Nékám Lajos (orvos, 1868–1957)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nékám Lajos
Született1868. június 4.
Pest
Elhunyt1957. január 29. (88 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Gyermekei
SzüleiNékám Sándor
Foglalkozásaorvosdoktor,
egyetemi magántanár
SablonWikidataSegítség

Nékám Lajos Sándor (Pest, 1868. június 4.Budapest, 1957. január 29.) magyar orvosdoktor, egyetemi magántanár, Nékám Sándor egyetemi tanár fia, Nékám Lajos orvos édesapja.

Élete[szerkesztés]

Pesten, végezte a gimnáziumot és az egyetemet; 1889-ben orvosdoktorrá avatták. Fodor József és Pertik Ottó tanárok mellett öt évig dolgozott, azután az orvosi fakultás támogatásával három évig külföldön, főleg Párizsban és Londonban tanulmányozta a bőrgyógyászatot. Egész Európát beutazta és a ritkább bőrbajok tanulmányozására hosszabb időt töltött Spanyolországban és Észak-Afrikában is. 1895-től a fővárosi bakteriológiai intézet igazgatója, 1898-tól egyetemi magántanár és 1906-tól a bőrgyógyászati klinika vezetője volt. 1910-től a bőrgyógyászatot tanított a budapesti egyetemen. 1935-től tagja volt a felsőháznak. Ő volt aki Magyarországon a szifilisz elleni társadalmi küzdelmet és a nemibeteg- és bőrgombaszűrések megindítását kezdeményezte. Orvostörténelmi szempontból is feldolgozta a magyar bőrgyógyászat múltját, valamint a vérbaj kérdését.

Cikkei a Jó Egészségben (A vaj, 1892); az Orvosi mentés Kézikönyvében (Budapest, 1891); a Belgyógyászat Kézikönyvében (Budapest, 1893-99); a Pallas nagy lexikonának is munkatársa volt.

Kötetei[szerkesztés]

Szerkesztései[szerkesztés]

  • A közkórházi Orvos-Társulat 1898. Évkönyve Terrayval (Bpest, 1899)
  • A Mentők Lapja egyik szerkesztője volt 1889-91-ben Budapesten.

Források[szerkesztés]