔːmo]
	máskor	[ɲː]	bagno [ˈba:ɲːo], cagnolino [ka:ɲːoˈliːno]
h	csak c, g, sc után, valamint az avere ragozott alakjaiban található	-	ghiro [ˈg:iro], hai [ˈa:ɪ̯]
j	csak idegen szavakban és nevekben található	[j]	Jesolo [ˈjeːzolo], Majano [maˈja:no]
k	csak idegen szavakban és nevekben található	[k]	kappa [ˈkapːa], kaleidoscopio [kale.idoˈskɔ:pjo]
l		[l]	alto [ˈa:lto], callo [ˈka:l:o]
m		[m]	amare [amˈaːre], mamma [ˈma:m:a]
n	b, f, p, v előtt	[ɱ]	invece [iɱˈveːʧe], anfibio [aɱˈfiːbjo]
	c /k/, g /g/, k, q előtt	[ŋ]	piango [ˈpja:ŋo], anche [ˈa:ŋke]
	c /ʧ/, g /ʤ/, gli előtt	[ɲ]	mangia [ˈma:ɲʤa], vince [ˈvi:ɲʧe]
	máskor	[n]	lana [ˈlaːna], nonno [ˈno:n:o]
p		[p]	campo [ˈka:mpo], apparenza [apːaˈrɛ:nʦa]
q	csak u állhat utána	[k]	qui [kwi], acqua [ˈakːwa]
r		[r]	tardi [ˈta:rdi], porre [ˈpoːrre]
s	magánhangzók között, zöngés mássalhangzó előtt	[z]	rosa [ˈrɔːza], sbaglio [ˈzba:ʎjo]
	máskor	[s]	sì [si:], triste [ˈtri:ste]
sc	e, i előtt szó elején	[ʃ]	scena [ˈʃeːna], sciame [ˈʃaːme]
	e, i előtt szó belsejében	[ʃː]	nascere [ˈna:ʃːere], pesci [ˈpe:ʃːi]
	máskor	[sk]	scuola [ˈskwɔːla], discutere [diˈskuːtere]
sch	csak e, i előtt található	[sk]	scheda [ˈskeːda], affreschi [afːˈre:ski]
t		[t]	alto [ˈa:lto], fatto [ˈfa:tːo]
v		[v]	vado [ˈvaːdo], evviva [eˈvːiːva]
w	csak idegen szavakban és nevekben található	[v]	Walter [valˈter], wagon [vaˈgon]
x	csak idegen szavakban és nevekben található	[ks]	extra [ˈekstra], uxoricidio [uksoriˈʧiːdjo]
y	csak idegen szavakban és nevekben található	[j]	yogurt [joˈgurt]
z	szó elején, mássalhangzó mellett	[ʦ] [ʣ]	zoccolo [ʦoˈkːɔːlo], marzo [ˈma:rʦo] zulù [ʣuˈlu:], arzillo [arˈʣi:lːo]
	máskor	[ʦː] [ʣː]	azione [aˈʦːjoːne], pizza [ˈpi:ʦːa] azalea [aˈʣːaːle.a], mezzo [ˈme:ʣːo]

Megjegyzések:

• A mássalhangzók lehetnek rövidek és hosszúak. A hosszú hangokat általában a betű kettőzésével jelöljük, mint a magyarban: bb, cc, dd, ff, gg, ll, mm, nn, pp, rr, ss, tt, vv. A c és g betűk esetében a rákövetkező hangtól függhet a betű hosszú kiejtése is, pl. a cca csoport [kːa] lesz, de a cci ejtése [ʧːi]. A q-t nem kettőzzük, hanem c-t írunk elé: acqua [ˈa:kːwa], kivéve a soqquadro [sokːwadro] szóban. A h-t nem ejtjük, ezért nincs kettőzött alakja sem. Az idegen betűket általában a kölcsönző nyelv helyesírása szerint írjuk, és ezek nagy része nem kettőzött. A /ʎ/, /ɲ/, /ʃ/ szó elejét kivéve hosszan hallható, még ha a helyesírás ezt nem tükrözi is, mivel ezek a hangokat betűkapcsolatokkal írjuk (gli, gn, sce, sci). Egyetlen hang van, amely sosem lehet hosszú, ez a /z/.
• A nazálisok kiejtése a rájuk következő hangtól függhet, de mivel ezek a kiejtési változatok csak adott helyzetben fordulhatnak elő, ezért nem tekintjük őket önálló fonémának.
• Mássalhangzók között az s kiejtésében van észak-déli ellentét. Északon magánhangzók között általában [z]-nek ejtik, míg délen ugyanezt [s]-nek hallani. Északon ugyanakkor az s ejtése jelentésmegkülönböztető lehet, például: chiese (a chiedere ige passato remoto alakja) [ˈkjɛ:se] – chiese („templomok”) [ˈkjɛ:ze].
• A z betű kiejtése általában [ʦː]. Ritkán azonban mégis előfordulhat a [ʣː]-ként való ejtés is. Szabály erre nincs, de általánosságban elmondható, hogy zöngés ejtés a következő esetekben fordul elő:
  • szó elején, ha a második szótag zöngés mássalhangzóval kezdődik: zona [ˈʣɔːna];
  • két egyszerű magánhangzó között gyakran: bazar [baˈʣaːr];
  • hangsúlyos szótagot megelőzően kettőzve: azzurro [aˈʣːurːo];
  • de a fentiektől eltérő számos kivétel akad (pl. többnyire ʣ-nek ejtik a zia, zio, zucchero, Mozart, nazi(sta) stb. esetében, amikor nem ismerik a helyes szótári alakot).

