Nyugati bandikut
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Veszélyeztetett       |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Perameles bougainville (Gainmard, 1824) |
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nyugati bandikut témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati bandikut témájú médiaállományokat. |
A nyugati bandikut vagy nyugati csíkos bandikut más néven marl (Perameles bougainville) a bandikutalakúak (Peramelemorphia) rendjébe tartozó bandikutfélék (Peramelidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
Nyugat-Ausztráliában honos. Valaha megszokott látvány volt Ausztráliában,de mára a faj megritkult.
Megjelenése [szerkesztés]
Hossza 46 centiméter, szőrzete felül barna alul sárga színű.
Életmódja [szerkesztés]
Tápláléka nagy részét valószínűleg rovarok teszik ki.
Természetvédelmi helyzete [szerkesztés]
1970-ben kihaltnak tartották, mert az utolsó példányt 1929-ben jegyezték fel. Az 1970-es években újra felfedezték egy kis életképes populációját, de a ragadozók és az élőhely pusztulása következtében a faj egyedszáma egyre jobban csökken. Szerencsére mivel a nyugati bandikut gyorsan szaporodik feltételezhető állomány növekedni fog a vadonban, és fogságban egyaránt.
Forrás [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. május 12.)
