Ogilby-bóbitásantilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Ogilby-bóbitásantilop
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Bóbitásantilop-formák (Cephalophinae)
Gray, 1871
Nem: Cephalophus
Faj: C. ogilbyi
Tudományos név
Cephalophus ogilbyi
Waterhouse, 1838
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Ogilby-bóbitásantilop témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ogilby-bóbitásantilop témájú kategóriát.

Az Ogilby-bóbitásantilop (Cephalophus ogilbyi) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ogilby-bóbitásantilop négy, jól elkülönülő populációban él Afrika egyenlítői, erdős zónájában. A Cephalophus ogilbyi brookei Sierra Leonéban, Guinea délkeleti részén, Libériában, Elefántcsontpart déli részén és Ghánában a Volta-folyótól nyugatra él.

A Cephalophus ogilbyi ogilbyi törzsalfaj az Egyenlítői Guineához tartozó Bioko-szigeten, továbbá Nigéria délkeleti és Kamerun délnyugati részén él.

A faj fehérlábú alfaja, a Cephalophus ogilbyi crusalbum Gabonban, az Ogooué-folyótól délre, valamint egyes jelentések szerint a Kongói Köztársaság északnyugati részén él.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cephalophus ogilbyi brookei
  • Cephalophus ogilbyi crusalbum
  • Cephalophus ogilbyi ogilbyi

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ogilby-bóbitásantilopnak más bóbitásantilop-félékhez hasonlóan jellegzetes kuporgó tartása van. Testének hátsó fele erőteljes, oldala lapos. Testének hossza 85–115 cm. Marmagassága kb. 55 cm, a kifejlett állat súlya 14–20 kg. Farkának hossza 12-15 cm.

Szőrzetének színe mély aranybarna, gesztenye vagy mahagóni. Szőrzetében, különösen a hátán szürke szőrszálak találhatók. Testének hátsó felén a szőrzet színe sötétebb, oldalán, különösen annak alján világosabb. Hasi szőrzete fakó aranybarna vagy világosszürke. Szőrzete ritkás, ezért színét a szőrzet és a bőr színe együttesen határozza meg. Gerincén határozott fekete csík látható, melynek szélessége változó, általában 3–6 cm. Ez a sáv a farok tövében 1 cm-esre keskenyedik.

Lábának színe az alfajtól és az élőhelytől függ, lába más, erőteljes testalkatú bóbitásantilop-félékhez képest hosszú. A Cephalophus ogilbyi crusalbum alfaj egyedei, mint azt a neve is sugallja, lábuk alsó részén fehér „harisnyát” viselnek, mely különösen menekülés közben jól látható. Az Ogilby-bóbitásantilop más populációi esetében a lábak aranybarna színűek, a paták felé sötétebb árnyalattal. A mellső láb elülső oldalán egy keskeny sötétbarna csík fut végig. A csüdön, közvetlenül a pata felett fehér gyűrű látható. A farok rövid és a testhez hasonló színű, felső fele a gerincen futó sáv folytatásaként fekete. A farok alsó felén hosszabb, fehér szőrszálak nőnek. A farok egy kb. 7,5 cm-es keskeny, szürkésbarna bojtban végződik.

Nyaka, testének első fele és az elülső végtagok külső oldala szürkés, mely nyaka alatt fehéres-szürke árnyalatba megy át. Fejének általános színárnyalata szürkés, sok rövid fekete és viszonylag kevés okkerszínű szőrszállal. Orra fekete, élesen elüt torkának és álla alsó részének fehéres színétől. A faj legfeltűnőbb ismertetőjegye a szemek feletti gesztenyebarna szemöldökív. A preorbitális mirigyeket sötét okkerszínű folt veszi körül. Homlokának színe élénk vöröses, a szarvak közötti bóbita felé sötétedő árnyalatú. Üstöke más bóbitásantilop-félékkel összehasonlítva viszonylag ritkás, színe sötétbarna vagy vöröses-fekete. Fülének hátsó oldalát nagyon rövid, ritka, fekete szőr borítja, fülének belső felületén fehér szőrszálakból álló jellegzetes mintázat látható. Mindkét ivarú egyednek van szarva, a bóbitásantilop-félék esetében szokatlan módon felfelé görbülő, konkáv alakú. A szarvak zömökek, alsó felükön néhány, megvastagodott gyűrű látható. A szarvak hossza a hímeknél 8–12 cm, míg a nőstények esetében lényegesen rövidebb, kb. 4 cm.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ogilby-bóbitásantilop elsősorban a zárt lombkoronájú esőerdőkben él. A Bioko-szigeten, mivel ott más közepes vagy nagy méretű bóbitásantilop-faj nem él, a faj nemcsak a síkvidéki erdőkben, hanem a Schefflera erdőkben és a montán erdőkben is megtalálható.

Az eddigi megfigyelések szerint a faj egyedei magányosan vagy párokban élnek. A megfigyelések a nappali órákban, aktív egyedek megfigyelésén alapulnak, mely azt sugallja, hogy a faj nappali életmódot folytat. Ezt a megfigyelést támasztja alá egy fogságba ejtett fiatal egyed a monroviai állatkertben, mely a nappal 58%-ában volt aktív, míg az éjjeli időszaknak csupán 17%-ában.

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ogilby-bóbitásantilop elsősorban lehullott gyümölcsöket fogyaszt. Egy Ogilby-bóbitásantilop gyomortartalmának vizsgálata azt mutatta, hogy az elfogyasztott táplálék 92%-a gyümölcs és magok, 7%-a növényi részek, és 1%-a virágokból állt. A faj egyedei a lehullott gyümölcsökre és más növényi részekre várakozva gyakran láthatók olyan fák alatt, melyeken majmok táplálkoznak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ogilby-bóbitásantilop szaporodásáról, fejlődéséről még nem áll rendelkezésre adat.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajra a mezőgazdasági és fakitermelési célú erdőirtás miatti élőhely-elvesztés valamint az élelmezési célú vadászat jelent veszélyt. A vadászat különösen a Bioko-szigeten jelent nagy fenyegetést számára.

A Cephalophus ogilbyi brookei alfaj csak egy néhány területen él kielégítő számban, ilyen a libériai Sapo Nemzeti Park és az elefántcsontparti Tai Nemzeti Park. A Cephalophus ogilbyi ogilbyi törzsalfaj csak egy pár területen él nagy számban, ilyen a kameruni Korup Nemzeti Park és a nigériai Cross River Nemzeti Park. Jelentős számban és a Bioko-szigeten is, ahol a Gran Caldera de Luba Scientific Reserve tényleges védelme létfontosságú a faj megmaradása szempontjából. A Cephalophus ogilbyi crusalbum alfaj viszonylag jól elterjedt Gabonban, a védett területek közé tartozik a Lope and the Gamba terület és az kongói Odzala Nemzeti Park.[1]

Populációjának számát 35 000 egyedre teszik, melyből 5000 a Cephalophus ogilbyi brookei alfaj, 12 000 a Cephalophus ogilbyi ogilbyi alfaj és 18 000 a Cephalophus ogilbyi crusalbum alfaj.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]