O-pang palota

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
O-pang palota
阿房宮
A-fang palota
Epang-Palast.jpg
Az O-pang palota elképzelt formája egy későbbi festményen
Építési adatok
Építés éve i. e. 212
Rekonstrukciók évei 1961, 1994, 2002-2004
Lebontás éve i. e. 206
Lebontás oka A fővárossal együtt felgyújtották.
Hasznosítása
Tulajdonos Csin Si Huang-ti
Alapadatok
Alaprajz téglalap
Hosszúsága 693 m
Szélessége 116,5 m
é. sz. 34° 15′ 50″, k. h. 108° 48′ 35″Koordináták: é. sz. 34° 15′ 50″, k. h. 108° 48′ 35″

Az O-pang palota (hagyományos kínai: 阿房宮; egyszerűsített kínai: 阿房宫; pinjin hangsúlyjelekkel: Ēpánggōng) a Csin-dinasztia első császárnak, Csin Si Huang-tinek a központi, fényűző palotája, melynek építése i. e. 212-ben kezdődött meg az akkori fővárosban, Hszienjangban 咸陽 (a mai Hszi'an helyén, Senhszi tartományban. Építése valójában sohasem fejeződött be, a Csin-dinasztia bukását követően, i. e. 206 januárjában a fővárossal együtt felgyújtották és megsemmisült.

Az épület története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csin Si Huang-ti Kína egyesítését követően saját állama, Csin fővárosát, Hszienjangot tette meg az új birodalom központjává.[1] Az első császár volt a kínai történelem egyik legszenvedélyesebb építtetője. Ha csekély maradványoktól eltekintve nem is maradtak fenn az ő idejében készült eredeti épületek, a kínai történeti művekben részletes leírások olvashatók létesítményeiről.[2] Csin Si Huang-ti állítólag mintegy 700 palotát építtetett, ebből 270-et a fővárosba, illetve a főváros közvetlen szomszédságába. Az épületek között megtalálhatók voltak az általa meghódított fejedelemségek uralkodói palotáinak mása is.[3] A bekebelezett államokból mintegy 120 ezer arisztokrata családot költöztetett át a birodalmi fővárosba, akiknek ezek a paloták lettek az új lakóhelyeik.[4]

Valamennyi épület közül, a császár központi palotája lett volna a leghatalmasabb és legpompásabb. Az építési munkálatok két évvel a császár halála előtt i. e. 212-ben kezdődtek el, a Vej-folyótól délre elterülő egyik parkban, ahol 700 000 közmukára kényszerített ember dolgozott. A nagy történetíró, Sze-ma Csien szerint a palota kelet-nyugati irányban 500 lépés (pu 步), vagyis 693 m hosszú, észak-déli irányban pedig 50 öl (csang 丈), vagyis 116,5 m széles volt, és akár 10 000 embert is képes volt befogadni. A többszintes palota tehát összesen 80 700 m2 alapterületű volt, amelyet egy 1200 m hosszú, 450 m széles és 8 m magas döngölt földfal vett körül.[5]

A második császár, Csin Er Si Huang-ti is innen kormányozta a felkelésekkel sújtott, a széthullás szélére sodródott birodalmat az i. e. 210 és i. e. 207 közötti három esztendőben, de a palota építése sohasem fejeződött be. Az i. e. 208-ban kirobbant felkelés okának hátterében éppen az állt, hogy a második császár felgyorsíttatta az O-pang palota és apja Li-hegyi temetkezési kertjének munkálatait, ami így elviselhetetlen terhet rótt a közmunkára kényszerített parasztság körében.[6]. Az első császár sírkomplexuma ugyan teljesen elkészült, de a palotát csak nem sikerült befejezni. A nagy történetíró szerint az építésre egyre nagyobb számba verbuvált közmunkások ellátásának érdekében olyan intézkedést hozott az udvar, hogy „a fővárostól mintegy 150 km sugarú körben a parasztoknak megtiltották, hogy elfogyasszák a saját gabonájukat.”[7]

A második császár halálakor, annak unokaöccse, Ce-jing foglalta el a trónt i. e. 207 októberében, de uralkodása 46. napján megadta magát a fővárost elfoglaló Liu Pang 劉邦 tábornoknak, aki majd i. e. 202-ben Han néven megalapítja saját dinasztiáját. Liu Pang ugyan megkímélte a fiatal császár életét, és a fővárosban sem tett kárt, de tábornok társa, Hsziang Jü 項羽 , amikor seregeivel i. e. 206 januárjába betört a fővárosba, kivégeztette az uralkodót és porig égette a várost, annak összes épületével együtt.[m 1] A történeti dokumentumok szerint a főváros nem kevesebb mint három hónapon át lángolt.[8]

A palota ma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1961-ben Hszi'an városától nyugatra, mintegy 15 km távolságra megtalálták és feltárták az egykori palota maradványait, amelyet leginkább csak a döngölt földből készült teraszalap jelentett. A területet még ebben az évben nemzeti műemlékvédelem alá helyezték. Az első, tudományos igényű, modern régészeti vizsgálatokra 1994 novemberében és decemberében került sor. A kiterjesztett, szélesebb körű feltárások és a vizsgálatok tovább folytatódtak 2002 októbere és 2004 decembere között, melynek során a kínai régészek mintegy 3000 m2 nagyságú terület vizsgáltak meg. Számos, a Csin és a Han-korból származó tárgyi lelet is előkerült, például kerámia cserepek, de nem találták nyomait a történeti forrásokban leírt hatalmas tűzvésznek, amely állítólag a főváros és a palota pusztulását is okozta.[9]

Ma egy turistalátványosságként működő témapark található az eredeti palota közelében, ahol megtekinthető a palotakomplexum rekonstruált változata is. A Hszi'antól autóbusszal megközelíthető témaparkba a belépőjegy 30 RMB-ba (5 USD) kerül, hétfőtől-szombatig 9 és 18 óra között látogatható.[m 2]

A palota nevének kiejtése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A palota nevének két írásjegyének, 阿房 hagyományos kiejtésének átírása (pinjinben): ēpáng. Azonban a két írásjegy mindegyikének létezik modern hangalakja is, melynek átírása (pinjinben): āfáng. Ezért esetenként felbukkan a palota neve Afang vagy magyar népszerű átírásban: A-fang formában is.

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A 2000-es évek elején azonban olyan tudományos vélemények is születtek, amelyek régészeti bizonyítékokra és filológiai vizsgálatokra hivatkozva azt állítják, hogy Hsziang Jü egyáltalán nem pusztíttatta el a Csi fővárost és az O-pang palotát.lásd: 项羽没烧过阿房宫 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 16.)
  2. Lásd E-Pang palace (angol nyelven). China Daily USA. (Hozzáférés: 2014. június 16.)

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Paludan 2009  20. o.
  2. Thilo 1985  68. o.
  3. Thilo 1985  68. o.
  4. Paludan 2009  20. o.
  5. Sanft 2008 174. o.
  6. Ciarla 2005 216. o.
  7. Ciarla 2005 272. o.
  8. Paludan 2009  27. o.
  9. Sanft 2008 173. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]