Névery család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A néveri Névery régi és nagyon szétterjedt család a Nyitra és Bars vármegye határán lévő Néver (szlovákul Neverice) községről vette nevét.

Történetük[szerkesztés]

A közép- és újkor folyamán a községben élők többsége egyházi nemes volt és a verebélyi szék alá tartoztak. Legkorábbi szakirodalomból ismert említésük 1494-ben Stephanus de Newer[1] és Newery Ambrus királyi ember révén történt 1500-ban,[2] azonban a források már 1372-ben említik Newery-i Péter fiát Miklóst egy kishecsei birtoklás kapcsán.[3] 1410-ben Herchek de Newer-t sorolják fel a hatalmaskodó néveri nemesek között.[4] Egy 1422-es birtokperből látható, hogy már ekkor több Névery családi ág létezett.[5] 1434-ben Névery Péter fia Tamás, illetve Névery Tamás és fia (?) Pálóczi György érsektől új adományt kapott.[6] 1435-ben Névery Miklós királyi biztos.[7] 1467 körül Mátyás király megfosztotta Néveri Jakabot birtokaitól, amiért az a bratrikokhoz csatlakozott.[8] 1469-ben Newer-i Tamás feleségét Zsófiát említik.[9] 1471-ben Newer-i Tamás felesége és fiai nevében is elzálogosítja alsóatraki birtokát.[10] 1477-ben Néveri Dénes érseki nemes,[11] 1479-ben pedig Gímes várnagya.[12] 1497-ben Neweri Miklós és Tamás özvegye szerepelnek mint a nyitrai püspök tanúi.[13] 1508-ban, 1514-ben és 1517-ben tűnik fel Newer-i Albert.[14] 1564-ben Névery Mátyást I. Ferdinánd az alsó-magyarországi bányavárosok védelmét ellátó főkapitánynak nevezte ki,[15] majd a király Névery Mátyás kapitány számára bányászokat adományozott az alsó-magyarországi bányavárosokban.[16] Mátyás bányavárosi kapitány 1569-ben nősülhetett.[17] Gyuroth Urbán, helyesen Névery de Néver Urban fiai elvesztették okleveleiket, ezért 1580-ban új királyi adomány alapján iktatták be őket néveri birtokukba.[18] 1586-ban Névery családbeliek armálist szereztek.[19] Mindkét eset idején az esztergomi érseki szék hosszú ideje üresedésben volt. 1589-ben Névery Tamás vajda és társai Budán jártak követségben, és onnét az uralkodónak szóló leveleket hoztak.[20] 1591-ben Tamás a vajkai szék nádorságát kérte.[21] 1593-ban Névery Mátyás újvári kapitány (kis)cétényi szőlőjére kiváltságot kapott.[22] Névery György 1601-ben királyi ember.[23] Tamás 1604-es haláláig a verebélyi szék nádora volt.[24] Néveri Miklós 1647-ben inventáriumot készit a gímesi várról többed magával.[25] Az 1664-es érsekújvári török defterben Néveren Gergely, Istók és István szerepelt.[26]

Békés vármegyébe Bihar vármegyéből érkeztek.[27] 1718 körül mint Löwenburg gazdatisztje Névery Pál Békés vármegyében szolgált. 1722-1725 között Gyulán volt vármegyei esküdt, 1725-1727 között szolgabíró. 1732-ben kihirdett Békés vármegyében nemességét, majd elköltözött. A későbbi békési ágak Bars vármegyéből Imrétől származtak. 1771-ben igazolták nemességüket.[28] 1738-1739-ben 3 néveri és 2 csallóközi (Beketfa) családtagjuk tanult az országban.[29] 1782-ben Temes vármegyében Névery József és Elek vásárolt birtokokat Temesfüvesen és további településeken, de nem fizették ki a vételárat, így azok továbbra is a kincstár birtokában maradtak.[30] 1789-ben címeres nemeslevelet szereztek.[31]

1808-ban Névery Elek kérte bárói rangra való emelését.[32] 1838-ban Névery Sándor kéri a borosjenői uradalomhoz tartozó monyászai birtok birtokosaként a tauczi vasbánya átadását.[33] Névery Sándornak Monyásza helységbeli telektulajdonosként (Krassó megye) vitája volt Szotoczky helyi birtokossal.[34] Névery Károly 1845-ben báró rangot szerzett.[35]

1886-ban Gyulán jubileumot ünnepeltek.[36]

Címeres nemeslevelet Névery Mátyás és György[37] kaptak Rudolf magyar királytól 1586. február 27-én Prágában, amelyet 1587. október 21-én Újbányán Bars, ill. 1588-ban Nyitrán, Nyitra vármegyében hirdettek ki. Család birtokos volt többek között Néveren, Teszéren,[38] Zólyom vármegyében,[39] Ispácán (Pozsony vármegyében) és később Békés vármegyében.

