Occam borotvája
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Occam borotvája, az úgynevezett gazdálkodási elv a számbavehető lehetőségek csökkentésének módszere, melyet a 14. században élt angol filozófus-szerzetesnek, William Ockhamnak tulajdonítanak.
A tétel kimondja, hogy egy jelenség magyarázatának minél kevesebb feltételezést kell magában foglalnia, kizárva azokat, melyek nem változtatnak a magyarázó elmélet valószínűsíthető végkimenetelén. Ezt az elvet, melyet latinul „lex parsimoniae”-nek („takarékosság elve” vagy „tömörség elve”) nevezik a következőképpel hangzik:
- „Pluralitas non est ponenda sine necessitate”
magyarul:
- „A sokaság szükségtelenül nem tételezendő” egy másik fordításban: „Csak szükség esetén posztulálj sokféleséget”.
Ezt általában úgy fogalmazzák át, hogy „ha egy jelenségre két magyarázat lehetséges, akkor az egyszerűbb magyarázatot fogadjuk el”, vagy „általában az egyszerűbb megoldás a helyes”. Minden, a dolog magyarázatához nem szükséges ok fölösleges és ennélfogva elvetendő
A tétel lényege az, hogy ha van két elmélet, amely ugyanazt a tényt magyarázza, akkor azt kell választani, mely a kevesebb (tudományosan nem bizonyítható) feltételezést tartalmazza, vagyis a legkevesebb hipotézisre épít. Ockham jól láthatóan az empirikus megfigyelés és általában a „tudományos módszer” elsődlegességére épített.
[szerkesztés] A tétel alkalmazásai
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Forrás
- Atlasz – Filozófia Athenaeum Kiadó 1999. ISBN 963-85962-3-6
- Filozófiai kisenciklopédia Magyar Könyvklub, 1993 ISBN 963-09-3673-9
