Oklevéltan
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
A diplomatika szó jelentése középkori oklevéltan, irattan. Középpontjában az archivisztikai, levéltári forráscsoport áll. (Nem azonos a diplomáciával) A diplomatika egy komplex történeti segédtudomány, amely a források értelmezését segíti
Története [szerkesztés]
Fejlődésének két nagy korszaka van, az élő diplomatika kora, amíg nem önálló tudomány, majd az újkorban önálló tudománnyá válása. A szimbolikus kezdőpontot Jean Mabillon 1683-ban, Párizsban kiadott műve, a De re diplomatica sex libri jelenti.
A diplomatika fejlődésében nagy szerepük volt a jezsuitáknak, akik tudományos érdeklődés által vezetve okleveleket másoltak. Néhány másoló műve nevével:
- Katona István: Historia critica regum Hungariae I.-XLIV. Buda-Kalocsa-Kassa-Kolozsvár-Pest-Pozsony-Vác, 1779-1817.
- Fejér György: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis I.-XLIII. Buda, 1829-1844.
- Kovachich Márton György (1744-1821) és Kovachich József Miklós (1798-1878): régi magyar jogszabályok felkutatása és kritikai feldolgozása, elméleti jellegű munkák (latin nyelven)
- Knauz Nándor, Szentpétery Imre, Horvát István
Néhány mű, amely diplomatikával kapcsolatos ügyet tárgyal:
- Lorenzo Valla: Konsztantinoszi adománylevél
Forrás [szerkesztés]
- Corpus Juris Hungarici, 1896. A Corpus Juris Hungarici szerkesztőinek életrajza.
|
|||||
