Olasz farkas
|
|
||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Canis lupus italicus (Altobello 1921) |
||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Olasz farkas témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Olasz farkas témájú médiaállományokat. |
Az Olasz farkas (Canis lupus italicus) a farkas (Canis lupus) eurázsiai alfaja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Csak Olaszország területén és Svájc déli részén él.
[szerkesztés] Megjelenése
Közepes méretű alfaj, testhossza 130-180 centiméter, tömege 30-50 kilogramm.
[szerkesztés] Életmódja
Főleg nagyobb testű emlősökre, például zergékre, őzekre, gímszarvasokra és vaddisznókra vadászik, de kisebb állatokat és növényi eredetű táplálékot is fogyaszt
[szerkesztés] Története
A 19. század közepéig a farkas Olaszország összes hegyvidéki területén elterjedt fajnak számított.
Az emberi üldözés miatt (főleg, mert olykor elfogtak a farkasok néhány állatot a szabadon tartott juhok közül) a 20. század közepére az olasz farkas eltűnt az Alpok területéről és kihalt Szicília szigetén is. Az alfaj az 1970-es években érte el egyedszámának mélypontját. 1972-ben Luigi Boitani és Erik Zimen kezdte el az alfaj védelmére indított kampányát. Akkori felmérésük szerint csak 100-110 egyed élhetett. A védelemnek köszönhetően a farkasok egyedszáma növekedni kezdett és az 1980-as évekre elérte a 220-240 egyedet. A populáció a '90-es évekre megduplázódott, jelenleg mintegy 500-600 egyede élhet.

