Occam borotvája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rajz Ockham Summa logicae című művének egyik korai kódexéből

Ockham borotvája filozófiai elv, amely szerint két, az adott jelenséget egyformán jól leíró magyarázat közül azt érdemes választani, amelyik az egyszerűbb. Első megfogalmazója William Ockham, a 14. században élt angol filozófus, ferencesrendi szerzetes.

A tétel kimondja, hogy egy jelenség magyarázatának minél kevesebb feltételezést kell magában foglalnia, kizárva azokat, melyek nem változtatnak a magyarázó elmélet valószínűsíthető végkimenetelén. Ez az elv, melyet latinul „lex parsimoniae”-nek („takarékosság elve” vagy „tömörség elve”) neveznek, a következőképpen hangzik:

„Pluralitas non est ponenda sine necessitate”

magyarul:

„A sokaság szükségtelenül nem tételezendő” egy másik fordításban: „Csak szükség esetén posztulálj sokféleséget”.

Ezt általában úgy fogalmazzák át, hogy „ha egy jelenségre két magyarázat lehetséges, akkor az egyszerűbb magyarázatot fogadjuk el”, vagy „általában az egyszerűbb megoldás a helyes”. Minden, a dolog magyarázatához nem szükséges ok fölösleges és ennélfogva elvetendő.

A tétel lényege az, hogy ha van két elmélet, amely ugyanazt a tényt magyarázza, akkor azt kell választani, mely a kevesebb (tudományosan nem bizonyítható) feltételezést tartalmazza, vagyis a legkevesebb hipotézisre épít. Ockham jól láthatóan az empirikus megfigyelés és általában a „tudományos módszer” elsődlegességére épített.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]