Objektumperzisztencia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az objektumperzisztencia egy objektum orientált, nyelvspecifikus, transzparens adattárolási módszer. Az első valóban perzisztens objektumokon alapuló adattárolási rendszer a Klaus Wuestefeld nevéhez fűződő Prevayler.

A modell lényege, hogy az adatokat tartsuk a memóriában ahelyett, hogy relációs adatbázisba képeznénk le őket. Hogy a memória állapota visszaállítható legyen egy esetleges rendszerleállás/áramszünet, stb. után, a memória alapú adatbázis rendszer minden műveletet naplóz, valamint bizonyos időközönként egy mentést készít a memória állapotáról. Ha a rendszert újraindítjuk, a mentést visszatöltve, és a műveleteket a log alapján végrehajtva visszakapjuk a memória eredeti állapotát.

A megoldás előnyei

Mivel az adatok az adott programozási nyelv adatstruktúráiként vannak a memóriában, sokkal egyszerűbb a kezelésük, mint ha adatbázisba képeznénk le őket. Emellett az adatmanipulációk és olvasások nagyságrendekkel gyorsabbak (hiszen nincsenek adatbázis- és lemez műveletek), valamint sokkal kevesebb erőforrást igényelnek (nem kell SQL-eket értelmezni, lemezt kezelni, stb.)

A megoldás alkalmazásának előfeltételei
  • Elegendő RAM-mal kell rendelkezni az adatbázis memóriában tartásához. Ez az esetek többségében teljesül is, hiszen a memória ára egyre olcsóbb, és egyre több áll belőle rendelkezésre. E mellett vannak virtuális memória kezelési technológiák, mellyel a fizikai memóriánál sokkal nagyobb tároló kapacitást biztosíthatunk a rendszernek.
  • A rendszert használó programozónak be kell tartania néhány szabályt, pl. az adatok manipulálása csak loggolható command-ok formájában végezhető el.

Implementációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Object persistence című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]