Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij
Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij
Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij
Született 1839. április 12.
Szmolenszk
Elhunyt 1888. november 1. (49 évesen)
Karakol
Foglalkozása biológus
felfedező
író
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij témájú médiaállományokat.

Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij (oroszul: Николай Михайлович Пржевальский; Szmolenszk, 1839. április 12.Karakol, 1888. november 1.) lengyel származású orosz katona, geográfus, Ázsia-kutató, a 19. század második felének meghatározó orosz földrajzi utazója és felfedezője. A Przsevalszkij-ló névadója. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Przsevalszkij”.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szmolenszkben született lengyel nemesi családban. Tanulmányait Szentpéterváron végezte a katonai akadémián, majd 1864-ben a földrajz tárgy oktatója lett a varsói kadétiskolában.1867-ben kérvényezte az Orosz Földrajzi Társaságot, hogy helyezzék át Irkutszkba Kelet-Szibériába. A terve az volt, hogy bejárja az Usszuri-folyó medencéjét, és eljut az Amur-folyó forrásához. Ez volt az első jelentős expedíciója, amely két évig tartott. A következő években négy jelentős expedíciót vezetett Közép-és Belső Ázsiába. 1870-ben indított expedícióján keresztül szelte a Góbi sivatagot, eljutott Pekingbe majd felfedezte a Jangce-folyó felső folyását. 1872-ben eljutott Tibet északi részébe. Utazása során 7000 négyzetmérföldet térképezett fel, összesen 5000 növényt, 1000 madarat, 3000 rovart, 70 hüllőt és 130 emlőst gyűjtött.

1876–1877-ben keresztül utazott Kelet-Turkesztánon és eljutott a Lop-nórhoz, amelyet Marco Polo óta nem látott európai ember. Ez az utazása később nagy visszhangot váltott ki. Ferdinand von Richthofen német földrajztudós és Sven Hedin svéd felfedező szerint Przsevalszkij nem a tényleges Lop-nórhoz jutott el, hanem a Tarim egy másik sós mocsaras kiöntéséhez. A földrajzi vitát ízléstelen politikai utózöngék kísérték. A vitát Grum-Grzsimajlo és Obrucsev orosz földrajzi utazók vizsgálatai zárták le, amelyek tisztázták, hogy a Lop-nór lényegében egy vándorló tó, amely kiterjedése és földrajzi elhelyezkedése szoros összefüggésben van a Tarim folyó vízhozamával és gyakori mederváltoztatásaival.

Przsevalszkij-emlékmű Szentpéterváron

1879–1880-ban eljutott a Kuku-nór tóhoz, majd átkelve a Tien-san hegységen behatolt Tibet északkeleti részébe. Szeretett volna eljutni a titokzatos városba Lhászába, azonban ez a tibetiek ellenállása miatt nem valósulhatott meg. 1883-1885 között Kjahtából indulva átszelve a Góbi sivatagot eljutott Alashanba, a Tien-san hegység keleti vonulataiba, majd ismét a Jangce-folyóhoz. Visszafelé a Kuku-nór tó felé jött, és expedícióját az Iszik-köl tó mellett fejezte be Hotan városában. Utazásai során hatalmas, addig a térképen fehér foltként számon tartott területeket tárt fel; természettudományos gyűjteménye számos addig ismeretlen fajjal gazdagította a tudományt. Sikerült fellelnie többek között a vadon élő kétpúpú tevét, vad jakok csordáit, és a róla elnevezett Przsevalszkij-lovat és antilopot. Przsevalszkij 1888-ban halt meg ötödik expedíciójának előestéjén Karakol városában az Iszik-köl tó partján. Kísérői tanácsa ellenére forralatlanul itta a Csu-folyó vízét, hastífuszt kapott és néhány nappal expedíciója megkezdése előtt meghalt. A cár rendeletére a várost ezután Przsevalszkra keresztelték. Emlékművét Szentpéterváron emelték, hatalmas gránittalapzaton mellszobra, alatta pedig egy expedíciós felszereléssel megterhelt teve bronz szobra látható.

Városi legenda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy elterjedt legenda szerint Przsevalszkij házasságon kivüli gyermekeként született Sztálin.[1] A legenda részben a két férfi hasonló arcvonásain alapul, de talán szándékos propaganda erőfeszítések is segítették, hogy Sztálint a szláv eredet mítoszával ruházzák fel.[2] Przsevalszkij valójában nem járt Grúziában.

Magyarul is megjelent életrajzi műve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hmelnyickij: Przsevalszkij utazásai, 1953, Művelt Nép Könyvkiadó

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cikk a kapcsolódó angol wikipedia oldal és Hmelnyickij Przsevalszkij utazásai című könyve alapján készült.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij témájú médiaállományokat.