Olasz Kelet-Afrika
| Olasz Kelet-Afrika | |||
| gyarmat | |||
| 1936 – 1941 | |||
| |||
 | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Addisz-Abeba | ||
| Terület | 1 800 000 km² | ||
| Népesség | 10 000 000 fő (1939) fő | ||
| Pénznem | olasz kelet–afrikai líra | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Olasz Kelet-Afrika témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
_crowned.svg){kind=small}
Olasz Kelet-Afrika (olaszul: Africa Orientale Italiana) történelmi állam Északkelet-Afrika területén, amely 1936 és 1941 között Olaszország gyarmata volt.
Igazgatása[szerkesztés]
A gyarmat a mai Etiópia, Eritrea és Szomália területére terjedt ki. 1936-ban, a második olasz-etióp háború (abesszíniai háború) után hozták létre az olaszok korábbi (Eritrea és Szomáliföld) és frissen megszerzett (Etiópia) területeikből. Olasz Kelet-Afrika hat tartományból állt: Amhara, Eritrea, Galla-Sidamo, Harar, Scioa (Shewa) és Olasz-Szomáliföld.
-hu.svg)
| Tartomány | Székhely | Népesség (kb.) | Címer |
|---|---|---|---|
| Amhara | Gondar | 2 000 000 | 
|
| Eritrea | Aszmara | 1 000 000 | .svg)
|
| Harar | Harar | 1 300 000 | 
|
| Galla és Sidama | Jimma | 1 600 000 | 
|
| Scioà | Addisz-Abeba | 300 000 | 
|
| Somalia | Mogadishu | 1 300 000 | 
|
A tartományokat olasz kormányzók irányították, akik az alkirálynak voltak alárendelve.
Olasz Kelet-Afrika alkirályai:
- 1936 Pietro Badoglio
- 1936-37 Rodolfo Graziani
- 1937-41 Amadeo herceg
- 1941 Pietro Gazzera
- 1941 Guglielmo Nasi (megbízott)
A gyarmat területe átmenetileg megnőtt, amikor 1940-ben az olaszok megszállták Brit Szomáliföldet, és Szomália tartományhoz csatolták.
1941 nyarán az ellentámadás során a britek egész Olasz Kelet-Afrikát megszállták, így a gyarmat felbomlott (a helyi olasz csapatok 1943 őszéig gerillaharcot vívtak a britek ellen).
A gyarmat irányítása[szerkesztés]
A fasiszta Olaszország gyarmati uralma kemény megpróbáltatást hozott a bennszülött lakosságnak. Az oszd meg és uralkodj elvét követve az Etiópiát korábban irányító amhara népcsoport és az Etióp Ortodox Egyház vezető pozícióinak megtörése érdekében támogatták a kisebb (tigray-k, szomáliak) nemzetiségiek területi igényeit, valamint a római katolikus egyházat, sőt az iszlámot is. Az ellenállási kísérleteket keményen megtorolták. 1937 május 21-én a Rodolfo Graziani kormányzó ellen elkövetett sikertelen gyilkossági kísérlet után az olasz katonák a feltételezett elkövetőket üldözve betörtek a Debre Libanos kolostorba és lemészároltak 297 szerzetestés 23 világi személyt. Később Addisz-Abebában is több száz embert öltek meg.
Az olasz kormányzat fontos célja volt az olasz telepesek támogatása, de 1940-ig kb. 3200 olasz földműves érkezett a gyarmatra, ami a tervezett szám alig tizede volt.[1] Az ellenállás, a kedvezőtlen természeti feltételen, a nyersanyagok hiánya nagyon megdrágította a gyarmat eltartását. A becslések szerint az alapvető infrastruktúra kiépítése Olaszország egy teljes évi jövedelmét felemésztette volna.
A második világháború[szerkesztés]
1940-ben Olaszország kelet-afrikai gyarmatairól kiindulva kísérletet tett a brit gyarmatok elfoglalására. Egy rövid időre megszállta Brit Szomáliföldet (ami az olasz hadsereg egyetlen olyan győzelme volt a II. világháborúban, ahol a németek nem segítették). Majd az Etiópiából Líbia felé tervezett áttöréssel a britek Egyiptomban lévő egységeit próbálta meg elszigetelni.ám Olasz Kelet-Afrikát is brit gyarmatok vették körül: Szudán, Kenya és a Vörös-tenger túlpartján Aden, az Európába vezető Szuezi-csatorna pedig szintén a britek kezén volt.
Így hamarosan az olasz csapatok szigetelődtek és kényszerültek védekezésre. A háború kezdetén 90 000 olasz és 200 000 velük szövetséges bennszülött katona állomásozott Olasz Kelet-Afrika területén. A britek főerői Szudán felől támadtak, és 2 hónap múlva (1941 májusban) Amba Alaginál döntő győzelmet arattak. Az utolsó csapatok november végén kapituláltak, de 1943-ig kb. 7000 olasz katona folytatta a britek elleni gerillaháborút.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Cannistraro
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Italian East Africa című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Antonicelli, Franco (1961) Trent'anni di storia italiana 1915 - 1945, Saggi series 295, Torino : Einaudi, 387 p. [olaszul]
- Cannistraro, Philip V. (1982) Historical Dictionary of Fascist Italy, Westport, Conn.; London : Greenwood Press (angolul)
- Del Boca, Angelo (1986) Italiani in Africa Orientale: La caduta dell'Impero, Biblioteca universale Laterza 186, Roma : Laterza, ISBN 88-420-2810-X [olaszul]
- Mockler, Anthony (1984) Haile Selassie's War: The Italian-Ethiopian Campaign, 1935-1941, New York : Random House, ISBN 0-394-54222-3 (angolul)
- Sarti, Roland (1974) The Ax Within: Italian fascism in action, New York : New Viewpoints, ISBN 0-531-06498-0 (angolul)