Nyirő József
Nyirő József[1] (Székelyzsombor, 1889. július 18. – Madrid, 1953. október 16.), erdélyi magyar író, katolikus pap, újságíró. Művei elsősorban az erdélyi magyarság művelődéstörténeti és történelmi kérdéskörében helyezkednek el. Szókimondó, a korabeli politikai helyzettel szembeforduló magatartása miatt menekülnie kellett Romániából, majd Magyarországról is. Művei publikálását és bármilyen nyilvánosságra hozatalát a román és magyar kommunista rendszer betiltotta. Nyirő Józsefet, akárcsak Wass Albertet a román kommunista kultúrpolitika háborús bűnösnek bélyegezte több évtizeden keresztül.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete és munkássága
Tanulmányait a székelyudvarhelyi Katolikus Gimnáziumban kezdte, majd a gyulafehérvári papnevelő intézetben és a bécsi Pazmaneumban tanult. 1912-ben Nagyszebenben szentelték pappá, itt oktatott hittant 1915-ig, amikor a Kolozs megyei Kide község plébánosa lett. 1919-ben, amikor Erdélyt Romániához csatolták, kilépett az egyházi rendből, és megnősült. A papi rendből való távozása után, a katolikus egyház kiközösítette. Először Kidében bérelt malmot, hogy fenntartsa magát és családját, majd az elkövetkező tíz évben a kolozsvári Keleti Újságnál dolgozott újságíróként. 1920-ban megnyerte a Zord Idő, majd az Ellenzék című lap novella-pályázatát. 1923 és 1924 között a kolozsvári Pásztortűz című irodalmi és közművelődési folyóirat főszerkesztője.
1924-ben Jézusfaragó ember címmel jelentek meg első novellái, amelyek sikert arattak mind Erdélyben, mind pedig Magyarországon. 1931-ben visszavonult gazdálkodni a Nagy-Küküllő vármegyei Alsórákos községbe, ahol nyolc hold földet örökölt. Újságírói tevékenységét ebben az időszakban is folytatta. 1941-ben erdélyi képviselőként Budapestre költözött. A Magyar Erő című képes hetilapot szerkesztette.
A nyilas hatalomátvétel után nyugatra menekült, ám tagja maradt a parlamentnek. 1945-ben Németországba menekült. Megfordult Amerikában, majd 1950-ben Madridba költözött, ahol újfent katolikus pap, majd szerzetes lett. Ebben az időszakban önsanyargató életet élt, meghasonlott önmagával vezekelve önnön tévedéseiért. 1952-ben megalapította a clevelandi Kossuth Lajos Könyvkiadót.
[szerkesztés] Halála és utóélete
1953-ban bekövetkezett halála előtt néhány héttel, a Küzdelem a halállal című művében Nyirő József így írt: „Nem, nem, itt nem tudok meghalni, akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem. Minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni, hallatlanul megkényszerített képzelettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, a Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bűmmösöket, a fehéren villámló nyíreseket, az elvesztett csodás magyar világot, és gyönyörű képek vonulnak el szemem előtt. Így talán könnyebb lesz.”
Keserűen állapította meg: „A magyarok! Az egymást pusztító, pártoskodó, gyűlölködő, szanaszét szakadt, szerencsétlen magyarok, ez a fájdalmasan tragikus sorsú nép, az elveszett haza kísértetei! Lehet rájuk számítani? (...) Itt vívódom egyedül, elhagyottan a kopár hegyek tövében, de eddig még jó szót is alig hajítottak felém.”
57 év elteltével, 2010-ben végre döntés született: a budapesti székhelyű Ábel Alapítvány és a székelyudvarhelyi Székelyudvarhelyért Alapítvány (Nyirő József első köztéri szobrát ez a két szervezet állította 2004-ben Székelyudvarhelyen, az Emlékezés Parkjában) a Nyirő család leszármazottaival együttműködésben és a Magyar Köztársaság támogatásával 2011-ben hazahozzák a madridi Almudena temetőből és Székelyudvarhelyen újratemetik Nyirő József hamvait, valamint az író szellemi hagyatékának méltó ápolása érdekében átfogó programsorozatot szerveznek.[forrás?]
