Olajsütő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olajsütő

Az olajsütő (idegen szóval: fritőz), modern, rendszerint elektromos konyhai eszköz, amely az ételek olajban sütését teszi könnyebbé.

A magas hőmérsékletű, az ételt bőven ellepő olajban a sütés folyamán több kémiai folyamat játszódik le az étel felszínén és belsejében is. A felszín közvetlenül érintkezik a 130-190˚C-os olajjal, és pörkölődött, keményebb réteggé alakul. Ez meggátolja az olaj érintkezését az étel belsejével, így a belső rész anyagainak kiáramlását, kioldódását. A belső rész hőmérséklete alacsonyabb az olajénál, a víztartalma folyamatosan forr el, és a hőmérsékletet 100˚C körül marad. A sütés folymán képződő vízgőz kezdetben viharosan pezseg ki, felfröcskölve a forró olajat. Később a képződés üteme lelassul, és halkan emelkednek fel a vízgőz buborékok. Az étel anyagainak pörkölődése, karamellizációja folyamán jellegzetes illatú anyagok szabadulnak fel – mindnyájan felismerjük az illatot, ha a közelben olajban sütnek.

A sütő tartályának fala lényegesen magasabb, mint az olaj szintje. Azért alakítják így ki, mert a sütés folyamán az olaj magasra felhabosodhat. A fritőz fedele felfogja a fröccsenő olajcseppeket, és a tetején van egy betekintőablak, valamint egy rács, melyen a vízgőz távozhat. A rácson átáramló gőz útjába rendszerint aktív szenet tartalmazó szűrőt építenek be, hogy a képződő erős illatú gázokat, gőzöket megkösse. A régebbi fritőztípusok tisztán tartása igen nehézkes. A korszerű fritőzök sütőmedencéjének az alján az olaj leengedhető.

Az olajban sütés és az egészség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a magasabb sütési hőmérsékleten könnyebben keletkeznek az olajban káros, rákkeltőnek tartott anyagok, ezért mostanában gyakran már azt javasolják, hogy a sütési hőmérséklet sose lépje túl a 160 °C-ot.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]