Címerükben koronás hármasdombon markolatán álló kard, jobbról kardot tartó oroszlán, balról szablyás párduc tartja. A jelképet önmagát faló kígyó keretezi. A sisakdíszben saskarmokon fekete sasszárny emelkedik.

Kastélyaik és kúriáik[szerkesztés]

Neves családtagok[szerkesztés]

  • Névery Tamás 1604-ig a verebélyi szék nádora[24]
  • Névery János 1612-ben 80 éves kora körül tanúskodik, hogy annakelőtte szolgabíróként szolgált[40]
  • Névery György 1620-ban a verebélyi szék szolgabírója
  • id. Névery István 1628-ban a verebélyi szék szolgabírója
  • Névery Ferenc 1639-ben és 1644-ben jegyzője, 1651-ben és 1653-ban a verebélyi szék alispánja
  • Névery Miklós 1651-ben és 1653-ban szolgabírója, 1671-ben és 1676-ban[41] és 1677-ben a verebélyi szék alispánja.[42]
  • Névery István a verebélyi szék szolgabírója 1672-ben
  • Névery Pál Ignác (1675 körül-1732) makarskai címzetes püspök, 1723-1730 között nagyváradi kanonok[43]
  • Névery Ignác (18. század) ungvári kincstári prefektus
  • Névery Ferenc (?-1757) plébános[44]
  • Névery József 1790-től alkincstárnok (fiskális) Bars vármegyében[45]
  • Névery György (1761-1836) széki táblai esküdt, plébános, levéltáros[46]
  • Névery Rudolf (1817-1856) széki táblai esküdt, plébános
  • Névery József 1831-től a verebélyi és szentgyörgyi szék, néveri járásának alszolgabírója[47]
  • gyulavarsándi Névery Károly udvari fogalmazó volt a Magyar Kancellárián 1832-ben, majd titkár, 1835-ben asztalnoknak javasolták.[48]
  • Névery Sándor fogalmazógyakornok volt a Magyar Kancellárián 1832-ben, majd fogalmazó és 1839-től Staatsrat officiális.[49]
  • Névery Miksa 1839-től al-, 1842-ben, 1845-től főszolgabiró Bars vármegyében
  • Névery Klára, Kubinyi Zsigmond Bars vármegyei főügyész felesége
  • Névery Sándor (1859-1918) plébános, gimnáziumi tanár[43][50]
  • Névery Ignác bíró

