Okinava kobudó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Okinava kobudó
Kata.jpg
A kobudó egyik eszköze a Bó – bot

Eredet Rjúkjúi Királyság
Kategória küzdősport
Olimpiai nem

Az okinava kobudó (沖縄古武道, Hepburn-átírással: Okinawa kobudō) japán harcművészeti stílus a kobudó egyik ága.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egészen a közelmúltig az okinava kobudót többé-kevésbé titokban tudták tartani. A 20. század elején kezdett elterjedni Japánban, mint a „béke művészete”, a világ többi részén pedig a második világháború után. A háborút ismét megszenvedte Okinava, a civil lakosság mintegy fele pusztult el, köztük nagyon sok karate és kobudó mester.

A kobudó fegyverei és technikái éles helyzetekben, élet-halál harcokban lettek kipróbálva és fejlesztve, és bizonyították hatékonyságukat. Manapság ezek már hasztalanok a modern fegyverek ellen, de ezekben a békés időkben felhasználhatjuk őket arra, hogy megemlékezzünk azokról a férfiakról és nőkről, akik így védték a becsületüket, tulajdonaikat, és az életüket. Amikor a kobu-dzsucuból kobudó vált, a gyilkolás eszközei az önkifejezés és önmegvalósítás eszközeivé váltak, a kobudó pedig egy életmóddá.

Matajosi Sinko[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Naha városában 1888-ban született Matajosi Sinko már gyerekként elkezdte tanulni a , eku, kama és a szai használatát Agena Sokuho mester irányításával. A tunkuva és a nuncsaku forgatását Irei szenszejnél sajátította el. A huszadik század elején beutazta egész kelet Ázsiát, hogy minél átfogóbb ismeretekre tegyen szert a harcművészetekben. Késdobálást és lasszóvetést tanult Mandzsúriában egy lovas banditától. Sanghajban megismert egy öreg kínai mestert, Kingait, aki bevezette őt a timbe, a szurucsin és a nunti fegyverek használatába, valamint kínai orvoslást és akupunktúrát tanított neki. 1929-ben időlegesen visszatért Japánba, és részt vett a Meidzsi császár tiszteletére rendezett nagy ünnepségen. Az eseményen bemutatta a kobudó művészetét, és ekkor ismerte meg Funakosi Gicsint, aki karate bemutatót tartott ugyanott. Okinavára 1935-ben tért vissza, ahol már a Szenbaru Matesi (sarlókezű) néven ismerték. Itt más okinavai mesterekkel folytatta a tanulmányait a kobudóban. Életének végét már inkább az akupunktúrának szentelte. 1947-bne halt meg, mindössze 59 évesen

Matajosi Sinpo[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború után kezdett fia, Matajosi Sinpo szenszej kobudót tanítani Japánban, Kavaszaki városában. Apjától már 7 éves kora óta tanulta az okinavai harcművészetet. 1960-ban visszautazott Okinavára, ahol Higa Szeiko gódzsú-rjú-mester régi dódzsójában kezdett el tanítani, ahol még gyerekként ő a mestertől tanulta a karatét. Az apja emlékére (ko), Kodokan néven nyitott kobudó dódzsót, Azért hogy az egész világgal megismertesse a kobudót, Rjúkjú Kobudó Szövetség néven nemzetközi szervezetet hozott létre 1970-ben, mely 1972-ben a Okinava Kobudó Szövetséggé alakult át (Okinawa Kobudo Renmei). Mivel mind a kobudóban, mind a karatéban 10-dik dan fokozatot érte el, Japánban megkapta az elképesztően ritka és magas kitüntetést, „Japán Élő Nemzeti Kincsei” közé tartozhatott, mint az okinavai harcművészetek és harci szellem élő megtestesítője. Életét annak szentelte hogy az okinava kobudót megismertesse az egész világgal. 74 évesen, 1997-ben halt meg.

Csinen Kenju[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csinen szenszei az okinavai Ie szigetén született, 1944-ben. Matajosi Sinpo mester közvetlen tanítványa, 1960-tól, egészen a mester haláláig (1997). Jelenleg az okinava kobudó stílusban a 8. dan fokozattal rendelkezik, ez a legmagasabb vizsga teljesítésével elérhető fokozat. Csinen szenszei az okinava kobudó stílus európai meghonosítója és koordinátora. A mester az okinava kobudó mellett az Okinava sorin-rjú karate-dó stílust (melyet 1958-ban kezdett tanulni) is oktatja. E rendszerben jelenleg a 9. dan fokozattal rendelkezik. Magyarországon a stílus hivatalos képviseletét Kovács Gábor 5.danos mester látja el.[1]

A stílus főbb eszközei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fokozatok az okinava kobudóban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kobudóban a tanulók öve fehér vagy színes (citrom, narancs, zöld, kék, barna), míg a mesterek fekete övet hordanak. A legmagasabb vizsgával elérhető fokozat a 8. dan.

A vizsgára bocsátás feltételei:

  • Tagság a nemzeti és a nemzetközi szervezetben
  • Szabályos edzőruha (fehér nadrág, fekete felső, bal oldalon az emblémával, fokozatnak megfelelő öv)
  • Betöltött 14. életév (alatta gyerekfokozatok).
  • Szemináriumokon való részvétel, az alábbiak szerint:
    • 1. dan fokozatig: hazai szemináriumokon való részvétel
    • 2. dan fokozattól: + nemzetközi szemináriumokon való részvétel
    • 3. dan fokozatnál: + központi európai edzőtáborban való részvétel
    • 6. dan fokozatnál: + központi okinawai edzőtáborban való részvétel
  • A fokozathoz szükséges minimális életkor
    • 1. dan: betöltött 18. életév
  • Megfelelő kivárási idő letelte
  • Klubvezető engedélye

Az okinava kobudó stílus a világban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Okinavai kobudó rendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az okinava kobudó stílus Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.oshukai.com/index.php?m=6 Oshukai hivatalos képviselői]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]