Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij

Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij
Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij
Született	Szmolenszk 1839. április 12.
Elhunyt	Karakol 1888. november 1. (49 évesen)

Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij (oroszul: Николай Михайлович Пржевальский; Szmolenszk, 1839. április 12. – Karakol, 1888. november 1.) Ázsia-kutató, vadász, a 19. század második felének meghatározó orosz földrajzi utazója és felfedezője.

Életpályája

Szmolenszkben született lengyel nemesi családban.Tanulmányait Szentpéterváron végezte a katonai akadémián, majd 1864-ben a földrajz tárgy oktatója lett a varsói kadétiskolában.1867-ben kérvényezte az Orosz Földrajzi Társaságot, hogy helyezzék át Irkutszkba Kelet-Szibériába. A terve az volt, hogy bejárja az Usszuri-folyó medencéjét, és eljut az Amur-folyó forrásához. Ez volt az első jelentős expedíciója, amely két évig tartott. A következő években négy jelentős expedíciót vezetett Közép-és Belső Ázsiába. 1870-ben indított expedícióján keresztül szelte a Góbi-sivatagot, eljutott Pekingbe majd felfedezte a Jangce-folyó felső folyását. 1872-ben eljutott Tibet északi részébe. Utazása során 7000 négyzetmérföldet térképezett, összesen 5000 növényt, 1000 madarat, 3000 rovart, 70 hüllőt és 130 emlőst gyűjtött. 1876–1877-ben keresztül utazott Kelet-Turkesztánon és eljutott a Lop nor-tóhoz, amelyet Marco Polo óta nem látott európai ember. Ez az utazása később nagy visszhangot váltott ki. Ferdinand von Richthofen német földrajztudós és Sven Hedin svéd felfedező szerint Przsevalszkij nem a tényleges Lop nor-tóhoz jutott el, hanem a Tarim egy másik sós mocsaras kiöntéséhez. A földrajzi vitát ízléstelen politikai utózöngék kísérték. A vitát Grum-Grzsimajlo és Obrucsev orosz földrajzi utazók vizsgálatai zárták le, amelyek tisztázták, hogy a Lop nor lényegében egy vándorló tó, amely kiterjedése és földrajzi elhelyezkedése szoros összefüggésben van a Tarim-folyó vízhozamával és gyakori mederváltoztatásaival.

Przsevalszkij-emlékmű Szentpéterváron

1879–1880-ban eljutott a Kuku-nor-tóhoz, majd átkelve a Tien-san hegységen behatolt Tibet északkeleti részébe. Szeretett volna eljutni a titokzatos városba Lhásszába, azonban ez a tibetiek ellenállása miatt nem valósulhatott meg. 1883-1885 között Kjahtából indulva átszelve a Góbi-sivatagot eljutott Alashanba, a Tien-san hegység keleti vonulataiba, majd ismét a Jangce-folyóhoz. Visszafelé a Kuku-nor-tó felé jött, és expedícióját az Iszik-köl (tó) mellett fejezte be Hotan városában. Utazásai során hatalmas, addig a térképen fehér foltként számon tartott területeket tárt fel; természettudományos gyűjteménye számos addig ismeretlen fajjal gazdagította a tudományt. Sikerült fellelnie többek között a vadon élő kétpúpú tevét, vad jakok csordáit, és a róla elnevezett Przsevalszkij-lovat és antilopot. Przsevalszkij 1888-ban halt meg ötödik expedíciójának előestéjén Karakol városában az Iszik-köl tó partján. Kísérői tanácsa ellenére forralatlanul itta a Csu-folyó vízét, hastífuszt kapott és néhány nappal expedíciója megkezdése előtt meghalt. A cár rendeletére a várost ezután Przsevalszkra keresztelték. Emlékművét Szentpéterváron emelték, hatalmas gránittalapzaton mellszobra, alatta pedig egy expedíciós felszereléssel megterhelt teve bronz szobra látható.

Városi legenda

Egy elterjedt legenda szerint Przsevalszkij házasságon kivüli gyermekeként született Sztálin. A legenda részben a két férfi hasonló arcvonásain alapul, de talán szándékos propaganda erőfeszítések is segítették, hogy Sztálint a szláv eredet mítoszával ruházzák fel. Przsevalszkij valójában nem járt Grúziában.

Magyarul is megjelent életrajzi műve

• Hmelnyickij: Przsevalszkij utazásai, 1953, Művelt Nép Könyvkiadó

Források

A cikk a kapcsolódó angol wikipedia oldal és Hmelnyickij Przsevalszkij utazásai című könyve alapján készült.

További információk

• Kyrill Kunakhovich, "Nikolai Mikhailovich Przhevalsky and the Politics of Russian Imperialism", in "IDP News", Issue No. 27 (accessed 2007-01-31)