Nyelv (testrész)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A(z) „Nyelv (testrész)” lehetséges további jelentéseiről lásd: Nyelv (egyértelműsítő lap).
A nyelv (latinul lingua, görögül glossa) az emésztőrendszerhez kapcsolódó jellegzetes képződmény, a tápcsatorna része, általában az előbél származéka. A gerincesekben a nyelv a szájüregbe emelkedő mozgékony izmos szerv. A nyelvcsonton (latinul os hyoideum) rögzül, felületét nyálkahártya borítja. A rovarok nyelve a szájnyílás előtt elhelyezkedő szájszervek egyike. A reszelőnyelv a kagylók kivételével a puhatestűek szájüregének hátsó részében helyet foglaló speciális aprítókészülék.
Az ember nyelvének fő tömegét harántcsíkolt izomszövet alkotja, közöttük nagy mennyiségű kötőszövetben zsírszövet és nyálmirigyek helyezkednek el, sűrű ér- és ideghálózattal.
[szerkesztés] Lásd még
fej • arc • homlok • szem • fül • orr • száj • nyelv • fogak
nyak • torok • ádámcsutka
törzs • váll • mellkas • hát • has • nemi szervek
végtagok • kar • felkar • könyök • alkar • csukló • kéz • tenyér • ujj (hüvelykujj, mutatóujj, középsőujj, gyűrűsujj, kisujj) • láb • comb • térd • lábszár • boka • lábfej • lábujj • talp
haj • köröm • bőr
| A fej és a nyak általános anatómiája |
|---|


)