Nyugat-szibériai Gazdasági Körzet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Nyugat-szibériai Gazdasági Körzet fekvése

A Nyugat-szibériai Gazdasági Körzet (orosz nyelven: Западно-Сибирский экономический район, Zapadno-Szibirszkij ekonomicseszkij rajon), Oroszország 11 gazdasági körzetének egyike.

Oroszország területének 14%-ára terjed ki, itt él az ország népességének 10%-a. Az Oroszországi Föderáció alábbi szubjektumai alkotják:

  1. Altaj Köztársaság
  2. Altaji határterület
  3. Kemerovói terület
  4. Novoszibirszki terület
  5. Omszki terület
  6. Tomszki terület
  7. Tyumenyi terület
  8. Hanti- és Manysiföld
  9. Jamali Nyenyecföld

Vázlatos jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugat-Szibéria az Urál-hegységtől keletre a Jenyiszej folyóig, észak-déli irányban pedig csaknem 3000 km hosszan terül el. Északi fele a tundra és az erdős tundra övbe, de zömmel a tajgaövbe tartozik és rendkívül mocsaras; déli részét főként erdős sztyep és sztyep uralja, de a körzethez tartozik az Altaj-hegység is.

A Föld legnagyobb ismert földgázkészlete a Nyugat-szibériai-síkság területén (zömmel annak északi részén) összpontosul. Oroszország földgáz készleteinek 80%-a, kőolaj készleteinek 70%-a Nyugat-Szibériában található. A 21. század első éveiben az országban kitermelt összes földgáz 90%-a, az összes kőolaj több mint 60%-a, az összes szén közel 40%-a a Nyugat-szibériai Gazdasági Körzetből származott. A legnagyobb szénhidrogénmezők északon a Taz, a Pur és a Nadim folyók alsó szakaszának környékén, illetve az Ob középső szakaszán (Szurgut, Szamotlor) találhatók.

A körzet iparának döntő részét az energiahordozók kitermelése és feldolgozása adja. A kőolaj- és földgázvagyonra alapozva a körzetben fejlett vegyipar jött létre. Kőolaj-finomítók és azokra alapozott vegyiüzemek épültek az Ob középső folyása mentén, Omszkban, Tomszkban, Tobolszkban, Acsinszkban. A szénfeldolgozó vegyipar központja Kemerovo. A körzetben hagyományos szódagyártás alapanyagát a Kulunda-sztyep sós tavaiból nyerik, ahol konyhasó, bróm- és magnéziumsó is bőven található.

Novokuznyeck és környéke az ország egyik legjelentősebb nehézipari központja, a városban két teljes ciklusú vaskohászati kombinát épült, lemezhengermű, csőgyár üzemel. Az alapanyagot a Kuznyecki-medence szénbányászata, illetve a Soria-hegyvidék és a szomszédos körzetből az Angara–Ilimi-medence és Hakaszföld vasérce szolgáltatja.

A Szalair hegyvonulat bányászott színesfémércet Belovo város cinkkohászata dolgozza fel, Novoszibirszkben ónkohászati üzem van. A nehézipari gépgyártás központjai a nagyvárosok: Novoszibirszk, Novokuznyeck, Kemerovo, Omszk, Tomszk, Tyumeny, Barnaul, Bijszk, stb.

Mezőgazdasági művelés alá vont földek csak a Nyugat-szibériai-síkság mocsárvilágától délre találhatók. Az északi tundrán a mezőgazdaság vezető ága a rénszarvastenyésztés, ősi foglalkozás a halászat és a vadászat. A síkság déli területein és az Altaj előterében meghatározó ágazat a gabonafélék termesztése, a sztyep övezetében a búzatermesztés. Az Altaj melegebb alföldi részein cukorrépát, napraforgót is termelnek. A szántóföldi takarmánynövények mellett a folyók ártérének kaszálói jelentik az állattenyésztés takarmánybázisát, a magashegyi legelőkön pedig a pásztorkodásnak, a juhtenyésztésnek van nagy hagyománya. A körzet művelés alá vont déli területei egész Szibéria „éléskamrájának” számítanak.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • szerk.: A. V. Borodko: Nacionalnij atlasz Rosszii, I. kötet (orosz nyelven), Moszkva: Roszkartografija, 393. o. ISBN 5851202173 (2004) 
  • Rudl József. A Szovjetunió utódállamainak földrajza. Budapest–Pécs: Doalógus Campus Kiadó, 129-135. o (1999)