Olajág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az olajág tulajdonképpen szimbólum.

Olajágat az engedékenység gesztusaként, vagy a béke szimbólumaként adnak át – gyakran ilyen célzás nélkül is – Görögországban a vendégeknek és a barátoknak, a hétköznapi életben. Számos nyugati országban ma is a béke szimbóluma.

Duray Tibor grafikája
Békegalamb

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókori Görögország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredete az ókori görög kultúrában kereshető, ahol az olajág a béke és a jólét szimbóluma volt.

  • A féltékeny Héra üldözésétől menekülő Létó hosszas szenvedés után menedékei talált Délosz szigetén. A „széphajú” istenasszony egy olajfa tövében - a békét megtalálva - világra hozta Apollónt és Artemiszt.
  • Amikor Pallasz Athéné és Poszeidón vetélkedtek Athén város birtoklásáért, akkor a tengeristen bővizű forrást fakasztott, a bölcsesség istennője pedig elültette az első olajfát az Akropoliszon. Az istenek az olajfát becsülték többre, így lett Pallasz Athéné a nagy hírű város védő támogatója.

Biblia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bibliában az Özönvíz elmúltát jelzi a Noéhoz a bárkába visszatérő, csőrében olajágat hozó galamb. Ez a megbékélés jelképe Isten és ember között, valamint az élet újjászületésének jele a Földön.

Az áldozás szimbóluma is, hiszen Jézus az utolsó éjszakáját az Olajfák hegyén töltötte imádkozással.

A szeretet szimbóluma is, mert Jézus olajfából készült kereszten adta át életét.

10 filléres pénzérme hátoldala a békegalambbal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]