[szerkesztés] Művei
Balladás hangvételű, drámai erejű, novelláiban és regényeiben különös figyelmet szentelt a táj, a természet leírására : részletesen mutatja be a szereplőket körülvevő növény- és állatvilágot kitérve az évszak jellegzetességeire, az állatok viselkedésére, s az emberben keltett érzésekre. A történetek cselekményei túlnyomórészt a hegyekben, erdőkben, a székely falvakban játszódnak, a szereplők pedig hétköznapi egyszerű emberek, hétköznapi történetekkel. Állandó szereplő a csavaros eszű, ravasz székely atyafi, aki megtréfálja a kívülállóként jelentkező urakat, az elbeszélőt, a falukutató diákot, az arratévedő üzletembert.
A Nyírő-novellák jellegzetessége az egyszerű, falusi ember élete fordulópontjainak a bemutatása : az élet és a halál, a munka és az emberek közti viszonyok, amelyeket az ösztönök és a természeti erők irányítanak. A történetek a környezet részletes leírásával kezdődnek, de a szereplőt körülvevő természet bemutatása a történettel párhúzamosan folytatódik. A táj részletes leírása után az éppen folyamatban levő történet közepén találja magát az olvasó, mintha messziről épp most érkező vendég toppana be hirtelen a házba nem tudván semmit az adott helyzet kialakulásáról.
Nyírő írásainak gyakori szereplője a halál. Találkozunk a havasokon élő pásztor halálával s a kisgyerek halálával is. De a halál nem mint vég jelenik meg, hanem mint a természettel való egyesülés, mint az élet velejárója, mint az emberi sors beteljesülése.
[szerkesztés] Megjelent művei
- Jézusfaragó ember (elbeszélések, Budapest, 1924.)
- A sibói bölény (regény, I – II., Kolozsvár, 1928 – 1929.)
- Isten igájában (regény, Kolozsvár, 1930.) [1]
- Kopjafák (elbeszélések, Kolozsvár, 1933.)
- Uz Bence (regény, Székelyudvarhely, 1933.) [2]
- Az én népem (regény, Budapest, 1935.)
- Székelyek (novellák, Kolozsvár, 1936.)
- Havasok könyve (elbeszélések, Budapest, 1936.)
- Júlia szép leány (színmű, Budapest, 1939.)
- Madéfalvi veszedelem (regény, Budapest, 1939.)
- Halhatatlan élet (regény, Budapest, 1941.)
- Néma küzdelem (regény, Budapest, 1944.)
- A zöld csillag (Madrid, 1950.)
- Íme az emberek (Madrid, 1951.)
- Mi az igazság Erdély esetében (tanulmányok, Cleveland, 1952.)
- Leánykérés a havason (Elbeszélések. Pomogáts Béla bevezetőjével, Budapest, 1989).
[szerkesztés] Művéből készült film
[szerkesztés] Díja
- Corvin-koszorú (1940)
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Nyomtatásban gyakran hosszú í-vel: Nyírő József.
[szerkesztés] Írásművészetének méltatói
- Tabéry Géza, In : Erdélyi Helikon, 1933.
- Tóth Ervin, Ny. J. (Hajdúnánás, 1934).
- Schöpflin Aladár, In : Nyugat, 1937.
- Bóka László, In : Szép Szó, 1937.
- Németh László, Készülődés, 1941.
- Illés Endre, Krétarajzok, Budapest, 1957.
- Pomogáts Béla, Nyírő József, a székely nép krónikása. Csíkszereda, 2005.
- Lakatos Mihály,Jézusfaragó székelyek. A halál-motívum Nyírő József "Jézusfaragó ember" című könyvében. Székelyföld, 2007. október
.svg&filetimestamp=20110607203513){kind=small}