Nyelvjárási változatok

Egyes mássalhangzókat az egyes nyelvjárásokban az irodalmi kiejtéstől eltérően ejtenek. Ezek közül a legismertebbek:

Betű(k)		Hang(ok)	Példák
b	Rómában és délebbre szó elején magánhangzó előtt és magánhangzók között	[bː]	barba [ˈbːarba], stabile [ˈstaːbːile]
c	Toszkána nagy részében magánhangzók között a, o, u előtt	[χ]	baco [ˈbaːχo]
	Nyugat-Toszkánában magánhangzók között a, o, u előtt	[-]	baco [ˈbaː.o]
	Dél-Olaszországban magánhangzók között a, o, u előtt	[g]	baco [ˈbaːgo]
	Délen magánhangzók között e, i előtt	[ʃ]	amici [aˈmiːʃi]
d	Délen iskolázatlanok beszédében magánhangzók között	[r]	piede [ˈpjɛːre]
g	Toszkánában magánhangzók, között e, i előtt	[ʒ]	cugino [kuˈʒiːno]
gn	Északon általában röviden ejtik	[ɲ]	ragno [ˈraɲo]
	Bolognában és környékén	[nj]	ingegnere [inʤeˈnjɛːre]
l	Piemontében és Liguriában a, d, o, t, u előtt	[ł]	caldo [ˈkałdo]
p	Dél-Olaszországban m után	[b]	campo [ˈkambo]
	Firenze környékén tanulatlanok beszédében magánhangzók között	[ɸ]	cupola [ˈkuːɸola]
r	Szicíliában szó elején	[rː]	ruota [ˈrːwɔːta]
s	Bologna és Nápoly környékén mássalhangzó előtt	[ʃ]	stomaco [ʃtoˈmaːko]
sc	Északon e, i előtt gyakran rövid	[ʃ]	pesce [ˈpɛʃe]
t	Dél-Olaszországban n után	[d]	quanto [ˈkwando]
	Firenze és Prato környékén tanulatlanok beszédében magánhangzók között	[χ]	prato [ˈpraːχo]
tr	Kelet-Szicíliában	[ʈɽ]	tre [ʈɽe], quattro [ˈkwaʈːɽo]

Mássalhangzó-nyújtás

A magánhangzóra végződő szóra következő szókezdő mássalhangzó bizonyos esetben megnyúlik (rafforzamento). A helyesírás általában nem jelöli, csak ha az ilyen kapcsolatot kötelezően egybeírunk, például: soprattutto.

Minden egyszerű mássalhangzó megnyúlhat, és megnyúlik a mássalhangzó + l, r kapcsolat is.

A megnyúlás a következő esetekben valósul meg:

• minden véghangsúlyos, többtagú szó után, például: può fare [pwɔˈfːaːre]
• a következő szóhoz ragadó egytagú, hangsúlytalan szavak után, például: da Roma [daˈrːoːma], è vero [eˈvːeːro]
• come, dove, qualche, sopra/sovra után: dove vai? [doveˈvːaːɪ̯]

Nyelvjárásokban (főleg északon) ez a megnyúlás elmaradhat.

Forrás

• Herczeg Gyula. Olasz leíró nyelvtan. Budapest: Terra (1991) 

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Italian_phonology című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a Fonologia_della_lingua_italiana című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.