Nyomárkay István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Nyomárkay István (Budapest, 1937. március 16. – ) magyar nyelvész, szlavista, filológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területei a dél-szláv filológia és a magyar–délszláv kapcsolatok. 1999 és 2003 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szláv és Balti Filológiai Intézet igazgatója.

Tartalomjegyzék

Életpályája [szerkesztés]

1955-ben érettségizett a budapesti Eötvös József Gimnáziumban. 1956-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Irodalom- és Nyelvtudományi (később Bölcsészettudományi Kar) magyar–délszláv (azaz horvát és szerb) szakán, ahol 1961-ben szerzett középiskolai tanári diplomát. 1965-ben védte meg bölcsészdoktori disszertációját.

Diplomájának megszerzése után a budapesti Kossuth Lajos Gépipari Technikumban tanított tizenkét éven keresztül. 1973–1974-ben a leningrádi Zsdanov Egyetem (ma: Szentpétervári Egyetem), 1974–1975-ben a Zágrábi Egyetem magyar lektora. 1975-től az ELTE szláv filológiai tanszékének oktatója, kezdetben adjunktusi beosztásban. 1981-től egyetemi docensként dolgozott. 1987-ben vette át a tanszék vezetését, két évvel később egyetemi tanári kinevezését. 1993 és 1998 között a szláv tanszékcsoport, majd 2003-ig a Szláv és Balti Filológiai Intézet vezetője volt. Az intézetet és a tanszéket is 2003-ig vezette. Mellette 2002 és 2003 között az ukrán filológiai tanszék megbízott vezetője volt. 2007-ben professor emeritusi címet kapott. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.

1979-ben védte meg a nyelvtudományok kandidátusi, 1987-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Nyelvtudományi Bizottságának lett tagja. 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává választották. 2005-ben az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának elnöke, 2008-ban az Irodalom- és Nyelvtudományi Osztály elnökhelyettese lett. Tagja a Doktori Tanácsnak is. 1997-ben a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába. Akadémiai tisztségei mellett a tudományos élet más szervezeteiben is aktívan vesz részt: 1996-ban a Modern Filológiai Társaság, 1999-ben a Magyar Szlavisták Szövetségének elnöke. 1995-ben a Magyar Nyelvtudományi Társaság országos választmányának tagjává, 2004-ben alelnökévé választották. 2000-től a Studia Slavica című tudományos szakfolyóirat főszerkesztője, emellett a Magyar Nyelv szerkesztőbizottságának tagja.

Munkássága [szerkesztés]

Fő kutatási területei a délszláv filológia, a magyar–délszláv (szlovén, horvát, szerb) kapcsolatok, a horvát és a szerb nyelv jelene és a magyar nyelvészet egyes kérdései.

A nyelvészet területén a nyelvújítás kérdésköre és a nyelvtudomány-történet is foglalkoztatja. Nyelveink múltja és jelene című könyvében a magyar, a német és a délszláv (szlovén, horvát és szerb) nyelvek egymásra hatását, valamint a magyar és a délszláv nyelvek nyelvújítását vizsgálja, amely addig kevéssé kutatott terület volt. Rövid horvát és szerb nyelvtörténet című munkájában a két nyelv áttekintését két szempont alapján vizsgálta: egyrészt rendszertörténeti, másrészt szociopragmatikai szempontból. Hadrovics Lászlóval közösen a nevéhez fűződik a horvát-magyar, illetve szerb-magyar szótár megalkotása. Több mint százötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Publikációit magyar, német, szerb, horvát és francia nyelven adja ki.

Díjai, elismerései [szerkesztés]

Főbb publikációi [szerkesztés]

  • Ungarische Vorbilder der kroatischen Spracherneuerung (1989)
  • Gramatika srpskohorvatskog jezika (1989)
  • A magyar és a szerbhorvát nyelv kapcsolata (1989)
  • Horvát-magyar szótár (Hadrovics Lászlóval, 1996)
  • Sprachhistorisches Wörterbuch des Burgenlandkroatischen (1997)
  • Szerb-magyar szótár' (Hadrovics Lászlóval, 1997)
  • Anyanyelvi ébredés és hagyomány nálunk és szomszédainknál (2002)
  • Horvát-magyar, magyar-horvát kisszótár (Hadrovics Lászlóval, 2003)
  • Nyelveink múltja és jelene (2004)
  • A horvát és szerb szótárirodalom (társszerk., 2004)
  • Rövid szerb és horvát nyelvtörténet (2008)
  • Nyelvújítások Közép-Európában (2009)

Források [szerkesztés]