Oktanitrokubán
  |
||
|---|---|---|
| Oktanitrokubán IUPAC név |
||
| Összegképlet | C8N8O16 | |
| Moláris tömeg | 464,13 g/mol | |
| Ütésérzékenység | alacsony | |
| Dörzsérzékenység | alacsony | |
| Sűrűség | ~2,1 g/cm3 | |
| Oxigénegyenleg | 0% | |
| TNT egyenérték | ~2,7 | |
| Robbanáshő | ~3475 kJ/mol | |
| Detonáció-sebesség | ~10100 m/s | |
| Olvadáspont | ? °C | |
| Öngyulladási hőmérséklet | ? °C | |
| Megjelenés | kristályos | |
| CAS-szám | ? | |
| SMILES | O=N(=O)C12C3(N(=O)=O)C4(N(=O)=O)C1(N(=O)=O) C5(N(=O)=O)C2(N(=O)=O)C3(N(=O)=O)C45N(=O)=O |
|
Az oktanitrokubán egy kivételesen nagy teljesítményű kémiai robbanóanyag. Ütésérzékenység tekintetében hasonlóan érzéketlen, mint a TNT, de annál hozzávetőleg 2,7-szer nagyobb relatív hatóerejű. Molekulájának vázát a szabályos kocka alakú kubán alkotja. Itt azonban a szénatomok egy-egy szabad vegyértékét nem hidrogének, hanem nitrocsoportok (-NO2) kötik le.
A jelenleg használatban lévő legnagyobb hatóerejű robbanóanyagnál, az oktogénnél 20-30%-kal nagyobb teljesítményű. Ez több tényezőnek köszönhető. Az egyik legfontosabb, hogy a szabályos kocka szerkezetű kubán-vázban 90°-os szén-szén kötésszögek igen nagy energiát képviselnek. Felhasadásukkor jelentős energia szabadul fel. Második tényező a kiemelkedően nagy sűrűség. A 2,1 g/cm3-es érték az ismert szerves (fémes elemet nem tartalmazó) robbanóanyagok között a legnagyobb. Továbbá lényeges még, hogy a molekula nem tartalmaz hidrogént és így robbanáskor csak viszonylag nagyobb molekulatömegű gázok (CO2 és N2) képződnek, víz viszont nem. A vegyület oxigénegyenlege az ideálisnak tekinthető 0%.
Robbanásakor minden egyes oktanitrokubán molekulából 12 molekula gáz képződik:
- C8N8O16 → 8 CO2 + 4 N2
Előállítása [szerkesztés]
Az oktanitrokubánt elsőként – közel 20 év kutatómunka után – 1999-ben Philip Eaton és Mao-Xi Zhang szintetizálta a Chicago-i egyetemen. Már a kubán előállítása is roppant bonyolult és költséges, az oktanitrokubáné pedig még ennél is összetettebb. Egy 2006-os adat szerint is egy legkevesebb 40-lépéses szintézissel lehet előállítani, amiből következik, hogy egyelőre csak laboratóriumi méretben (maximum néhány gramm) érdemel említést. Nagyipari előállítása jelenleg nem megoldott.