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kammerer Ernő 1906: A Pécz nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett oklevelei. I. 1241–1526. Budapest, 389.
  2. DL-DF 63463; Borsa Iván 1991: A Justh család levéltára 1274-1525. Budapest, 208 No. 571; Kázmér Miklós 1993: Régi magyar családnevek szótára XIV-XVII. század. Budapest, 771.
  3. DL-DF 58589 (Q75/230 Diplomatikai Levéltár, P Családi levéltárak szekció, Forgách család - garamszentbenedeki konvent másolata)
  4. DL-DF 58869.
  5. DL-DF 75627.
  6. Ethey 1941, 127, 140-141.
  7. Nyitrai káptalani magánlevéltár, X/2, 55; Vagner József 1896: Adalékok a Nyitrai Székes-káptalan történetéhez. Nyitra, 102.
  8. Dedek 1899, 572.
  9. DL-DF 75656
  10. DL-DF 71392
  11. Nyitrai káptalani magánlevéltár F. X; Vágner 1896, 435.
  12. Bártfai Szabó László 1910: A Hunt-Paznan nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom, 192.
  13. DL-DF 73241.
  14. DL-DF 47068; Palásthy Pál 1890-1891: Palásthyak III. Budapest, 409 No. 264; 1906: A Pécz nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett oklevelei I. 1241–1526. Budapest, 454 kisapponyi.
  15. ÖStA HKA Altes Münz- und Bergwesen Ungarn RN 3. fol. 524-543; Vö. ÖStA HKA Altes Münz- und Bergwesen Ungarn RN 4. fol. 485-488; Állítólag zólyomi alispán is volt (Radvánszky László 1905: A Radvánszky család története 1738-ig. Sajókaza, tab. III. Vö. Palásthy Pál 1891: A Palásthyak II. Budapest, No. 171, 191).
  16. ÖStA Hoffinanz-Ungarn RN 11. Konv. 1564. fol. 58-64.
  17. ÖStA Hoffinanz-Ungarn RN 14. Konv. 1567. március fol. 10-11.
  18. Főkáptalani Levéltár, capsa 36, fasc. 10, No. 1; Ethey 1942, 94.
  19. Peter Keresteš 2020: Gašpar z Neveríc 1595-1796. Inventár, ŠA Nitra, 3.
  20. ÖStA HHStA Türkei I. Karton 70. Konv. 2. 1589.04. fol. 129-130.
  21. ÖStA HKA Hoffinanz -Ungarn RN. 58. Konv. 1591. augusztus fol. 673-675.
  22. ÖStA Hoffinanz-Ungarn RN 11. Konv. 1564. fol. 59
  23. Nyitrai káptalani országos levéltár, Statut. 1600-1650, No. 752; Vágner 1896, 177.
  24. a b ÖStA HKA Hoffinanz -Ungarn RN. 85. Konv. 1604. augusztus fol. 119-142; Vö. ÖStA HKA Hoffinanz -Ungarn RN. 73. Konv. 1602. május fol. 352-364.
  25. Bártfai Szabó 1910, 464.
  26. Blaskovics 1993, 278.
  27. Oláh György 1893: A gyulai nemes családok. In: A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 17. p. 39.
  28. Karácsonyi János 1896: Békésvármegye története III. p. 242-243.
  29. Fallenbüchl Zoltán 1985: Az 1738/39. évi országos diákösszeírás. Budapest, 273.
  30. 1914 Temes vármegye. p. 30, 35, 51, 66, 71, 103-105, 127, 368, 401.
  31. 1901 Bihar vármegye és Nagyvárad - Magyarország vármegyéi és városai. p. 641.
  32. ÖStA HHStA Kabinettsarchiv Minister Kolowrat Akten 1827: 389
  33. ÖStA HHStA Kabinettsarchiv Minister Kolowrat Akten 1838: 1494. Vö. Matlekovits Sándor 1898 (szerk.): Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye 7. Budapest, 210.
  34. ÖStA HHStA Kabinettsarchiv Staatsrat 1840: 2868
  35. 1901 Bihar vármegye és Nagyvárad - Magyarország vármegyéi és városai, p. 641
  36. Budapesti Hírlap 6/66, 7 (1886. március 7.)
  37. Siebmachernál a kedvezményezettek mások.
  38. Bakács István 1971: Hont vármegye Mohács előtt. 206-208
  39. Maksay Ferenc 1990: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén 2. Budapest.
  40. ŠA Nitra, Zbierka Ethey, 10. doboz
  41. Ľuboš Trubíni - Tibor Lieskovský 2019: História cisárskej pevnosti Vráble. Vráble, 306.
  42. ŠA Nitra, NŽ I, Nobilitaria, IV.241 Fazekas
  43. a b Magyar Katolikus Lexikon
  44. knihydominikani.sk
  45. 1790 Magyar Kurir 4/21, 633-634.
  46. knihydominikani.sk
  47. Ethey IV, 183
  48. ÖStA HHStA Kabinettsarchiv Minister Kolowrat Akten 1832: 1980; ÖStA HHStA Kabinettsarchiv Minister Kolowrat Akten 1832: 787; ÖStA HHStA Kabinettsarchiv Minister Kolowrat Akten 1835: 1892; ÖStA HHStA Kabinettsarchiv Minister Kolowrat Akten 1836: 77.
  49. ÖStA HHStA Kabinettsarchiv Minister Kolowrat Akten 1832: 1980; ÖStA HHStA Kabinettsarchiv Minister Kolowrat Akten 1840: 93; ÖStA HHStA Kabinettsarchiv Staatsrat 1839: 3069.
  50. Szinnyei

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Turul 1931, 103. (MNM Levéltári Osztálya, Hivatalos Értesítő)